Sok futballcsodát és tragédiát láttam már az éteren keresztül ifjonc létemre, de nehezemre esik visszaemlékezni olyan mérkőzésre, melynek kapcsán ennyiszer üthettük fel eme csodás sport vaskos históriás könyvét. Tény, Németország saját padlóját mosta fel a brazil válogatottal, de legalább akkora bárgyúság Neymar és Thiago Silva hiányát okként megjelölni, mint kijelenteni: a Nationalelf már most fogja a vb-trófeát.
Mert mit is láttunk? Két, támadó szellemben felálló csapatot, ahol a legnagyobb különbséget az jelentette, hogy a selecao-t elől és hátul is elhagyta a szerencséje, a percekre történő kihagyást pedig az ellenfél könyörtelenül kihasználta. Az első húsz percben mindkét oldal komoly offenzívát nyitott, és Müller hiába szerezte meg a vezetést már 10 perccel a kezdő sípszó után, még ugyanennyi ideig a brazilok jöttek előre, főként a németek eladott labdáiból.
Aztán eltört valami. Még nem a mécsesek a lelátón, hanem a játékban, melyre a brazilok ugyanúgy nem fognak választ kapni, mint mi az irapuatói pokolra. Előbb Klose adta át az utódai labdakergetését kommentátorként figyelő Ronaldo rekordját a múltnak (vigyázz Miro, Müller már tíznél jár!), majd elképesztő módon, öt perc alatt még háromszor zörgött Julio Cesar hálója Kroos és Khedira jóvoltából. 29 perc után Németország-Brazília 0-5. Brazíliában. Azok után, hogy szép magyar nyelvünk összes létező átkát rászórtuk a vérszegény, ötlettelen és unalmas passzolgatásukra, amit Algéria ellen mutattak a nyolcaddöntő 0-0-val végződő rendes játékidejét követően. A bekapott gólok alatt mindenféle koncepciót mellőzött a hazaiak játéka, darabokra hullott a hatvannégy éve dédelgetett álom a hazai győzelemről, én pedig észrevettem, hogy Scolari tárcsázni kezdi a helyi kiskanál-forgalmazókat új szállítmányért.
Épp ezért volt érdekes, hogy a félidőből hátralévő negyedórában, de főleg a fordulás után mintha föléledtek volna a sárga mezesek, és ha valaki az anélkül kapcsolódott volna be a meccsbe, hogy az eredményjelzőre tekintett, elismerősen csettinthetett volna: ez futball! A brazilok sorban építették a támadásokat, igaz, Neuer polipként nyúlt minden egyes lövés után. Ahogy haladt a mérkőzés, egyre szomorúbb volt látni a kétségbeesett próbálkozásokat, melyek az őket füttyszóval simogató közönség kiengesztelésére indítottak. A simogatás viszont Schürrlének ment a legjobban, aki ballal bombázta a kapufát, ahonnan törvényszerűen a hálóba pattant a labda. 1-0-ás brazil vezetésnél, a 93. percben nem így történt volna… persze előtte berámolt még egyet, így tíz perccel a vége előtt népmesei lett az állás. Hogy a hétfejű német sárkány diadala ne legyen tökéletes, arról az egyik kis brazil herceg gondoskodott: Oscar védőjéről lefordulva, Neuer mellett szépített, beállítva a jövőben szájról szájra terjedő végeredményt.
Hogy mi az oka a sosem látott vereségnek? Ez az, amire sosem fogunk választ kapni…
