A Fesztiválország egy dokumentumfilm, ami afféle fesztiválkánont állít fel Magyarország könnyűzenei kultúráján belül. Ez a kánon önkényes válogatással készült, enyhén Budapest-centrikus látásmóddal, de ennek jó oka van. A korai fesztiválok nulláról építkeztek, ma pedig Európa legegyedibb eseményei mutatkoznak be nyárról-nyárra – bár az elmúlt évek tapasztalatai aggodalomra adhatnak okot. 1993-tól az első (Diáksziget) Sziget Fesztiváltól
A horror műfaja gyakran egy könnyed, ugyanakkor felejthető szórakozást jelenthet. Kapunk egy misztikus gonoszt, sablonos főszereplőket, akik úgyis meghalnak, majd néhány öncélú ijesztgetést és véres jelenetet, ami kicsit felemeli vérnyomásunkat. Ezen elemek évtizedek óta az olcsó horrorfilmek gerincét képzik, azonban aki másra vágyik, annak jó választást lehet a Danny Philippou és Michael Philippou által rendezett
Bátran kijelenthetjük, hogy egy Tron film megjelenés évtizedes léptékben mérhető esemény. Ott volt az Örökség 2010-ben, azelőtt pedig majd 30 évvel korábban az első rész. Ezek mellett persze más médiumokban is tiszteletét tette már a sorozat, de maradjunk a filmeknél. Kicsit hasonló ez, mint a Mátrix esetében, hogy ha fejlődött annyit már a technológia, hogy
Október 16-án egy premier előtti vetítés és beszélgetés keretein belül mutatták be a budapesti Mammut mozijában Olasz Renátó színész-rendező első nagyjátékfilmjét. A vetítést követően Till Attila moderálásában folytatott diskurzust Rainer-Micsinyei Nóra színésznő-humorista, Kovács András Péter humorista és maga a rendező, Olasz Renátó. A film egy Budapestről karácsonykor vidékre hazatérő testvérpár, Bianka (Waskovics Andrea) és Milán
A 2025-ös, közvetlenül a költészet napja előtt megjelenő Reménytelenül nem egy hagyományos életrajzi film – és nem is akar az lenni. Rózsa Gábor rendezése elszakad a klasszikus „életút a születéstől a halálig” narratívától, és inkább mélylélektani fókuszt választ: József Attila (Sütő András) pszichoanalízisének időszakát mutatja be, mégpedig egy különleges nézőpontból. Apropó, a rendezővel készült interjúnk itt
Az elmúlt években számos alkotás próbálta feltámasztani a 2010-es évek disztópikus young adult hullámát. A műfaj népszerűsége viszont nem folytatódott az új évtizedben, és hiába aratott sikert 2023-ban Az éhezők viadala: Énekesmadarak és kígyók balladája, ha a társai sorra buknak el. Ezen a tendencián nem segített a Netflix 2024-es Csúfok című filmje. A legtöbb hasonló, disztópikus
Idén ősszel megérkezett a Joker várva várt folytatása, mellyel Todd Philips másodszorra is komolyan meglepi a közönséget. Ebben a műfaji kavalkádban egyaránt találkozhatunk lenyűgöző alakításokkal, szürreális musicalbetétekkel és nem megfelelően felépített mondanivalóval, melyek együtt egy sokkal zavarosabb és megosztóbb összképet adnak, mint a nagy előd esetében. Valami újszerű, mégis egy jól ismert arc, jól ismert
A Trónok harca legendás bukása után az tévénézők nagy része nem számított arra hogy valaha is viszont látják Westerost és magával ragadó rideg világát a képernyőkön. Azonban a 2018-ban George R. R. Martin által írt Tűz és Vér című fiktív történelemkönyv MAX-ra való adaptálása visszaadta a rajongóknak a reményt. A Sárkányok háza első szezonja hatalmas
Mára már nehéz olyan embert találni, akinek az idén 40. évfordulóját ünneplő Transformers franchise ismeretlen lenne. A legelső Transformers sorozat 1984-ben indult, azóta rengeteg variációja lett az univerzumnak, ezek közül a legismertebbek talán a 2000-es éveket uraló Michael Bay féle élőszereplős filmek, amelyek bár box-office szempontjából jeleskedtek, művészi értékük vitatható. Mindenki számára ismerős a két
Ha videójátékokról készült adaptációkról beszélünk, bátran jelenthetjük ki, hogy sosem volt egy hálás műfaj. Hogy ennek mi az oka, azt nehéz kideríteni. Talán az, hogyha átültetünk egy történetet a videójátékok médiumából filmbe, akkor elvész azoknak a legnagyobb erénye: az interaktivitás. Így nem marad más hátra, mint az, hogy a filmnek a lehető legjobban át kell
