A nyitómeccs utáni pár napban megtanulhattuk, hogy a bírói tévedések hatására hogyan válhat a világ egyik legjobb képességű csapatából is csaló, bundázó semmirekellő banda, akinek a meccsét sokan már azért várják, mert kíváncsiak, hogy ezúttal, hogyan kivételez velük a játékvezető és általa az egész FIFA.
Bevallom töredelmesen, hogy Brazil-Mexikó előtt én is a fent említett tábort erősítettem, már csak azért is, mert kedvelem az összeesküvés elméleteket. Bár az a tézis, miszerint a sok millió belefeccölt dollárért cserébe egészen biztosan Brazília nyeri a vb-t, nem tűnik az emberiséget igába döntő gyíkemberi baromságnak. Ráadásul Mexikótól, a kameruniak elleni első mérkőzésen két szabályos gólt vett el a játékvezető, ez is tovább erősítette azokat a hangokat, amik ezt a meccset a jó-gonosz párharcaként harangozták be.
A mérkőzés kezdetekor azonban semmi mást nem láttam a pályán, csak elszánt játékosokat és nagyon jó, néhol már lüktető játékot. A brazil apától és mexikói anyától származó Giovani dos Santos remekül mozgatta saját és édesanyja válogatottját, amire a papa, Thomaz Soares da Silva, ismertebb nevén Zizinho honfitársai próbáltak meg válaszolni, ám a legveszélyesebb helyzetek mégis a vörös pesto színben játszó mexikóiak előtt adódtak.
A második félidő elején rendre elmaradoztak a brazil helyzetek és Mexikó átvette az irányítást. A nyomás alól a félidő közepén sikerült kijönni a hazaiaknak, ekkor kontrából sikerült veszélyeztetnie a selecaonak. Neymar tizenhatoson belüli lövésénél nagyot kellet védeni Ochoa kapusnak. Az egész mérkőzés egyik legjobb teljesítményét a mexikói hálóőr nyújtotta, hiszen még az utolsó tíz percben is többször mentett a gólvonalról, nagyrészt neki köszönhetően sikerült pontot rabolni a házigazda Brazíliától.
A FIFA-nak, Blatternek és a gyíkembereknek főhet a feje!
