A Robotrock az egyik legnépszerűbb bulinak számít az elektro-t, fidget-et és dubstep-et kedvelő fiatalok körében. A négyes: Geri, Buzzlight, Pedro és R’Jean két évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy valami újszerű, egyedi hangzásvilágot hoznak létre. Így született meg és nőtte ki magát ez a partisorozat. Debrecenben már másodjára lépett a lemezjátszók mögé a dj-szett.
Szombat este. A jeges, téli idő csontig hatol az ember testében. A basszus már messziről hallatszik. A Kazánház aprócska bejárata előtt kígyózik a fiatalokból álló tömeg. A sor lassan halad. A tizenévesek visítozva, ordibálva várják, hogy bejussanak a partira. Sokuk szája furcsa módon nyúlik beszédközben, mintha nem is magyarul beszélnének. Szavaik számomra csak értelmetlen foszlányok. Az alkohol és egyéb szerek hatása jól látszik az üveges tekintetükön. A bejáratot egy mogorva arcú, kisebb hegy méretű biztonsági őr állja el, aki már-már üvöltözve kéri mindenkitől a személyigazolványokat és a belépőket. Nekünk, mint mindenkinek, elővételes van. Két nap alatt elkapkodták az összes jegyet. Tizenhat éven aluliak nem jöhetnek be. Jobb is.
Ránk kerül a sor, mi zöld karszalagot kapunk. Nagyok vagyunk. Aki pirosat kapott, az még nincs tizennyolc. Nagyon figyelnek a szervezők, hogy minden előírás szerint történjen. Érthető. Senki nem akar egy pestihez hasonló tragédiát. A bejáraton belül buzgó szervező irányít mindenkit, hova tegye a kabátját, és hogy mindenki menjen a tánctérre. Az ajtónál nem lehet bulizni, tiltja a szabályzat. A kabátoknak még jutott hely úgy tizenegy óra magasságában.
Mindenhol piros karszalagos fiatalok, öregnek érzem magam. A tánctéren egy váratlan és eltántorító dolog fogad: világos van! Hogy lehet világos egy szórakozóhelyen? Pláne egy elektronikus zenei buliban, ahol a legjobb a teljes sötétség némi lézerrel vegyítve. Kicsit sulidiszkó hangulata van az embernek… Az ütem adta lüktetés olyan, mintha csak a szív dobogna több ezer watton. Ehhez inni is kell valamit. A pultban kedves emberek szolgálnak ki. Az árak elfogadhatóak.
Már mindenki táncol, több százan lehetnek. Nem meglepő, hiszen ez Robotrock! A Budapesten 2009-ben alakult négy fiatal szervezte nagy sikerű parti immár második alkalommal jött el a cívis városba. A szervezők közül most kimaradt a Noise Night Life. A West Balkános tragédia miatt ez nem meglepő.
A zene erős, mély, a tömeg pedig egyszerre mozdul, ha egy-egy kedvenc csendül fel. Az elektro és dubstep mellett néha egy pár klubzene is elhangzik.
Sokan azt mondják, az előző robotos este jobban sikerült. Meglehet, hiszen a zenei kiállások ezúttal eléggé unalmasak. Még a legaktívabbak napszemüveges partiarcok is csak lötyögnek. Egyszer csak megszakítja valami a táncot. Valami, ami fulladozást okoz. Köhögök, nem kapok levegőt! Mások sem. A tömeg sietve rohan az ajtó felé. A zene is lehalkul. Nincs tovább lüktetés, mindenki ki akar jutni a szabad levegőre. A mínuszban sokan egy szál pólóban állva próbálnak fellélegezni. Mindenki kijött. Odabent valaki befújt valamit. Gázspray-t? Paprika sprayt? Senki sem tudja. Egy kis idő múltán a buli folytatódik tovább, a zene is erősödik, mégis jó páran hazaindulnak. Mindenki erről az esetről beszél, de nem lehet tudni ki volt. Ki lehetett volna szűrni, ha mindenkit átvizsgálnak belépéskor. Annyira ezek szerint mégsem figyeltek a biztonságiak…
Kis idő múltán a zene és a hangulat újra a régi. A dj-k váltják egymást, így a zene folyamatosan újul. Mindegyik fellépő másképpen pörgeti a lemezeket. A basszus pedig reggelig dübörög tovább. A befújt spary-t és a kiürítést leszámítva jól alakult az este. A rave hangulat talán kicsit elmaradt a várthoz képest, mégis örülhetünk, hogy már hozzánk is elért az újfajta elektro szele.
Antal Krisztina
