Erről a mérkőzésről nem nekem kellett volna beszámolót írnom, ám Dorogi Laci szerkesztő kollégánk sajnálatos betegsége miatt nem tudta vállalni az éjszakázást. A karmája azonban nagyon megérzett valamit, ugyanis rettenetes élményben volt részem. Egy felejthető mérkőzésen beigazolódott vezető szerkesztőnk, Fodor Péter jellemzése a kameruni csapatról: a vb legőszintébb válogatottja játszott. Az őszinteség viszont itt nagyon rossz irányba fordult
Kamerun nemzeti tizenegye a Mexikó elleni mérkőzésen csak egy szerencsétlen gól miatt maradt pont nélkül, így joggal támaszthattuk irányukba azt az elvárást, hogy a horvátok ellen összekapják magukat, és összejön a siker. Ehhez képest hidegzuhanyként érhette őket a világbajnokság eleddig legszebben kivitelezett támadásának végkifejlete: Perisic egy pazar keresztpasszal tálalt Olic elé, aki négy méterről nem hibázta el a kínálkozó ziccert.
Az afrikai együttes ekkor még próbálkozott, de elég haloványak voltak támadásban, érezhetően megtört bennük valami, hiányzott a tűz, vagy inkább az ő esetükben annyiszor említett őszinteség. És ha már a megtörés: a csapat legértékesebb játékosa, Alex Song egy egészen megdöbbentő megmozdulással tette „emlékezetessé” saját maga amúgy is botrányos teljesítményét. A 41. percben egy teljesen ártatlan szituációban ugyanis úgy gondolta, hogy nindzsa bérgyilkos módjára levadássza a horvát csatárt, Mandzukicot. Az éles szemű spori figyelmét azonban nem kerülhette el a jól irányzott könyökös, azon nyomban felvillantotta neki a pirosat, és a slusszpoén még hátravolt: Song nem értette, miért kell idő előtt elhagyni a pályát…
A második félidőben a kameruniak csak lézengtek, a horvátok pedig fociztak: Perisic egy, Mandzukic két gólt szerzett a végére teljesen hitehagyottá vált „Szelídíthetetlen Oroszlánok” ellen, akiknek alig volt értékelhető támadásuk a teljes mérkőzés során. A végére pedig a totálisan összetört afrikaiak egymáson próbálták meg leverni a feszültséget: a szép frizurájú Assou-Ekotto fejelte le saját (!) csapattársát, Moukandjót, a rutinos Webo viszont közbelépett, nehogy tripla emberhátrány legyen a végén.
A szégyen persze így is elkerülhetetlen volt: a vesztes csapat tagjain megmutatkozott a frusztráltság, a csapaton belüli ellentétek és a pénzkérdés, mely ugye ennél a csapatnál – mint az ismeretes – majdnem az eseménytől való távolmaradást eredményezte. Talán jobban is jártunk volna, mert így sajnos a kameruniak megfosztották magukat saját becsületüktől, és ami számukra még ennél is fájóbb: már biztos, hogy nem juthatnak tovább.
Ami viszont a horvátokat illeti: az első mérkőzést vitatott körülmények között elveszítő délszláv együttes megadta magának az esélyt, hogy egy Mexikó elleni ki-ki meccsen bebizonyítsa, helye van a legjobb tizenhat között. Parázs kis meccs lesz, az biztos! Dorogi Laci kollégámnak pedig jobbulást kívánok (a következő kameruni meccs viszont a Tiéd…)!
