Művészi hangulat és családias légkör várta az érdeklődőket Novák Netti Vivien legújabb kiállításának megnyitóján, október 15-én. A miskolci Művészetek Háza adott teret az érzelmes alkotásoknak, melyek az elhagyott zárójelek című verseskötet illusztrációit mutatják be. Az eseményt Lukács Róbert festőművész nyitotta meg, ezt követően pedig maga az alkotó köszöntötte a vendégeket. Az eseményen központba került a szöveg és kép kapcsolata, valamint a zárójel metaforikus jelentése. A kiállítás november 16-ig várja a művészet iránt érdeklődőket.
Novák Netti Vivien csellóművész, aki gyermekkora óta a különböző művészeti ágazatok szerelmese. A zene mellett a festészet adja meg neki a teljes kibontakozás lehetőségét, amellyel kapcsolatban többen elismerték tehetségét. Első kiállítására 2017-ben került sor a miskolci Zenepalotában, ahol útkeresés céljával mutatta be különböző, vegyes alkotásait. Ezt követően 2022-ben a Via Crucis nevet viselő kiállítása kapott helyet ugyanitt, ahol egy 14 képből álló, Jézus Keresztútját ábrázoló alkotássort láthattak az odalátogatók. Ez már egy tematikus, történetet elmesélő tárlat volt. Ezután alapozták meg kapcsolatukat Soós Gáborral, a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Kar Vonós Intézetének igazgatójával, aki a zene mellett az irodalom és a szépírás iránt is érdeklődik. A hasonló művészi nézetek és érdeklődések vezettek oda, hogy Netti elkezdte megfesteni Gábor verseit, aki erre felfigyelve tetszését fejezte ki az illusztrációkkal kapcsolatban. Hamar kirajzolódott a közös útjuk, miszerint együtt szeretnének egy kötetet kiadni, ahol párbeszédbe léphet a vers és a kép. Így alakult, hogy a Litera-Túra kiadásában, Hajnal Éva gondozásában 2024 decemberében megjelent verseskötetük elhagyott zárójelek címmel.
Az esemény megnyitója Bornai Tibor zenész szavaival kezdődött, bár csak idézve, mégis kellően megalapozta a kiállítás hangulatát: „A könyvet Novák Netti Vivien képei emelik egy kemény, sötét dimenzióba. Mintha a versek fák lennének és ezek a képek a gondolatok szélviharában hajladozó faágak tudatalattink falára vetülő árnyékai.” – fogalmazott. Ezt követően Lukács Róbert festőművész osztotta meg gondolatait, aki azonnal elfogadta az alkotó felkérését. Beszédében kiemelte a tárlat címeként szolgáló zárójelek metaforikus és művészi jelentését, miszerint
„A zárójel nem csupán írásjel, hanem rejtekajtó, vendég és egy önvallomás is. De mi történik, ha elhagyjuk?”
A kiállítás címeként szolgáló elhagyott zárójelek megegyezik a verseskötet címével, ahol az író őszinte és mély sorokon keresztül megtalálja önmagát.
Ebben az értelemben a zárójel a belső világot szimbolizálja. A festőművész beszédében továbbá azt boncolgatta, hogy milyen kapcsolatban áll a vers és a festészet, milyen művészi egészet képesek kialakítani, és hogy a szó és a kép összeér. „Ezek a képek, amelyeket Novák Netti Vivien ma elénk tár szinte már nem is magyaráznak, hanem inkább kérdeznek. […] elindítanak bennünk egy belső párbeszédet, egy újabb gondolatsort, és talán éppen ez a legfontosabb, hogy a vers és a kép együtt arra késztessen minket, hogy megálljunk, hogy elgondolkodjunk. Mert a vers és a kép közös célja ugyanaz: megérinteni az embert. Mert ahol a szó véget ér, ott kezdődik a látvány.” Beszédét végül Kurt Vonnegut amerikai író gondolataival zárta, miszerint gyakorolj bármilyen művészetet, azt ne a hírnévért tedd, hanem hogy megtapasztald a létezésed. Kiemeli, hogy ez fokozottan igaz Novák Nettire, hiszen a zene és a festészet együttesében találja meg és fejezi ki önmagát.
A megnyitó során Vajda Éva előadásában felolvasott versek, többek között az éjféli expressz, a kékszakállú és a megfejthetetlen színesítették az este hangulatát. Érdekessége abban rejlett, hogy kétszer olvasta fel a műveket, megmutatva ezzel, hogy ahányféleképpen olvasunk el egy verset, más és más értelmet nyernek. Ezzel arra ösztönöz, hogy nem elég őket egyszer elolvasni, vagy átfutni a szemünkkel, ahogy a festményeket sem.
Meg kell állni és érezni kell az alkotásokat, mert olyan mélység húzódik mögöttük, melyet elsőre talán észre sem veszünk.
A megnyitó utolsó felében Novák Netti szólt néhány szót a közönséghez, melyben köszöntötte a vendégeket, és háláját fejezte ki, hogy ilyen sokan eljöttek, mind barátok, családtagok, volt tanárok vagy éppen a művészet iránt érdeklődők. Az alkotó közvetlensége és meghatottsága egy olyan közeget teremtett, melyben lubickoltak a nézők, mindenki megállt egy pillanatra, váltottak pár szót a mellettük állóval és szeretetüket fejezték ki az alkotások iránt. „Mikor az alkotó kiállítja a képeit, akkor egyszerűen a belső világát teszi közszemlére, és ez hihetetlen érzés.” – fogalmazott Netti, akinek bár ez a harmadik kiállítása, mégsem vált számára megszokottá. Számos eseményt élt meg a kötet, ezzel együtt az alkotásai. Első könyvbemutatójuk helyszínéül a Miskolci Akadémiai Bizottság díszterme szolgált, majd a Kaffka Margit Fiókkönyvtárban is beszélgettek a képekről és versekről egyaránt. Megjárták Soltvadkertet és Budapestet is, ahol eszméletlen élményekben volt részük.
Novák Netti elmondása szerint nagyrészt ő vetette papírra a már megírt verseket, azonban előfordult néhány alkalommal, hogy ő nyúlt először az ecsethez, amely elindította Soós Gáborban a gondolatokat. Olyan mély érzéseket keltettek benne Soós Gábor versei, hogy azt érezte papírra kell vetnie őket. Részben ez indította el a kötet kémiáját is. A könyvben összesen 50 illusztráció található, melyből 40 látható a Művészetek Háza Kortárs Galériájában. A helyszín változatosabb a korábbi kiállításoknak otthont adó Zenepalotához képest. A váltás oka egyszerű: Miskolc belvárosában található, központi és közkedvelt helyen. Számos ember megfordul ott nap mint nap, így nagyobb közönséget érhetnek el az alkotások. Fontosnak tartotta a változatosságot, ez ugyanis jellemző a festményekre, a rajzokra, ahogy a művészi életére is. Novák Netti kedvenc stílusa az olaj, mégsem csupán ez jellemző képeire. Többek között fellelhetőek grafikus vagy tűfilccel és akrillal készült darabok, azonban ezúttal optikai játékot is használt az illusztrációk elkészítése során. A sztereogram egy olyan illúziót hoz létre a képben, hogyha különböző szögekben nézünk rá, a mintázat háromdimenziós alkotássá alakul, ami játszik az észlelésünkkel. Ezekre a játékokra is felhívta a vendégek figyelmét, melyeket elrejtve helyezett el a festmények és rajzok között. Minden alkotás alatt elolvashatóak a mindössze pár soros versek, azonban találunk olyan festményt, ahol a vers a képben helyezkedik el, ezzel nagyobb mélységet adva a jelentésnek és a befogadásnak.
A beszédeket követően a terem megtelt zajjal, vidám arcokkal és finom süteményekel. Az alkotó és családja állófogadással várt minden vendéget, akik pezsgő és macaron felett válthattak nézeteket egy-egy festményről. A tömegben Novák Netti is elvegyült és igyekezett mindenkivel szóba elegyedni. Az asztalok mellett helyet kapott a kötet, és egyéb merch jellegű termékek, közöttük bögrék és vászontáskák, melyeket Netti különböző illusztrációi tettek egyedivé.
Elkapott szavakból és csillogó szemekből egyértelművé vált, hogy sikerrel zárult a megnyitó. Az alkotó is kifejezte: nem gondolta, hogy ennyien eljönnek és vele együtt ünnepelnek. Az elhagyott zárójelek több érzelmi állapotot is megragad, így mindenki talál számára különleges vagy megindító alkotást.
Fontos, hogy ne csak átnézzünk a képeken, hanem fogadjuk is be azokat, így megismerhetjük az alkotót, de vele együtt önmagunkat is.
A kiállítás november 16-ig látogatható a miskolci Művészetek Házában, ezt követően pedig a Kaffka Margit Fiókkönyvtárban lesz megtekinthető.
