Tíz éve alakult a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke. Az ezt ünneplő esemény november 29-én lehetőséget adott arra, hogy az egykori hallgatók találkozzanak egymással, illetve beszámoljanak pályájuk alakulásáról. Interjúsorozatunkban néhányukat bemutatjuk.
Egy debreceni kommunikációs ügynökségnél dolgozom, az Octopus Mediánál. Lassan már öt éve vagyok itt, három éve kommunikációs vezetőként.
Mennyiben készítették elő az egyetemi tanulmányaid a karrier utadat?
Mesterszakon már itt dolgoztam a cégnél. Egyszerre tanultam, és dolgoztam és a gyakorlaton megszerzett tudást a munkahelyemen tudtam kamatoztatni. Mondok egy példát: az egyik egyetemi projektünk volt a Kirakat Transz. Amikor debreceni intézmények kirakataira vers idézeteket írtunk ki, így népszerűsítettük a Költészeti Fesztivált. Két hónapja voltam ott a cégnél, és ott tudtam ezt az ötletet hasznosítani.
Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre?
Én a kommunikáció- és médiatudomány szakon kezdtem, de másodévtől elkezdtem a magyar szakot is, tehát egyszerre ment a kettő. Nem sok szabadidőm volt, hétfő reggel nyolctól csütörtök este nyolcig, folyamatosan órákon ültem, vagy könyvtáraztam. Mégis életem legszebb évei voltak, és tudom, hogy ez közhelyesen hangzik, és persze nagyon sokan mondják ezt. Mesternél már kevésbé, és nem a munka vagy az oktatás miatt, hanem a csapat szétszéledt, és nem volt meg a keménymag.
Milyen tanácsokkal látnád el a jelenlegi szak hallgatókat?
A legfontosabb, hogy döntsék el, hogy tudományos irányba szeretnének mozdulni, vagy inkább gyakorlatot kívánnak szerezni. Ha tudományos irányba, ahogyan én is tettem, javaslom az OTDK-n való részvételt. Viszont, ha gyakorlati irányba szeretnének, és a piacon képzelik el a jövőjüket, akkor amilyen gyakornoki állás szembejön, mindenféle területen próbálják ki magukat.
