Ha egy mondatban szeretnénk összefoglalni Spike Jonze legújabb filmjének tartalmát, nagyjából erre a különös eredményre jutnánk: egy férfi viszonzott szerelembe esik női hangon megszólaló operációs rendszerével. Igen. Valóban. Akit ez önmagában nem hoz lázba (így például engem sem), ne aggódjon. Inkább lendüljön tovább, és hagyja, hogy beszippantsa, majd elgondolkodtassa A nő minden pillanata. A sztori
Ma már jóval fölötte jár az egymilliárdnak azok száma, akik regisztrált felhasználóként a mindennapok során csevegésre, üzenetek, fényképek küldésére és információk megosztására igénybe veszik a Facebook szolgáltatásait. Ugyanakkor az emberek nagy része nincsen tisztában a megosztások esetleges veszélyeivel, ártalmaival. A közösségi oldalak térnyerése óta egyre több dolgot tudhatunk meg arról, mi történik mások magánszférájában. Jóformán
Aki otthonosan mozog a sorozatok világában, az tudhatja, hogy az utóbbi években az HBO magas színvonalú szériákat készített. Elég csak a Drótra, a Maffiózókra, a Gengszterkorzóra vagy a Trónok harcára gondolni. Az biztos, hogy ez a folyamat nem akad meg A törvény nevében (True Detective) című legújabb krimivel sem, amivel ismét sikerült nagyot alkotniuk a
És mi a helyzet Magyarországgal? Egy 2009-es adat szerint a főiskolások és egyetemisták azok, akik leginkább látogatják a könyvtárakat, de ők is a tanulmányaik miatt, és nem azért, hogy a maguk örömére keressenek olvasvasmányokat. A kérdés, hogyan motiválhatnánk egyes rétegeket, hogy kihasználják a lehetőséget az ingyenes kölcsönzésre és látókörük szélesítésére. A korszakváltást az olvasási szokásokban
Meg fogok halni. Nem is oly sokára. S ez olyan könnyű szédülettel tölt el, mint ifjúkoromban – kezdő dohányost – az erkélyen reggelente leszívott első néhány slukk. Ez azóta elmúlt, persze, ahogyan elmúlt annyi minden. Hovatovább csak egy maradt velem, de az igen, Istennek hála érte! A szem mohó, éhes kíváncsisága, a nézés gyönyöre, hogy
Alakos játék, százszor-zárt titok Hős, futó bölcse újból és megint Állok süppedten szókimondó bajban. Cselek, barlangok, vermek, kárpitok, Bozótok, lárvák, segítsetek rajtam. Ki száz alakban százszor volt szabad S minden arcához öltött más mezet, Éljen és csaljon titokba-veszetten, Mert bárki másnál több és gazdagabb, Mert csak a koldús egy és leplezetlen. Ragyogjatok meg tévesztő szemek,
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme, sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a
Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd – éhezem. Takarj be – fázom. Ostoba vagyok – foglalkozz velem.
Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt
A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiálltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, – s szívemben nappal újra megtalálom, – hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésű büszke páfrány. Mikor látlak újra, nem tudom már, ki biztos