Gyermeteg álcába bújt hatalmas bölcsesség. 2026 első Pixar animációs filmje egy rejtett kincs. Nemcsak szórakoztat, de nevel is: rengeteg a mesés szürrealizmus és elegendő a bohóckodás, hogy mindenki jót mulasson, de közben tanulunk a természetről, populizmusról és egyensúlyról. Az Agyugrász főhőse Mabel, az állatbarát kislány, aki 19 éves korára elveszti természetkedvelő nagymamáját. A mama öröksége
A Fesztiválország egy dokumentumfilm, ami afféle fesztiválkánont állít fel Magyarország könnyűzenei kultúráján belül. Ez a kánon önkényes válogatással készült, enyhén Budapest-centrikus látásmóddal, de ennek jó oka van. A korai fesztiválok nulláról építkeztek, ma pedig Európa legegyedibb eseményei mutatkoznak be nyárról-nyárra – bár az elmúlt évek tapasztalatai aggodalomra adhatnak okot. 1993-tól az első (Diáksziget) Sziget Fesztiváltól
A horrorjátékok világában ritka, hogy valami igazán kényelmetlenül ismerős érzést váltson ki. A No, I’m Not a Human viszont nem ijesztget hirtelen felbukkanó szörnyekkel, hanem a létezés legmélyebb rétegeibe nyúl: arra kérdez rá, mit jelent embernek lenni – vagy épp annak nem lenni. A groteszk grafika és a nyugtalanító hangulat egy olyan világba ránt, ahol
Az F1 című film tavaly nyár közepén került a mozikba, azonban a sport rajongói számára csalódásnál többet nem igazán hozott. Drámai visszatérés, csapatbalhék, tiltott szerelem, na de ki is volt a film valódi célközönsége? Rendezője nem kisebb név, mint Joseph Kosinski, aki korábban olyan produkciókat készített, mint a Tron: Örökség (2010), az Feledés (2013) vagy
James Cameron belehúzott. Az első Avatar film után 13 évvel, a Víz útja folytatta Jake Sully történetét Pandora fennséges dzsungeleibe, miután sikeresen kiűzték a gyarló emberiséget az első etapban, és befogadták főhősünket a Na’vi törzsbe. A második epizód új helyszínekre, új környezetbe kalouzolta el a nézőt, bemutatva Pandora vízi élővilágát, a maga National Geogrpahicot idéző
A horror műfaja gyakran egy könnyed, ugyanakkor felejthető szórakozást jelenthet. Kapunk egy misztikus gonoszt, sablonos főszereplőket, akik úgyis meghalnak, majd néhány öncélú ijesztgetést és véres jelenetet, ami kicsit felemeli vérnyomásunkat. Ezen elemek évtizedek óta az olcsó horrorfilmek gerincét képzik, azonban aki másra vágyik, annak jó választást lehet a Danny Philippou és Michael Philippou által rendezett
A The Åre Murders (Åremorden) című skandináv krimisorozat Joakim Eliasson és Alain Darborg rendezésében készült, amely alapjául Viveca Sten Hidden in Snow és Hidden in the Shadows című gyilkossági regényei szolgáltak. A cselekmény Svédországban, Åre vidékén játszódik, Skandinávia legnépszerűbb télisport-paradicsomában. A történet középpontjában Hanna Ahlander áll, aki egy tapasztalt, de zűrös múlttal rendelkező nyomozó. Különböző
A Netflixen bemutatott Engedj el mindent! (Släpp taget) című svéd film Josephine Bornebusch rendezésében a közelmúlt egyik legőszintébb és legmegrendítőbb családi drámája. A történet középpontjában egy nő áll, aki látszólag mindent jól csinált az életében: dolgozik, családja van és kívülről nézve minden a helyén van. Az alkotó pedig pontosan azt a kényes pillanatot ragadja meg,
A We Were Liars című sorozat élő példája annak, mennyire nehéz a könyvadaptációk feladata, különösen akkor, ha az egy olyan regény alapján készül, amelyben a szerző hibát hibára halmoz. A sorozat alkotói ennek ellenére mindent megtesznek annak érdekében, hogy egy rettenetesen klisés, de legalább összefüggő történetet hozzanak létre; ez többé-kevésbé sikerült nekik. A 2025-ös We
A Sinners (Bűnösök) 2025 egyik legnagyobb kihagyott filmes ziccere. Egy nagyszerű ötlet, setting, time period, téma, és több üzenet –lehetősége – is áldozatul esett. Az ember vére megfagy, ha ebbe belegondol, és ehhez semmi köze a vámpíroknak. A film cselekménye 1932-ben, Mississippiben bontakozik ki. Egy ikerpár visszatér Chicagóból, miután feltehetőleg az olasz és ír maffiát
