Idén hetedik alkalommal rendezték meg a Malter nemzetközi rövidfilmfesztivált. Az eseménynek ezúttal a debreceni Apolló Mozi biztosított helyet, ahol október 16-án és 17-én egy jelképes, száz forintos jegyár ellenében huszonnégy hazai és hat külföldi alkotást tekinthettek meg az érdeklődők, és maguk is díjazhatták közönségszavazás keretein belül a nekik legjobban tetsző alkotást. Az alkotók jutalma ötszázezer forintos összdíjazás, a házigazdáé pedig a rekordszámú látogatottság volt.
Egy órával a hivatalos kezdési időpont előtt az Apolló Mozi várótermében popcorn illat és programfüzet fogadta a vendégeket, rajta a közönségszavazásra kialakított rubrikákkal. A bejáratoknál kézfertőtlenítők voltak kihelyezve és a kötelező maszkviselés itt is magától értetődő volt.
Fél ötkor vette kezdetét az első blokk és nyitotta meg kapuit a 176 férőhelyes Kertész Mihály terem, melyet félig töltöttek meg a látogatók. Első körben hat külföldi rövidfilmet láthattunk, melyek versenyen kívül szerepeltek a programban, ugyanis a vírushelyzetből adódóan a külföldi beküldők meghívása idén elmaradt. A Jeunesse, mon amur című, francia alkotással indult az est. Ez volt a leghosszabb az idegen nyelvű felhozatalból, még huszonhárom perces játékidő felélnél is szállingóztak be emberek a terembe. Elképzelhető, hogy Hutanu Emil, a rendezvény megálmodója, és a programterv összeállítója tudatosan rakta ezt a filmet előre, hiszen a film végkimenetelének értelmezése szempontjából nem volt elengedhetetlen feltétel látni annak elejét, vagy akár közepét. Egy könnyed, de azért a maga módján izgalmas alkotással mutatkozott be Léo Fontaine rendező, a francia tinédzserek hétköznapjaiba betekintést engedő alkotás nyitódarabként ellátta feladatát.
Szünet nélkül kezdődött is a második vetítés. Az iráni Funfair nem tudott, és nem is akart hű lenni a címéhez. Pontosan negyedórás játékideje alatt a feszültség percről percre fokozódott.
Az előző darabbal ellentétben ez (szó szerint) véresen komoly témát feszegetett. A film sokkoló zárójelenete után szinte érezni lehetett Hutanu Emil elégedettségét a háttérből, ahogy mindenki néma csöndben bámulta a fekete vásznat. Aki egészen eddig nem tudta, mire számíthat egy ilyen eseménytől, abban ezektől a képsoroktól biztosan tisztázódott mi mindenre is képes tizenötperc, ha azt ügyesen használja ki a készítő. Minden felhozatalban vannak gyengébb és erősebb darabok, a külföldi felhozatal további négy darabjának vetítése alatt pedig jócskán megritkult a nézőtér. Szünet követte a blokkot, mely után kezdetét vette a magyar filmek bemutatása.
A szünet utáni blokkra többen voltak kíváncsiak, mint az elsőre. A szemek fürgén fürkészték a programfüzet kínálatát, izgatott nyüzsgés volt észlelhető. Míg a külföldi blokk egy könnyed hangvételű filmmel alapozott, addig Baranyai Benő rendező az Anja című alkotással komolyabb témát feszegetett. Az egy kisebbségi asszony sterilizálását elbeszélő film a főorvos és a rezidens ellentétes álláspontjait ábrázolja.
A negyedórás Redline-nal folytatódott a sor, melyben az Aranyéletből ismert Döbrösi Laura által játszott karakter egy rejtélyes telefonáló után nyomoz. Ezután Koltai Róbert alakítását láthattuk a Demencia kisfilmekben. Az öt kis történet ízléses humorral és kőkemény drámaisággal tárgyalja a betegséget. A 11 perces Harc közben eltűnt egy bombák által romok alá szorult katona belső őrlődésébe enged betekintést. A Szabad Románia a ’89-es romániai forradalom idején játszódik egy családi házban, ahol az apa és a két gyerek várják haza a családanyát. A laza és poénkodós felütés után hirtelen megy át a film komor és már-már ijesztő hangvételűbe. A Hegek című alkotás zárta a sort, amely társadalmi témáját tekintve egyfajta keretet adott a blokknak. Egy óvónő nyomozását követhetjük végig, ahogy próbálja kideríteni, vajon a tanítványa furcsa viselkedése mögött milyen ok rejtőzhet.
Az est utolsó blokkjára érezhetően megcsappant az emberek létszáma. A vetítés a Kísértés című, szintén a demencia témákát feldolgozó rövidfilmmel indult, ezt a Jaqkues ámokfutása…, követte. Az animációs kisfilm, mely szól egy úrról, aki kirepül az ablakon, két másikról, akik kerék nélküli biciklit hajtanak, és őszintén szólva fogalmam sincs mi mindenről még, de ez nem is baj, mert az egész terem önfeledten nevetett.
Erre szükség is volt az eddig felsorakoztatott témák után. A Harcosok klubját idéző Dettó folytatta ezt a vonulatot, de a Spiritusz (alkotói az utolsó fotón láthatók) sem lógott ki a sorból. A barackárusok párharcát bemutató mű mosolyt csalt az arcokra. Ezt követte a Matches stop motion animáció, mely gyufák segítségével mesél az életről.
A pénteki nap utolsó, egyben leghosszabb filmje a maga harmincegy percével a Válaszúton volt. E történetben egy börtönből szabadult bűnöző srác és egy árvaházban nevelkedő tinédzserlány között kialakuló románcot követhetjük. Az alkotás az emberrablás szörnyű valóságát tárja a néző elé mindenféle köntörfalazás nélkül.
Így ért véget az első nap a Malter filmfesztiválon, aki beült az eseményre, annak önfeledt nevetéstben, torokszorító drámában és unalmas percekben is része lehetett.
A második nap a Balansz című alkotással nyitott, főszerepben Waskovics Andreával, az Aranyélet sztárjával. Az ezt követő Vasárnap egy fiatal fiú lelkivilágába engedett betekintést. Tizenöt percben beszél a gyermekkor egy olyan mozzanatáról, ami hosszú időre meghatározza a szülővel való viszonyt. A The call egyike a két angol nyelven beszélő filmből a magyar felhozatalban – a sci-fi és a thriller műfaji elemeit vegyítette. A Birds on the catwalk a második angol nyelvű film, melyet – mint utólag kiderült – huszonnégy óra alatt forgattak. Egy divattervező modelljeivel való kapcsolatát járja körül a mű. A Meghasonlatok egy absztrakt festmény kiállítás metaforáival beszél egy párkapcsolatról. A blokk utolsó filmje a Narkós és Céda volt, amely mind stílusában, mind sztorijában egy Guy Ritchie-filmből ismerős karakter vezérelte belső monológ.
Egy gyors szellőzés után megkezdődött az utolsó blokk, amely két társadalmi témáját tekintve fontos filmmel nyitott. A Vércsék és a Van itt más is fiatal lányok helyzetéről beszél, előbbi gimnáziumi, utóbbi egy bűncselekmény környezetében. Ezeket követte a feel-good stílusú Katapult és a hangvételében a Szabad Romániához hasonlítható Narancs útlevél. A következő film az esemény legrövidebb alkotása, – egy diplomamunka – a Dark room volt. Az este és egyben az esemény utolsó filmje, a Kimaradt körök egy antiszociális viselkedéssel kapcsolatos generációs problémát ecsetel.
Fél óra szünet után kezdetét vette a díjátadó. A Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék különdíját Szabó Szonja Vércsék című alkotása nyerte el.
A Campus Rádió a Meghasonlatokat választotta, a KULTer.hu díját pedig a Narkós és céda kapta. A Médiacentrum Debrecen különdíját Tápai Gergely kapta a Spiritusz című filmért, az Alföld televízió pedig a Dettó című alkotást választotta. A közönségszavazás nyertese a Narancs útlevél lett. Szénási Miklós, a Dehir főszerkesztője adta át a harmadik helyezés díját a Narkós és Céda rendezőinek, Nagy Istvánnak és Palkó Áronnak. Fejér Tamás, az Apolló Mozi vezetője nyújtotta át a második hely díját Fazekas Gyöngyinek a Narancs útlevél című filmjéért.
Az első helyezést pedig Szövényi-Lux Balázs Katapult című alkotása nyerte, neki Váró Kata Anna gratulált.
Fotók: Kocsis Ferenc
