Hihetetlen, milyen sok új világ nyílhat meg előttünk, ha kicsit nyitottabb szemmel járunk a megszokott környezetünkben. Kicsit fura, az előbb még hazafelé sétáltam, becsuktam a szemem, és mire kinyitottam, egy pincében találtam magam. Körülöttem emberek ülnek, valamire várnak. Sötét van, csak a színpad úszik fényárban, egy fiatal srác éppen a gitárját hangolja. Dolgom volt, de hogy mi, azt már nem tudnám megmondani, nem is fontos már. Kezdődik a koncert. Nagyjából ilyen érzés volt részt venni életem első igazi underground koncertestjén, december negyedikén a Desz24 előadóhelyiségében. A fellépők Nagy Szilárd, Barkóczi Noémi, és a Water Signs nevű formáció voltak. Felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb.
A kapunyitás 19:30-kor volt, és ahogy az ismerős, kissé nyikorgó fa lépcsőfokokon leballagtunk az egyik kedves barátunk és oktatónk, Énekes Andris, a PusztaHang alapítója örömmel fogadott minket. A koncert helyszínét jól ismerem, anno tizenhat évesen jó néhány estét eltöltöttünk itt a cimboráimmal, csak akkor még egy Kalóz nevű szórakozóhely üzemelt itt. A változás szembetűnő. A korábbi, kiöntött italoktól ragacsos pult helyén magasított platform, rajta nagyjából egy tucat szék, a régi táncparkett pedig színpadként született újjá. A pincehelyiség jellegéből adódóan a nosztalgikus, enyhén dohos szag megmaradt, de ez talán még hozzá is adott az underground élményhez.
Ahogy lassacskán közeledtünk a kezdést jelentő nyolc órához, úgy a nézők is egyre jobban kezdtek szállingózni. A félhomályban csupa számomra ismerős arc keresett éppen ülőhelyet, a reflektorfényben Nagy Szilárd, az est első fellépője végezte gitárján az utolsó simításokat. A közönség izgatott csendjét csak pár szisszenő sör hangja zavarta meg.
Nyolc után néhány perccel Szilárd meg is kezdte nagyjából harminc perces koncertjét. A fiatal debreceni zenész egy kivétellel kizárólag saját dalokat játszott, a legtöbbet a tavalyi kicsit sem vidám, szorongásokkal teli év ihlette. A sort a ’Kicsit fura’ című szerzeményével kezdte, melynek befejeztével Szilárd a kezében frissen eltört pengetőjét tartva megjegyezte, hogy maga a koncert is kicsit fura lesz, de ez így van rendjén. Sokan a színpad előtti első sorban, a földön foglaltak helyet, a családias élmény tehát garantált volt. ‘Üres vagyok’ névre hallgató számához például a nézők által készített helyszíni videók fogják a képi anyagot szolgáltatni. Szilárd ezután többek között nagypapájáról és az AWS zenekar idén februárban tragikusan elhunyt frontemberéről, Siklósi Örsről is megemlékezett egy-egy szívszorító dallal.
„Néhány zeném szövegét még gyerekkoromban kezdtem el írni, nagyon megható volt ezeket egy ilyen jó közönség előtt elénekelni” – köszönte meg a figyelmet és a nagy tapsot az ifjú dalszerző.
Egy szusszanásnyi szünet után a porondot máris átvette a Water Signs, kezdetét vette a második koncert. A három debreceni fiatalból álló formáció jórészt közkedvelt rockslágerek sajátos feldolgozásait játszotta, viszont a rendelkezésre álló fél óra vége felé az első saját dalukat is megmutatták a nagyközönségnek. Szilárdhoz hasonlóan a zenekar énekesnője, Sebestyén Vigóca is megkérte a nézőtéren ülőket, hogy egy későbbi klip kedvéért vegyék videóra szeretett dalukat. Szárnybontogatásukat kitörő ováció követte. A jövőben mindenképp érdemes lesz rájuk odafigyelni!
Az üdítő zenei élményt Barkóczi Noémi fellépése koronázta meg. Főszerepben a Dolgom volt című októberben megjelent nagylemeze állt, melynek különleges szövegvilágú számait három zenésztársa kísérte a hangszereknél. A kivételes hangú énekesnő sorra hozta az általam nem megszokott, de annál kellemesebb slágereket, mígnem az első sorban ülők már fel is álltak és úgy kísérték tovább a produkciót. Számomra Noémi ’Annyi vér’ nevet kapó szerzeménye volt a legérdekesebb. Ez egy esetleges be nem tervezett terhességről szól és lebilincselő volt hallgatni egy ilyen helyzetben lévő nő gondolatait. „Egy új léleknek én mit taníthatnék, Szorongáson kívül mit is adhatnék?” – szóltak a mai generációk releváns problémáit boncolgató kérdések. A koncert befejeztével a hallgatóság személyesen is köszönthette a közvetlen zenészlányt.
Mindent egybevetve nagyon jól éreztem magam az első magyar indie estemen, és a közeljövőben mindenképpen jobban beleásom magam ebbe a világba. A PusztaHang és a Desz24 részéről pedig nagyon előremutató ez a debreceni fiatalokat felvonultató zenei kezdeményezés, hiszen a jövőben talán egy ilyen lehetőség fogja majd megadni nekik azt a löketet, ami esetleg a karrierjüket is beindíthatja.
