Néhány éve ott áll már a polcomon az Animals as Leaders első albuma, amelyet azóta is emésztek. Nagyon tömény anyag, de szerelem volt első hallásra, meg is vettem azonnal. Teltek-múltak a hetek, hónapok, s mind hiába böngésztem a zenekar webes felületein az események listáját, kis hazánk mindig kívül esett a turnéállomásokon. Már éppen kinéztem egy londoni koncertet – ha máshol nem, hát külföldön csak megnézem őket – mikor év elején kedvenc közösségi oldalunkon megjelent ’AZ’ esemény: Okt. 11. BP. A38, Animals As Leaders (USA), TesseracT (UK), Navene K (USA). Mondanom sem kell, két napig csak vigyorogtam… aztán később jött a koktélcseresznye a habra: The Algorithm (FR) zárja a bulit – és mindez csak háromfélért!
Szendvics a szatyorba, jegy kinyomtatva és természetesen az a bizonyos lemez. Debrecenből bérelt busszal tizenheten indultunk neki a nagy útnak műértő és rajongó fiatalok kis csapatával. Az A38 Hajóba lépve pedig nem is vártunk sokat, irány az első sor (már aki eljutott odáig)!
Az Animals as Leaders korábbi dobosa, Navene Koperweis, alias Navene K nyitotta a bulit saját projektjével. Habár rövid ideig volt színpadon, csillogó szemekkel néztem/hallgattam végig a virtuózt, aki egy egymaga kezelte az elektronikát, a gitárt és a dobot. Kellemes élmény volt. Egy hosszabb szünet következett és meglepődve tapasztaltam, hogy majdnem mindenki elhagyta a termet. Jól tettem, hogy követtem a példájukat, mert a merchstore-nál sikerült nyakon csípnem hősünket! A 29 éves Navene rendkívül közvetlen volt, váltottunk pár szót az új projektjéről és nem féltem rákérdezni arra sem, hogy miért is szállt ki az Animals-ből. Ezt a döntését a túl sok turnéval indokolta. Erre picit furán és kérdőn néztem rá, mert ugye most is turnézik, ráadásul előző bandája ’előzenekaraként’… Nevettünk, csevegtünk, majd kezébe nyomtam a lemezt és megkaptam a szignót, amit azóta is nagy becsben őrzök!
Az átállást követően nyert értelmet a SOLD OUT party fogalma. Ahogy körülnéztem a teremben, a színpadtól a bejáratig sűrű embertenger kavargott. Ekkor barátom, Matyi odasúgta: nem is gondolta volna, hogy rajtunk kívül valaki még hallgat ilyesmit – milyen igaza volt! Valóban rétegzenéről beszélünk, így jó volt látni, hogy ennyien bírják az instrumetális progmetált. Középtájt sikerült elhelyezkedni, majd kihunytak a fények és jött a visítás. Megmondom őszintén, libabőrös lettem, mikor a Tosin Abasi vezette trió a színpadra lépett. 16 húr, séró belőve, se helló, se szia, durr, bele a közepébe. Itt rögtön meg kell említenem az A38 hangtechnikusainak zsenialitását: a legapróbb részletekig gyönyörűen mindent kihallottunk, nagyon eltalálták. Talán picit hangosabb volt a kelleténél, de ízlések és pofonok, a lényeg, hogy kellemesen masszírozta a mellkasunk a dübörgő muzsikaszó. Egy Animals as Leaders-koncerten sajnos se tapsolni, se bólogatni nem tud az ember szám közben, főleg, ha ütemenként változik az ütemmutató és össze-vissza vannak tördelve a riffek – persze voltak próbálkozások. Ez azonban egyáltalán nem zavart, mert egy órán keresztül tátott szájjal álltam és figyeltem megbabonázva, amit Tosin és legénysége leművelt a színpadon. Boldog voltam, hogy ott lehetek, aztán gondoltam magamban, ha még a kedvenc számom is eljátszanák… (The Woven Web az új albumról, a Joy of Motion-ről). Tosin összesen öt mondatot, ha szólt a mikrofonba, akkor sokat mondok, de a legszebb, amely elhagyta a száját, számomra ez volt: „We’ve got a few more songs left, this one is called The Woven Web.” Egészen a végéig hangról-hangra lehozták, ami a lemezeken van, szinte tökéletes volt. Már-már azért szurkoltunk, hogy legalább egy hamis hang vagy félrenyúlás legyen benne, de nem, hibátlan volt! Egészen addig, míg szegény Javier gitárcserére nem kényszerült a nagy finálé, a CAFO kellős közepén: nem láttam jól, de azt hiszem húr szakadt. Itt egy kis meglepetéssel is szolgáltak a srácok, mert felhívták a színpadra előző dobosukat is, így négyen zárták az előadást. Egyszerűen lenyűgöző volt! Ami rossz szájízt hagyott bennem, hogy kevés volt a kontakt a közönséggel, illetve Mattből nem sokat láttunk a dobok mögött, elbújt hátul a sötétben. A zene viszont mindenért kárpótolt. (Navene után sajnos Javier-től és Tosintól már nem sikerült megszereznem az aláírást… egyelőre!)
Ismét szünet, átszerelés. A TesseracT következett. Ismerem őket, hallgatom a zenéjüket, de az élő fellépéseikről már hallottam hideget-meleget egyaránt, így nem túl nagy elvárásokkal álltam oda (főleg az Animals után). Nagyon kellemesen csalódtam. Főleg a régi-új énekest, Daniel Tompkins-t emelném ki. Sokat dobott a hangulaton, hogy a dalszövegeket üvöltötte a közönség, illetve most először meg is tudtunk mozdulni a zenére. Habár a létszám ekkorra redukálódott, a lelkesedés megmaradt és derékból bólogattunk a Deception című ’slágerre’. Viszont itt még nem ért véget a meglepetések sora, a TesseracT után jött csak a vígasság! A tejfelszőke Rémi Gallego vagyis The Algorithm nagyon nagy figura! Olyan partyt csinált a maradék 150-200 érdeklődőnek/rajongónak éjjel egy óra körül, amire nem számítottam. Táncoltunk, ugráltunk, csápoltunk az élő dobbal és gitárral fűszerezett elektronikus zenére (legyen disco-djent). Engem megvettek kilóra, azóta is hallgatom és ajánlom a stílus kedvelőinek! Már-már kezdtünk kifáradni, mikor Rémi ’vinyója’ elfüstölt… Őzike szemekkel néztünk rá, hogy még akarjuk, még akarjuk, de a technika sajnos közbeszólt. Sűrű bocsánatkérések közepette ígérte meg, hogy visszatér, és hatalmas bulival kárpótol minket legközelebb. Az elhangzott számokból újra meghallgathattunk egyet búcsúzóul, amire aztán mind az előadó, mind a közönség egyszerre tombolt. Ez volt a Bouncing Dot c. nóta, amely azóta nagy kedvenc.
Elfogultságomon túllépve kijelenthetem, hogy az Animals as Leaders vitte az estét. Az én arcom tuti „leszakították”, de le a kalappal mind a négy fellépő előtt, kiváló este volt. És még szerencse, hogy szombatra esett a koncert, mert másnap az Enter Shikari lebontotta a hajót (de erről majd később)! Még ilyet, még ilyen bulikat!
Szűcs Soma
Fotó: Herczeg Bálint
