Október 16. minden bizonnyal piros betűs dátum az európai filmek kedvelőinek, hiszen az Apolló Mozi újra megszervezi a minden évben nagy sikerrel zajló Frankofón Filméjszakát.
Öt film 20 órától reggel 6-ig 30 perces szünetekkel. Egy ilyen statisztikától a filmfanatikusoknak bizonyára összefolyik a nyál a szájában, de le kell szögeznünk, hogy egy ilyen filmmaraton nem mindig sétagalopp. Annak ellenére, hogy jómagam is minden évben jóhiszeműen részt veszek ezen az amúgy remek kezdeményezésen, idén már okosabban oldom meg a moziban éjszakázást.
5 tipp, hogy jól érezd magad, és jövőre ne keserű szájízzel gondolj vissza rá
- Mielőtt megveszed a jegyet, nézz utána, milyen filmeket válogattak be a műsorba. Sajnos az elmúlt évek francia filmgyártása felhagyott az egyedi hangok megszólaltatásával, azonban így is el lehet csípni egy-egy kreatívabb megoldást alkalmazó első filmest vagy underground veteránt.
- Ha átnézted a műsorfüzetet, és nagyjából be tudod tájolni, hogy melyik film érdekel és melyiken fogsz bealudni, készítsd be a kispárnádat, mert nagyon hasznos, akár fenék alá, akár fejtámasznak. A harmadik film tájékán már ÉLETMENTŐ lehet.
- Kaja! Az esti vacsi után – pizza a legjobb, laktató, csak mindenki kinézi a szádból – már úgy sem fogsz nagyon megéhezni, vigyél egy kis nasit. Az otthon kipattogtatott egy tonnányi popcorn nekem mindig beválik.
- Kávé! Kávéra akkor lesz szükséged, amikor már azon a filmen is bealszol, ami amúgy érdekelne. Kávé minden mennyiségben!
- Társaságnak mindenképpen olyas valakit ajánlanék, akivel meg tudod beszélni a látottakat két film közt, vagy akár nagyokat tudtok röhögni a mellettetek nagyban horkoló néző fején.
Tavaly írtam az első névtelen levelemet a program szervezőinek, hogy ha nem muszáj, ne mindig az elmúlt év gyászos felhozatalából válogassák össze a programot – úgy megnéznék egy régebbi Kassovitz (La Haine) filmet mozi méretben -, de úgy látszik süket fülekre találtam. Szerencsére. Ugyanis az idei öt film egytől egyig csemege a résztvevőknek. Természetesen minden évben így indulok neki az éjszakának, de a recept mindig ugyanaz. Egy kis humor, egy kis dráma, egy kis reklám a franciáknak egy önéletrajzi filmmel és a végére egy underground művészfilm, hogy reggelre végképp megfőjön a fejünk, és még napközben is azon gondolkodjunk, hogy mi is volt ez. Idén a recept működni fog.
5 ok, amiért ott kell lenned az idei Frankofon Filméjszakán
- Az első film egy igazi limonádé, a már klasszikusnak számító Lakótársat keresünk harmadik része, amely most is egy felettébb kreatív névvel kecsegtet, Már megint lakótársat keresünk. A Romain Duris főszereplésével készült film visszahozza a szerethető francia humorral operáló vígjátékok hangulatát. Imádnivaló karakterek, imádnivaló történet.
- A könnyed kezdés után rögtön ránk zúdítják a franciák híres örök ifját: a divattervező Yves Saint-Laurent önéletrajzi filmjét láthatjuk Pierre Niney-vel a főszerepben. A még jócskán pályája elején járó színész eddig olcsó B-kategóriás filmekben tengette tehetségét, kíváncsian várom, hogyan tudta megformálni a divattervező életének drámai pillanatait.
- A nehezebb hangvételű élmény után kapunk egy szösszenetnyi felfrissülést a Populaire kisasszony bájos egyszerűséggel megálmodott világával. A trailer alapján annyit szűrtem le a történetből, hogy Flash kishúgát beültetik egy írógép elé, és ő egy perc alatt legépeli az Ulyssest, ezért elküldik gépíró világbajnokságra, ahol rommá ver mindenkit. Mr. Minden filmben szerepelek Romain Duris természetesen ebben is szépfiút alakít – kezd annyi szerepe lenni a filmekben, mint egy szováti kívánságműsor díszletének -, de a főszereplő hölgy, Déborah Francois lélekmelengető bájossága egyedül is elviszi ezt a filmet. Garantált szórakozás.
- Elérkeztünk a holtponthoz. Azt hiszem idén érdemes lesz átlendülni a fáradtságon. Az utolsó éjszaka Párizsban ekte háborús mozi, de mivel a világon nincs olyan filmstúdió, amelyik pénzt adna egy újabb koncepció nélküli második világháborús filmre, ezért előhalásztak egy igazi háborús veteránt Volker Schlöndorff személyében – aki mostanában kísértetiesen hasonlít a Breaking Bad Bryan Cranstonjára –, hogy dobja meg kicsit a storyt. A film lényegében Párizs el nem pusztításáról szól, és egy hithű náci tábornokról, akit sikerül lebeszélni arról, hogy ne pusztítsa el a francia főváros összes kulturális és esztétikai értékét. A film nem nélkülözi a fiktív elemeket, de ki tudja ma már, mi volt igaz, és mi nem. Mindenesetre egyes jelenetek olyannyira drámaiak, hogy érdemes odafigyelni erre az alig másfél órás történelemidézésre.
- És akkor jöjjön a fekete leves, a várva várt szürrealista agymenés, a Tajtékos napok. Az a nézőközönség, amelyik idáig kibírta bealvás nélkül, már biztosan nem fogja kipihenni magát. A Tajtékos napok első jelenete azonnal csőre tölti az egyént, és messze repíti egy olyan képi és érzelmi világba, ami méltó a jó öreg Michel Gondry rendező munkáihoz. Az Egy makulátlan elme örök ragyogása, vagy Az álom tudománya című remekek alkotója most sem hazudtolja meg önmagát, és olyat tesz a nézővel, amit sokan nem tudnak ebben a szakmában. Moziszékbe szögezni az embert. Én jóformán elzsibbadt végtagjaimat sem mozdítottam, mert a sztori és a képi világ megvalósítása olyan szinten lekötött, hogy nem jutott eszembe elvenni a szemem és a gondolataim a vászonról. A karakterek szerethetőek, a zene passzol, a hangulat lebilincselő.
A Frankofón Filméjszaka minden évben remek szórakozási lehetőség, lehetőség arra, hogy lázadjunk kicsit a tévécsatornák kulturális hiányosságai ellen és, hogy megismerjünk néhány hozzánk hasonló rebellis filmimádót. Egy szó, mint száz, péntekre vegyetek ki szabit, és menjetek el az Apolló Moziba, mert a szórakozás garantált és erősen ajánlott.