Tíz éve alakult a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke. Az ezt ünneplő esemény november 29-én lehetőséget adott arra, hogy az egykori hallgatók találkozzanak egymással, illetve beszámoljanak pályájuk alakulásáról. Interjúsorozatunkban néhányukat bemutatjuk.
Jelenleg hol dolgozol, és ott milyen pozíciót töltesz be?
A Hajdú-Bihar Megyei Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgozok kommunikáció- és rendezvénymenedzserként. Egyfelől kommunikációs feladatokat látok el: van egy PR-menedzserünk, akinek segítem a munkáját, tartom a kapcsolatot a sajtóval, cikkeket írok, a rendezvényeken fotózok, kiveszem a részem a sajtótájékoztatók és a különböző kampányok szervezéséből is, valamint a honlapunkat szerkesztem. Másfelől rendezvénymenedzserként koordinálom a programokat, részt veszek a rendezvények szervezésében és besegítek az előkészületekbe a technikai dolgoktól egészen a cateringig. Vannak konferenciatermeink is, melyeknek a bérbeadását is én intézem. Több területen kell helytállnom, amit hasznosnak érzek, hiszen így nem csak egy feladatkörben szerzek tapasztalatokat.
Mennyire készítették elő egyetemi tanulmányaid a karrierutadat?
Mindenképpen segített, hiszen szervezeti kommunikátor szakirányon tanultam, és olyan óráim voltak, melyek kellően felkészítettek. Úgy vélem, egy nyitott gondolkodású, kreatív és kommunikatív embert faragott belőlem a kommunikáció szak, és hasznosítom azt a tudást, amit itt szereztem. A mi időnkben nem volt még annyira gyakorlat-orientált, mint manapság. Lenyűgözött, hogy milyen projektszemlélet és lehetőségek vannak most a tanszéken. Csak pozitívumokat tudok mondani az itt eltöltött időszakról, elégedetten végeztem el az alap- és a mesterszakot is.
Hogy emlékszel vissza az mi évekre? Milyen meghatározó emlékeid vannak?
A tanulmányaim mellett a közösségről vannak kellemes emlékeim. A mai napig jóban vagyok többekkel, és a két legjobb barátomat is itt ismertem meg. A szakestektől kezdve a médiakonferenciákig mindig családias volt a hangulat. Ebbe a családba beletartoztak az oktatók is, akik mindig segítőkészek voltak és partnerként tekintettek ránk. Nem egyfajta alá-fölé rendeltségi viszony, hanem egy sokkal demokratikusabb tanár-diák kapcsolat volt ez. Próbáltak bennünket, hallgatókat nyitottságra, érdeklődésre sarkallni, és minden tudásukat átadni számunkra.
Milyen tanáccsal látnád el a tanszék jelenlegi hallgatóit?
Azt tudom tanácsolni, hogy minél több gyakorlati lehetőséget ragadjanak meg. Fontos a társasági élet és a szórakozás, az ember egyszer fiatal, és az egyetem természetesen erről is szól. Mindemellett egy egyetemi diák rengeteg szabadidővel rendelkezik, melyet érdemes hasznosan eltölteni, gondolva a jövőre is. Keressék a lehetőségeket, képezzék magukat, legyen minél gyakorlatiasabb a tudásuk, hogy a munkaerőpiacra felkészülten léphessenek ki és azzal foglalkozhassanak, amit igazán szeretnek.
