Tíz éve alakult a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke. A november 29-i esemény lehetőséget adott, hogy az egykori hallgatók találkozzanak egymással, szakmai kapcsolatokat teremtsenek. Interjúsorozatunkban néhányukat bemutatjuk.
Jelenleg hol dolgozol, és milyen pozíciót töltesz be?
A Médiacentrum Debrecennél dolgozok, amelyhez hozzátartozik a Debrecen Televízió, a dehir.hu szerkesztősége, ahol én újságíró vagyok, de emellett a cég foglalkozik például filmgyártással is, valamint a Rádió1 helyi szolgáltatója. Mi elsősorban debreceni és Hajdú-Bihar megyei híreket keresünk.
Mennyire készítették elő egyetemi tanulmányaid a karrierutadat?
Amikor ide jelentkeztem, borzasztóan visszafogott voltam, nagyon örültem, ha órán nem kellett felszólalni. Beszélni azóta sem szeretek egyébként, de az írás mindig is vonzott, ezért is választottam az újságíró specializációt alapszakon. Mesterre is jelentkeztem, ami az újságírói pályához már nem sokat adott, a személyiségem viszont nagyon sokat fejlődött: kellett ahhoz, hogy kicsit megerősödjek, bátrabb legyek. Nekem Dunai Tamás tartotta a gyakorlatokat, és ő tényleg nagyon alaposan megtanította, hogy mire kell figyelnünk. Őt emelném ki, mert nála tanultam a legtöbbet, és nála írtam mind a két szakdolgozatomat.
Hogy emlékszel vissza az egyetemi évekre? Milyen meghatározó emlékeid vannak?
Az évfolyamomat említeném meg, mert egy nagyon jó közösség volt. Azt éreztem, főleg már mesterképzésen, amikor lecsökkent a létszám, hogy olyanokká váltunk, mint egy kis család. Csináltunk közös programokat, és az oktatók iránt is éreztük ezt a kötődést, volt egy személyes kapcsolat, tudták, hogy kinek, mi az erőssége, gyengesége, figyeltek ránk.
Milyen tanáccsal látnád el a tanszék jelenlegi hallgatóit?
Amellett, amit az oktatók tanítanak, mindenki próbálja a saját útját járni, foglalkozzon azzal, amit szeret. Próbáljanak minél több gyakorlatot szerezni már az egyetemi évek alatt, ez nagyon fontos.
