Rányomta a bélyegét a súlyos tétnélküliség a Costa Rica-Anglia találkozóra. Helyzetek csak hébe-korba, gól pedig abszolút nem született. A mérkőzés képe alapján igazságos a döntetlen, amivel a közép-amerikaiak nem kis meglepetésre megnyerték a halál-csoportnak titulált, D jelzésű kvartettet. S bár nem vagyok tisztában a Rio-London járat menetrendjével, az angolok pontosan távoznak Brazíliából.
Óhatatlanul is elgondolkozik rajta az egyszeri futballszurkoló, hogy mit rontottunk el. A Costa Rica-i válogatott alapját az a csapat képezi, amely 2009-ben bronzmérkőzésen alul maradt Egyiptomban az U20-as világbajnokságon a magyar nemzeti tizenegyel szemben. Nem játszanak top bajnokságokban, nem keresnek eurómilliókat. Futballoznak.
A brazíliai torna előtt egyetlen sportfogadó sem tett volna egy petákot se a közép-amerikaiak csoportgyőzelmére, s most a halál-csoportot megnyerve várják a legjobb 16 között az Elefántcsontpart, Japán, Görögország trió valamelyikét, egyáltalán nem rossz esélyekkel a továbblépésre. Mi meg beépítettünk ez idő alatt egy Koman Vladimirt az aranylábú válogatottunkba, és beszedtünk egy nyolcast Amszterdamban. „Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen.” – csengenek fülembe Egervári Sándor szavai.
A közép-amerikai államban vélhetően ma sem marad el az utcai fieszta. Három korábbi világbajnokot utasítottak maguk mögé, szép gólokat szereztek. A halál-csoportban a gyilkos neve: Costa Rica.
Anglia felett mindeközben gyülekeznek a viharfelhők. 1958 óta először pottyantak ki a csoportjukból világbajnokságon (persze előfordult, hogy ki sem jutottak). A totális megsemmisüléstől azért megmenekültek, nem kell szégyen-szemre pont nélkül hazatérniük a ködös Albionba, s egyetlen csapatként pontot csentek a szárnyaló Costa Rica-i csapattól. Látszólag semmi probléma, egyre több a fiatal, új arc, rohamosan csökken a sikertelen kiöregedő generáció tagjainak létszáma, a bizalom pedig töretlen Roy Hodgson irányába – mutatja ezt a két esztendővel meghosszabbított szerződése az angol kispadon.
A kérdés már csak az, örül-e ennek valaki Angliában. Aligha. A félidőben képernyőre kerülő angol szurkolók gúnyos üzenete mindent elárul:
Út Rióba – 1200 font
Élvezni az eltöltött időt – 2000 font
Szállás – 2000 font
Megérkezni a kiesés után – felbecsülhetetlen.
S az is nagy kérdés, látjuk-e még Gerrardot és Lampardot a háromoroszlánosoknál pályára lépni. Könnyen lehet, hogy nem. Akkor pedig igazán dicstelenre sikeredett a búcsú, amellyel véget ér egy korszak.
