Letelt a rendes játékidő, elmúlt a kilencven perc. A semleges szurkolók egykedvűen tekintenek az eredményjelző táblára, no, ismét egy újabb meccs, lassú és körülményes játék két csapattal, akik még továbbra is azon alkudoznak, hogy ki vigye haza a három pontot. Mi szurkolók már fészkelődünk, még pár perc és mehetünk dolgunkra, vagy már mehetünk is, hiszen lényegében megszületett a végeredmény. A mi nézeteinket vallják az ecuadori játékosok is, fel-fel néznek az égre, unottan nézik a pályát, már csak pár perc, és sikerül a legkisebb rosszal lejönni a pályáról, az igazságos döntetlennel. De az élet nem igazságos! Sokan megfeledkeznek róla, hogy a futballt addig játsszák, míg a bíró sípjával azt be nem rekeszti. Svájc ezt tudta, és nem csak tudta, hanem egy életre meg is tanította most a dél-amerikai csapatnak.
A szurkolók a mérkőzés közben és után is úgy ítélték meg, hogy egy gyenge mérkőzést láthattunk. Szerintem tévednek, mert az idei világbajnokság egyik legkülönlegesebb mérkőzése volt. Két technikailag azonos szintű csapat találkozott korrekt bírói felfogás mellett, és ez látszott játék közben is. Nem akarta magát megadni egyik nemzet sem a másiknak, egészen a 90. percig küzdöttek a játékosok a győzelemért. És itt van a különbség a két csapat között, ami végül a svájci felfogásnak kedvezett. Ha a svájciakról beszélünk, a pénz és a csokoládé mellett az idő, ami elsőnek eszünkbe juthat róluk. Pontosság, precizitás, és ők ezt az élet minden területén hasznosítani tudják, ebben a szellemiségben nőnek fel ott a gyermekek. Addig kell kergetni a labdát, amíg a spori le nem fújja a mérkőzést.
Ez a svájci szellemi tőke hozta meg a végső sikert a csapatnak, amikor az összecsapás hajrájában belőtték az utolsó gólt. Az utolsó gólt a meccsen, ami eldöntötte a mérkőzést, azt a mérkőzést ahol egyik csapat sem érdemelt vereséget vagy győzelmet játéktudásuk alapján. Ismét sikerrel kezdték a világbajnokságot, négy évvel ezelőtt a végső győztes spanyolokat fektették két vállra. Kérdés, hogy elég lesz-e a későbbiekben nekik ez a plusz, amivel rendelkeznek, vagy megismétli a történelem önmagát?
Egy biztos… van mit tanulnunk Svájctól!
