Ösztöndíjjal a nagyvilágban – Az Erasmus és a Campus Mundi lehetőségekről

„A mobilitás egy életstílus” – hirdette a Nagyerdei Víztorony február 20-án. Ezen az estén a Debreceni Egyetem Hallgatói Külügyi Bizottsága vidám hangulatú, kávézással egybekötött kerekasztal-beszélgetésre invitálta az utazni vágyó egyetemi hallgatókat. A félévente három alkalommal megrendezésre kerülő Mobility Café rendezvényén ezúttal az Erasmus+ és a Campus Mundi ösztöndíjak kerültek a figyelem középpontjába. A külföldi tanulmányok iránt érdeklődők a Nemzetközi Iroda munkatársainak, valamint három korábbi ösztöndíjas beszámolói alapján kaphattak választ arra, hogy miért is érdemes belevágni ebbe az izgalmas és élményekkel teli kalandba.

2018-ban először jelentkezett a Mobility Café, a Debreceni Egyetem Hallgatói Külügyi Bizottságának csereprogramokkal kapcsolatos rendezvénysorozata. Az ez alkalommal témául szolgáló ösztöndíj-lehetőségek megmozgatták az egyetemi polgárságot, a hideg és esős idő ellenére is nagy számban látogattak el a Nagyerdei Víztoronyba az érdeklődők. A kerekasztal-beszélgetést Faragó Hajnalka, az Erasmus Student Network Debrecen alelnöke nyitotta meg, aki az eseményt moderátorként segítette. Tőle jobbra Gara Péter, Intézményi Erasmus koordinátor foglalt helyet, aki rögtön be is avatta a hallgatóságot az Erasmus+ program rejtelmeibe: „A program keretein belül valamennyi Európai Uniós országba, illetve néhány nem EU-tagállamba utazhatnak tanulmányútra a Debreceni Egyetem hallgatói. Fél évig vagy akár egy teljes évig részképzésben tanulhatnak, amely tanulmányok alatt megszerzett 15 kredit később itthon is beszámolható, így jó esetben akár csúszás nélkül is kivitelezhető a részvétel.” Ezt követően a Campus Mundiért felelős nemzetközi referens, Gunda Cintia kapta meg a szót, aki elmondta, hogy a program nagyon hasonlít az Erasmushoz céljaiban és részleteiben egyaránt. Utóbbihoz hasonlóan itt is tanulni, illetve szakmai gyakorlatra lehet kiutazni. Ekkor 20 kreditet kell teljesíteni, mely később szintén beszámítható az itthoni tanulmányokba. Az egyik különbség viszont az, hogy a Campus Mundinál van egy ún. rövid tanulmányút is. Ez minimum 2 napos, maximum pedig 30 napos mobilitási lehetőséget jelent. A másik fő eltérés, hogy nemcsak a Debreceni Egyetem partnerintézményeihez látogathatnak ki a hallgatók, hanem gyakorlatilag bárhová az egész világon, amely fogadja az adott hallgatót.

Fotó: Molnár Adrienn
Fotó: Molnár Adrienn

A pályázás feltételeiről Gara Péter elmondta, hogy az Erasmusnál a legfontosabb kitétel, hogy meglegyen a partnerintézményi szerződés. Továbbá szükséges, hogy a hallgató rendelkezzen magabiztos nyelvtudással, mely szükséges ahhoz, hogy egy külföldi egyetemen tudjon tanulni. Ez a legtöbb partnerintézmény esetében B2-es szintű nyelvtudást jelent, amit kérnek igazolni minden diák esetében. Ennek hiányában a pályázat elutasításra kerül. A tanulmányi követelményekkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy egyetemi szinten a 3,5-es átlag elérése feltétel, de egyes karok esetében ez változhat lefelé vagy felfelé. A Campus Mundi esetében az elvárások a fentiekkel szinte teljesen megegyeznek. Itt is fontos kikötés a középfokú nyelvtudás igazolása abból a nyelvből, amelyen tanulni, illetve szakmai gyakorlaton kíván részt venni a hallgató. Továbbá alap- és osztatlan képzésen minimum 2 lezárt félév, mester és doktori szinten pedig 1 lezárt félév, valamint aktív hallgatói jogviszony szükséges. Az ösztöndíj mértéke az Erasmusnál 420 és 520 euró, még a Campus Mundinál 200.000 és 350.000 forint közé tehető.

Az esemény igazán izgalmas pontja azonban csak ezek után következett. Korábbi ösztöndíjas hallgatók osztották meg tapasztalataikat a külföldi tanulmányaikról, így a tájékozódók első kézből kaphattak információt arról, hogy milyen érzés is cserediáknak lenni egy másik országban. Nagy Tamás Lengyelországban, Polkowice városában töltött el fél esztendőt: „Egyáltalán nem drága kint a szállás. 30 ezer Ft+rezsiből kijöttünk egy hónapra, ráadásul úgy, hogy téli időszakban voltunk kint. Körülbelül hetente, kéthetente kirándultunk, magunknak szerveztünk túrákat, országról-országra utaztunk. Így sikerült négy hónap alatt 8 európai fővárosban megfordulnom, Lengyelország szinte egész területét bejártuk, Németországba is rengeteget voltunk, de többek között ellátogattunk Franciaországba, Luxemburgba és Hollandiába is. Úgy mentem ki, hogy remélem nem bánom meg, és úgy jöttem vissza, hogy még egyszer szeretnék majd kimenni. Teljesen más a kultúra, a gondolkodás, rendkívül segítőkészek az emberek és persze az angol nyelvet is gyakorolhattam. Életre szóló barátságok köttettek, sok tapasztalatot szereztem, egyszerűen nincs olyan része, ami ne érné meg.” – mondta el a Debreceni Egyetem gazdaságinformatikus mesterszakos hallgatója.

A folytatásban Krupinszki Anita, turizmus-vendéglátás szakos hallgató osztotta meg gondolatait. Ő ugyancsak fél évet tanult külföldön, mégpedig mediterrán környezetben, Korzika szigetén. Annak ellenére, hogy nem áll tőle távol az idegen kultúrák megismerése, mégis nehezen valósult meg számára a kiutazás: „Mindig is nyelveket akartam tanulni és középiskolás korom óta tudom, hogy külföldön szeretnék majd tanulni és elhelyezkedni. Mióta bekerültem az egyetemre tudtam, hogy legalább egy félévet szeretnék Erasmuson lenni, de két évig nem volt hozzá bátorságom, hogy belevágjak. Aztán az egyik barátnőm jelentkezett rá és ez akkora lendületet adott, hogy én is megpályáztam. A végén úgy jöttem vissza, hogy még többet szeretnék. Olyannyira megnövelte az önbizalmam, hogy most már azt is el tudom képzelni magamról, hogy hosszabbtávon egyedül is helyt álljak odakint.”

pajerszabolcs_kulfol_osyeX
Fotó: Molnár Adrienn

Harmadikként Pájer Máté, fordító és tolmács mesterszakos hallgató szavait hallhatta a közönség. Máté egy évig élt külföldön, Japán fővárosában, Tokióban. Első mondataiban igyekezett is leszögezni a legfontosabbat: „Japán messze van, de ez ne tántorítson el senkit attól, hogy Erasmusra vagy Campus Mundira jelentkezzen. Mindenkinek csak ajánlani tudom, életem egyik legjobb éve volt.” A kreditelismerés hasznos volt számára, mint mondta „idehaza fordító és tolmács mesteren vagyok, odakint viszont médiakaron voltam, ez viszont jól jött, hiszen itthon szabadon választható tárgyként be tudtam számíttatni párat.” A beszélgetés lezárásaként a következőket tanácsolta a bizonytalanoknak: „Feltétlenül ajánlom mindenkinek! Ne legyetek olyanok, mint én! Három évig halasztgattam, majd miután felvettek, azt gondoltam, miért nem adtam be hamarabb! Jó önismereti próba, saját magad is fejlesztheted, valamint megtanít arra, hogy nyitott legyél más emberek, kultúrák iránt. Borzasztóan önállóvá válik az ember, így kitűnő lecke a nagybetűs életre!” – kínálta útravalóul Máté.

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás