Mindenkinek más
A MODEM második emeleti, légkondicionált, mégsem rideg termébe lépve ledőlnek a határokat jelentő falak. Messze, a terem végén őr vár rám, a félhomályban pedig a falon sorakozó, színektől ragyogó festmények jelentik a fényt. Ezek az alkotások mind élnek, valamennyien közölnek valami újat. Mégis az, amit ők adnak, mindenkinek más… Valamit nem árt az elején leszögezni,