Zárt ajtók mellettem, csend alattam és fölöttem – panelközösségek egykor és ma
Idegen arcok és elkapott tekintetek. Egy odamotyogott “jó estét”, néhanapján egy bátortalan félmosoly. Az egymáshoz való kapcsolódás, a közvetlen lakókörnyezetünkkel való érintkezés szándéka tényleg annyira elsüllyedt volna az ember önközpontúságában, hogy csupán a radiátoron való felkopogásra telik? Arra, hogy miképpen alakultak át a húsz-harminc évvel ezelőtti panelközösségek és hogy vissza lehet-e építeni valamit abból az
