Azok a bizonyos hétköznap reggelek. Mikor mindenki siet, rohan és nyűgös. Fáradtak és figyelmetlenek vagyunk, nem törődünk mással, csak magunkkal. Látjuk, ahogy embertípusok százai haladnak el, állnak vagy épp ülnek mellettünk. Az aktatáskás fiatalember, aki az óráját nézi félpercenként, nagyon türelmetlen. Valószínűleg sokadjára késik a munkahelyéről a héten. Az öreg nénike padon ülve ráérősen eszi
Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor azt mondja elég volt, én ezt nem csinálom tovább! Mikor úgy érzi, nem bírja tovább, betelt a pohár. A mindennapok terheit nem tudja egyedül cipelni, úgy érzi, megszakad, ha tovább kell ezt csinálnia. Az élet egyedül monoton. Mindenkinek szüksége van egy társra. Egy társra, aki mellette van, és
November második felében bemutatták a sokak által várt Éhezők viadala trilógia befejező részét. Vagyis annak is csak az első felét. A film csak egy mérsékelten izgalmas felvezetés lett a 2015-re tartogatott nagy fináléhoz, olyan gyenge filmvéggel, ami a nézőben nem igazán kelti fel a figyelmet. Sokan nem értik, miért kellett az amúgy is rövid befejező