Damien Chazelle egy gigantikus, nevetős-sírós sztárbulival nyitotta az újévet. És ez a hacacáré még nagyobbat tarolhatott volna, ha az előzetesben nem csak a folyamatos partit emeli ki a forgalmazó! Spoilermentes kritika a Babylonról.
A piszokfiatal sikerrendező akár ezt a filmjét is elnevezhette volna ugyanúgy, mint legutóbbi alkotását, a Kaliforniai álmot. Ehhez szinte minden adott volt a történetben: a hollywoodi helyszínek, a folyamatos és hangos zene – azon belül pedig az a megállás nélküli trombitajáték is, ami egyszerűen úgy tűnik, hogy sosem ér véget. A Babylon kiválóan eleveníti fel azt a kort, amikor tényleg lehetett álmodni, de az álmoknak azt a tulajdonságát is kiemeli, hogy mindig véget érnek.
A nagyon erős alakítást bemutató Brad Pitt és Margot Robbie páros a hasonló környezetben játszódó Volt egyszer egy Hollywood… után újra összeállt, és ezúttal is egy nyers képi világban ábrázolják azt, hogy milyen is a sikertelenség és a csúcs között tengődni. Ebben a filmes korszakban nem kevesen jártak hasonló cipőben, mint hőseink, arról nem is beszélve, hogy a legtöbbük neve szinte teljes feledésbe merült a 20-as évek némafilmjeinek és kezdeti hangos alkotásainak végzete, az eltűnésük vagy megsemmisülésük miatt. Örökségük létének bizonytalansága folyamatosan érezhető a filmben.
Kell is, hogy végig izguljon a néző a Babylon alatt, hiszen a bő háromórás játékidő a mai világban már extrémhosszúnak hat.
Hogy ez volt-e az oka annak, hogy kasszabombaként (80 milliós büdzsé, három hónap alatt 60 milliós bevétel) beszélhetünk róla, jó kérdés. Ez az egyenlet sokismeretlenes: a rendkívül hangulatos történetmesélést sajnos nem sikerült jól megmarketingelnie a Paramountnak.
Az előzetesek, illetve a plakátok azt sugallták, hogy egy hajnalig nyúló bulit láthatunk – amiben véletlenszerűen megjelenik Toby Maguire is, pedig ez a film több volt ennél.
Azt pedig, amit TikTok-reklámok címén adott ki a kezeiből a reklámcsapat, mindenki döntse el magában, hányasra értékelné.
Ez egy tipikus mozifilm, amit (figyelem!) a moziban volt igazán érdemes megnézni. Persze csak akkor érdemes hallgatni erre a felszólításra, ha úgy szeretné magát érezni az ember, mint az első nagy amerikai produkciójában szereplő Diego Calva. És szintén kétszer kell meggondolni azt is, hogy élnénk-e olyan életet, mint amilyen az általa alakított Mannyé. Egy biztos: egy ideig nagy buli lesz.
Borítókép: port.hu
