A kísértetházas történetek közül is talán az a legszörnyűbb, amikor a saját házában retteg az ember. Ez klasszikusnak számít a műfajon belül. Mi elkeserítőbb és hátborzongatóbb van annál, ha már otthon se lehetünk biztonságban, ha arcunkra félelem, rettegés ül ki éjszakánként. A tavalyi év egyik legjobb horrorfilmje kétségtelenül a Conjuring (Démonok között), mely tökéletesen átéreztette velünk ezt a félelmet. Egy öreg, titkokkal teli és kísérteties ház, egy lassan körvonalazódó történet, és egy bajba került anya kellett hozzá,hogy a profi szelleműzőként ismert Warren házaspár szembenézzen a gonosszal. De hogy most mi vezetett a véres eseményekhez, azt hamar megtudhatjuk.
1967, Los Angeles. Négy évvel a Conjuring előtt. John és Mia Form a fiatal házasok, akik az amerikai álmot élik.A férj apró ajándékokkal lepi meg feleségét, így Annabelle, a baba, a házukba kerül. Egy éjszaka azonban szörnyű dolgok történnek. A gonosz életre kelte után Mia megmagyarázhatatlan dolgokat lát és hall, kezd beleőrülni. A démon megmutatja igazi arcát, a kezdeti ajtónyikorogtatások és átsuhanó árnyak életveszélyes támadásokká alakulnak, a lakás pedig a nő minden félelmének megtestesítőjévé válik. A gonosz egyértelműen a csecsemőt akarja.
A Conjuringhoz hasonlóan az Annabelle is a klasszikus horrorfilmek elemeire épít. A traumán átesett magányos anyát a különlegesen rossz lelkiállapotán kívül a négy fal közé való bezártság, és a gyereknevelés terhe is nyomasztja, miközben a gonosz apró játékokba kezd vele. Az Annabelle-ben nincs jó és hátborzongató jelenetekkel, gyengén mutatja be az eseményeket, a történet, és maga a cselekmény az ötlettelen és unalmas kategóriába sorolható. Tipikusan gyenge horror. Lassan építkező, látványtalan, logikátlan. Képszerkesztésileg és fényképezésileg egy horrornál nagyon fontos, hogy éles, átütő erejű látvánnyal, vagy pont ennek ellenkezőjével: sejtetéssel ragadja meg a nézőt, ezt azonban láthatóan az eredetileg operatőr John R. Leonetti rendező valamiért elfelejtette.Ráadásul minden mellékszereplőt láttunk már rengeteg másik filmben. Érdekes volt viszont, ahogy az Annabelle és a Conjuring eseményeit összekötik. A babát a démon arra használja, hogy átjöjjön a mi világunkba, a film végén pedig egy új családhoz kerül. Az ottani történések nem ismertek, a Conjuringban viszont volt egy jelenet, amiben három gyerek beszél a babáról. Ezt a jelenetet mutatják meg nekünk az Annabelle elején, majd úgy zárul a film, hogy a baba bekerül Warrenék privát múzeumába. Valami történik tehát még a két film között, aminek ez az új család lesz a főszereplője, és ahol újra feltűnik majd a szellemírtó házaspár.
Az Annabelle nem tekinthető az év horrorfilmjének. A készítők a Conjuring sikerén felbuzdulva megalkották Annabelle külön kis történetét. A feladat egyértelmű volt. Létrehoztak valamit, ami összefüggésbe hozható a tavalyi év nagy sikerével, de nem süti el ugyanazt a „poént” újra. Az eredmény egy középkategóriás horrorfilm lett, félelmetes jelenetek nélkül, és kevésbé kreatív történetvezetéssel.
Forrás: pulp365.com
