Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Új tárlat nyílt a debreceni MODEM-ben 2014. március 1-jén. A képzőművészeti kiállítás a Szabadkéz címet kapta, amelyen több mint 50 magyar alkotó művét tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállítás témája kötetlen, mint ahogyan a technika is. A munkák többsége szabadkézi rajz. Dolgoztak ceruzával, szénnel, ám voltak olyan kiállítók is, akik izgalmasabb megoldásokat választottak. Volt, aki
„Igen, szerettem, így neveztem – és nevezem sajnos még mindig – azt, amit akkoriban csináltam. Tényszerű ismereteim nem voltak a dologról, minthogy korábban még nem szerettem, de természetesen hallottam beszélni róla otthon, az iskolában, a bordélyban, a templomban, és olvastam gyámom irányításával regényeket, prózában is, versben is, angol, francia, német és olasz nyelven, amelyekben bőségesen