A Netflixen február 23-án debütált a Kóborlók (The Strays), Natheniel Martello-White első rendezői és forgatókönyvírói szárnypróbálgatásának gyümölcse. A film Neve (vagy Cheryl?), egy felső középosztálybeli nő szinte tökéletes életét mutatja be, amikor is horrorisztikussá válik a történet a két titokzatos idegen felbukkanásával. Vigyázat, spoiler-veszély!
Furcsa játék + Tűnj el! = Kóborlók – ígéri számunkra a film alkotója. A beszivárgó idegenek és a külvárosi rasszizmus gondolata valóban e két filmből ered, de valóban ennyire hátborzongatóra sikeredett ez a történet?
Minden adott egy jó lélektani thrillerhez: trauma, rasszizmus, családi titkok feldolgozása. Azonban a filmet még a legjobb szándékkal is csupán thrillermesére keresztelhetnénk. Egy esti borzongáshoz minden elem megvan, de a stáblista lepörgése után a film mégsem kielégítő, lezáratlan marad.
A Kóborlók a főszereplő, Neve (Ashley Madekwe) aprólékosan félépített életébe és idilli családi életébe nyújt betekintést. A film nézése közben arra is gondolhatunk, hogy bárcsak a történet és a cselekmény lett volna olyan gondosan felépítve, mint hősünk élete. A néző legalább annyira kellemetlenül érezheti magát a film közben, mint Neve bőre a paróka alatt – ezzel próbálja elrejteni származását, mintha a bőrszíne még nem árulta volna el számunkra.
2023-ban korántsem szerencsés ilyen témákhoz nyúlni: bemutatni, hogy egy színesbőrű nő csak úgy lehet sikeres, ha nevét Cherylről Neve-re változtatja, magára ken egy méregdrága MAC alapozót, és mindennap paróka alá rejti afrofrizuráját.
Valójában a karakter sokkal hitelesebben alakítja a szegény sorsú nőből lett középosztálybelit, mint maga a színésznő, akinek színészi játéka korántsem eredeti vagy természetes.
Ebben a régimódi külvárosi „horrortörténetben” bukkannak fel Cheryl magára hagyott gyerekei, akik cseppet sem békés szándékkal érkeztek. A nő származása, múltja és hibái, kiirthatatlan parazitákként és eltörölhetetlen emlékként jelennek meg.
Borítókép: Netflix
