November 12-én, péntek este a Nagyerdei Víztoronyban közelebbről is megismerkedhetett az érdeklődő közönség az elmúlt húsz év magyar keményzenei underground életével. Az MTV Music Week keretein belül rendezték meg Bali Dávid Kisterem című könyvének a bemutatóját. A könyv a 2000 utáni 100 legmeghatározóbb keményzenei együttes 100 legemlékezetesebb albumának kíván emléket állítani a szerző szubjektív rangsorolása alapján. Az zenei szervező-író beszélgetőpartnere Csató Péter az egykori debreceni zenekar, a Replika alapítója és énekese volt.
A ’90-es években itthon is felgyorsult az információáramlás, egyre több zenét ismerhetett meg a hazai közönség. Péter elmondása alapján a rendszerváltás hatására lehetőség nyílt arra, hogy szabadon elmondhassák az emberek, amit gondolnak, ő viszont ezt zenében próbálta megtenni, ezért hívta életre 1994 nyarán a Replikát.
A fő üzenet, amit szeretett volna átadni a közönségnek, miszerint az értékeknek, amiket az embereknek tanítanak, mindegyike „úgy gáz ahogy van”. Az első kérdés, amit már gyerekkorában is feltett magának az volt: ki vagyok én? Később az 1994-ben megjelent Testek című első Replika album is erre kereste a választ. Az énekes meglátása szerint a legfontosabb, hogy ha valamit el akarunk mondani, meg kell érteni kinek akarjuk elmondani. Ő a rockzenét hallgató közönség azon rétegét célozta zenéivel, akik elégedetlenek voltak és valamit keresnek. De hogy mit, az egy nagyon tág dolog. Csató Péter betekintést engedett a Replika-dalok rögzítéseinek nehézségébe is. Az alapkoncepciójuk az volt, hogy olyan mély frekvencián játszanak, amit még éppen hallanak az emberek, ugyanakkor ez rendkívül megnehezítette a felvételt. A sok munka, idő és pénz ellenére sem voltak elégedettek a rögzített dalok hangzásával. Az első nagylemezük az 1996-ban Nem leszek áldozat címmel a Sony gondozásában jelent meg, azonban mivel egy underground zenekarról volt szó, sok mindenben nem egyezett a kiadó és a zenekar álláspontja. Előbbi mást hangzást vártak el, utóbbinak pedig egyéni elképzelései voltak, ezért elváltak az útjaik. Ezt követően a zenekar felállásában is változás következett be, azonban ez nem törte meg a Replika karrierjét.
Éppen ellenkezőleg, ekkor jött a banda egyik csúcskorszaka, amikor az ugyancsak debreceni és mindenki által jól ismert Tankcsapda több turnéján is részt vehettek. Ekkor kereste meg őket a Mantra, akik szintén egy ekkor felívelőben lévő zenekar voltak és tartottak egy közös turnét. Csató Péter magyarázata alapján megtudhattuk, azért is vállalták a közös munkát, mivel látta a Mantra tagjain, hogy amit képviselnek és akarnak, az valódi értékeket tükröz.
Bali Dávid következőnek arra a kérdéskörre kereste a választ, hogy hol tudtak abban a korban próbálni a zenekarok. A frontember humorosan úgy reagált, ez a műfaj „szemétdomb, disznóól”, természetes volt, hogy a próbaterem egy valóban egy disznóólban van. Az egyik fő próbatermük a Böszörményi úton volt, ahol bár a hangzás „tragédia volt”, mégis nagy örömmel jártak oda zenélni. A kedvenc és egyben legjobb próbáiknak mégis azokat tartja, amikor két akusztikus gitárral leültek és kitalálták a dalt. Megtudhattuk azt is, hogy kezdetben, amikor metált játszottak, főleg fiatalokból állt a Replika koncertek közönsége, azonban az együttes folyamatosan változott és ezzel párhuzamosan a nézők is. Amikor 2001-ben megjelent a Másik világ kapujában albumuk, a hallgatóság nagy százaléka lecserélődött egy idősebb generációra. Szintén egy albumhoz kapcsolódott az a fontos momentum is, hogy a Durva élet hatására a nézők gondolkodó része reagált a lemezre, elindult egy párbeszéd, amire az énekes mindig is vágyott.
Szintén érdekes pont volt a beszélgetésben amikor megtudhattuk, hogy a Replika és kortársaik voltak azok az utolsó együttesek, akiknek még volt a tévében videóklipjük. Azonban Csató Péter elmondása alapján nekik annak idején nagyon kellett benne hinni, hogy van értelme a klipeknek, ugyanis egy-egy ilyen alkotás hat-hétszáz ezer forint volt, ami 18 évvel ezelőtt „irdatlan sok pénznek” számított. Ezt az összeget a zenekar koncertről koncertre rakta össze és utólag úgy látja, nem érte meg, mivel méregdrága és amatőr művek születtek és ha most kellene döntenie, a klipek helyett többet koncertezne. Zárásképpen megismerhettük a Kisterem írójának Bali Dávidnak az underground fogalmát (olyan önfenntartó közösségek, amelyek szükségszerűen inspirálnak egy következő generációt), aki arra kérte beszélgetőpartnerét, hogy ő is próbálja megfogalmazni a sajátját. Csató Péter, amíg nem talál olyan embereket, akiket hasonló dolgok foglalkoztatnak, mint őt, addig nem fog tudni semmit átadni. Ez ugyanakkor nagyon nehéz, hiszen amit képvisel, az egy nagyon szűk réteget érdekel, mivel annyira más van tanítva az oktatásban.
„Meg van tanítva, hogyan tartsa fenn az ember az életét, hogyan maradjon életben, de ezt egy állat is meg tudja csinálni. Arra nem tanítják meg, hogy megértse, miért született meg és mi a dolga.”
Végül ezért fejezte be a Replika is 2016-ban a zenélést, mert „elment az az íz”, ami miatt tovább tudnák. Péter nem tudta tovább csinálni, látta, hogy nem tudja átadni az üzeneteit, nincs se képessége, se közege. Azonban saját bevallása szerint, amit szeretett volna, azt korábban már elmondta.
Az utolsó pár percben szabadon kérdezhetett a közönség mindkét jelenlévőtől. Bali Dávid válaszából megtudhattuk, hogy a Kisterem című könyvének nagy sikerét mutatja, hogy a nyomtatott változatok mindegyike el is kelt, azonban az érdeklődőknek hamarosan lehetőségük lesz e-book formájában elolvasni. A könyv utolsó oldala üres, mivel a szerző várja a visszajelzéseket és hamarosan akár egy olvasói javaslatokkal kibővített változat is megjelenhet. Már következő könyvén is gondolkozik, mely valószínűleg a Kisterem elődje lesz, mivel a 90-es éveket akarja feldolgozni. Arra a kérdésre, miért van kevés ilyen tematikájú könyv, Dávid úgy reagált, hogy minden bizonnyal befolyásolja ezt a tartalomfogyasztás átrendeződése, hiszen nehezebb a fiatalokat ezzel a formátummal megszólítani, így anyagilag sem kifizetődő egy underground zenei világot feldolgozó kötet kiadása.
Szöveg: Vaskó Bálint
