Az Andy Vajna-sztori II.
Akár megvetik az emberek politikai befolyása miatt, akár szeretik a hazai filmiparért tett eredményes munkájáért, Andy Vajna produceri sikerei elvitathatatlanok nemzetközi és hazai színtéren egyaránt. A kalandos életutat bejárt vállalkozó sikereiről és kudarcairól Kocsis Ferenc cikke tárgyal részletesen, ezen írás pedig két nagysikerű produkciójába enged egy kis betekintést, amelyek történetesen Hollywood legnagyobb filmsztárjait legikonikusabb szerepeikben vonultatják fel.
A Rambo – Első vér a legelső teljesen önálló vállalása volt a Carolcónak – Vajna és Mario Kassar közös produkciós cégének. David Morell 1972-es regényét részben maga Sylvester Stallone adaptálta forgatókönyvre, mely 5 évig vándorolt a stúdiók között, mire megtalálta Vajnáékat. Stallone 3,5 milliót kért, kettőt meg is kapott a szerepért, a maradék másfél pedig a tévés eladásokból jött. Ted Kotcheff rendező 14 millió dollárból gazdálkodhatott a film elkészítésénél, mely a maga idejében az Első vért a legnagyobb független filmmé tette büdzsé szempontjából. A rizikós vállalkozás kritikailag és a bevétel részéről is kifizetődőnek bizonyult, hiszen a filmet pozitív visszajelzések és 125 millió dolláros bevétel követte. Ez nem csak anyagilag tette sikeressé Vajnát, de egyenes utat biztosított neki a hollywoodi nagykutyák közé. Ennek köszönhető az is, hogy a folytatás, a Rambo II már a forgalmazási jogok eladásával nyereséges filmmé vált, hiszen a 30 milliós büdzsével bíró alkotást 50 millióért adták el, a 300 milliós mozis bevétel pedig még csak ezután következett.
Szakadt ruhás csavargó botorkál a Washington állambeli Hope kisvárosának utcáin, aki puszta jelenlétével hamar kiváltja a helyi seriff nemtetszését. Végül be is viszi kihallgatni a rejtélyes figurát, ám a pokol – John Rambo pokla – hamar elszabadul.
Manapság az emberek a Rambo név hallatán véres akciókra, robbanásokra, és féktelen lövöldözésre asszociálnak, ám nem egészen így volt ez még 1982 őszén, amikor először mutatták be a First blood című akciófilmet az amerikai mozik. Mielőtt a Rambo név azonosult az esztelen, őrült akciózással, egy sokkal mélyebb, sokkal emberibb történetet rejtett magában. Egy vietnámi veterán történetét, aki a poszttraumás stressz, a kirekesztettség, a társadalmi nyomás és a büszkeség miatt keveredik egyszemélyes háborúba a törvény helyi kezével. Az Első vér úgy tud háborúellenes propagandaként működni, hogy nem válik azzá, hanem ízig-vérig emberközeli karakterdráma marad. Magában foglalja az akciózsáner minden szükséges elemét, de túl is mutat azokon, ami egyik folytatásáról sem mondható el.
Azt, hogy mindez pontosan mennyire köszönhető Vajnának, nem tudhatjuk. Az az egy azonban biztos, hogy nélküle és produkciós cége nélkül az Első vér ebben a formában nem láthatott volna napvilágot, ez pedig mindenképpen elismerésre méltó.
A Terminátor 2 idejére Vajna már eladta a Carolco társtulajdonosi részesedését Kassarnak. Amikor azonban Arnold Shwarzenegger megkereste Kassart, hogy vásárolják ki a Terminátor jogait a Hemdale cégtől, és így James Cameron író-rendező szabad kezet kaphasson a folytatáshoz, Vajna is kapott az alkalmon. Az 5 millió dolláros befektetés óriási sikert és Cameron barátságát hozta magával.
Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni Schwarzenegger komoly, rezzenéstelen tekintettel megformált, jövőből visszaküldött robot fejvadászát. Megállíthatatlan, ellentmondást nem tűrő erővel bíró szörnyeteg, ami nem áll le, amíg el nem éri célját – legyen bármi is az.
Ugyanez a felsorolás jellemző Schwarzenegger Terminátor 2 – Az ítélet napjában megformált halálosztójára is, azonban érkezésének oka teljesen más, mint az első etapban. Ezúttal ugyanis a T800-as kibernetikus organizmus azzal az okkal tért vissza a múltba, hogy mindenáron megvédje John Connort, aki a Skynet elleni harcba vezeti majd a felkelőket a jövőben. A misszió során a terminátor egy teljesen új arca mutatkozik meg, miközben emberi dolgokat tanul Johntól. Létezésének céljának megváltoztatásával maga a lény is megváltozik, és az élő szövet a fémvázon valóban életre kel. Ahogy Sarah Connor, John édesanyja leírja a film fentebb is mutatott kulcsjelenetében:
„Néztem hogy játszik a géppel, és egyszerre minden megvilágosodott. A terminátor sohasem áll le. Sose hagyja magára és sohase fogja bántani, nem kiabál vele, nem rúg be és nem veri meg, nem mondja, hogy nincs ideje foglalkozni vele. Mindig vele marad. És ha kell, meg is hal érte. Pótapák jöttek-mentek az évek folyamán, és csak ez a lény, ez a gép az egyetlen, aki megállja a helyét. Ebben a beteg világban, egyedül ő egészséges.”
Mindez persze nem jelenti, hogy a Terminátor 2 ne teljesítené zsánerének elsődleges követelményeit. Az akció grandiózusabb, mint valaha: a robbanó dolgok tényleg felrobbannak, a hídról lebukó kamion tényleg leugrat a csatornába, Patrick Stewart pedig tényleg átolvad a rácsokon. Na jó, az utolsó talán nem igaz, de a korát meghazudtoló technikai megvalósítás olyan hitelesen tárja szemünk elé az új ellenséget, hogy még 2020-ban is elhisszük, amit látunk.
Ez a dinamizmus, a lélek és az akció együttműködése – élőszövet a fémvázon – teszi minden idők egyik, ha nem valaha volt legjobb akciófilmjévé a Terminátor 2 – Az ítélet napját. Andy Vajna hollywoodi tevékenysége egy korszakot határozott meg, ezt a hagyatékot pedig nem veheti el tőle semmi, későbbi választott magán- és politikai életútja sem.
Borítókép: andyvajna.hu
