Élőlánccal, majd menetelve tüntetett Debrecen több iskolájából érkező diák és tanár közösen. A Nagytemplomtól az Egyetem térig skandálva sétált el több száz ember a pedagógusok összefogását és támogatását kifejezve.
A Pedagógusok Világnapja alkalmából hirdetett sztrájk után Debrecenben is elindult egy olyan tüntetéssorozat, amely igazolta a cívisváros lakosainak összetartását és megmutatta az országnak, hogy valóban képes egy fontos, közös cél érdekében kivonulni az utcákra, hangoztatva elégedetlenségüket a pedagógusok alacsony fizetésével és társadalmi megbecsültségével kapcsolatban. Az október 5-i szerdán több gimnázium előtt láthattunk tanárokat kiállni követeléseik mellett – ezek után másfél héttel később lehettünk tanúi a demonstráció tetőpontjának.
A Fazekas Mihály Gimnáziumnál képzett élőlánc elnyúlt egészen a Kossuth térig, ahogy október 14. péntek reggelén elkezdődött a Pedagógusok Szakszervezete által szervezett tüntetés – párhuzamosan a fővárosi menettel. A láncot alkotók közül rengetegen a „nincs tanár, nincs jövő!” és „el a kezekkel a tanárainktól!” sorokat ismételték, s transzparenseikre is hasonló mondatokat írtak.
A reggeli eseményt követve délután öt órakor a Kossuth téren jelentős számú tömeg várakozott, hogy elinduljon egy vonulásos tiltakozás formájában a Főépület felé. A Diákok a Tanárokért mozgalom szervezte a tüntetést, melyen néhány száz diák és pedagógus egyaránt részt vett, hasonlóan erős lelkesedést és kölcsönös támogatást mutatva.
Sokan táblákkal a magasban, még többen pedig azok nélkül indultak útnak fél hat körül. A vonulás nem sokkal később szünetet tartott, hiszen a szervezők egyike az Új Városháza mellett felolvasta a diáktársadalom 12 pontját. A pontokban főképp pedagógusbéremelést, felelős Oktatásügyi Minisztériumot, valamint a diákok és tanárok tehercsökkentését és a sztrájkjog visszaállítását követelték.
A demonstráció rendőrségi forgalomirányítás segítségével, az inspiráló beszédtől felbuzdulva folytatta útját az egyetem felé. Sötétedést követően előkerültek gyertyák, majd világító telefonok érkeztek a magasba – eközben néhányan kerékpárcsengőkkel vagy kürtökkel hangoztatták szolidaritásukat a közös érdekekért.
Hét óra előtt pár perccel, a szökőkút mentén felsorakozva érkeztek meg a tüntetők a Főépület elé. A szervezők által beüzemelt gyenge hangerővel működő erősítőn szólalt meg az ikonikus „Mi vagyunk a Grund!”, melynek refrénjét együtt énekelte az embertömeg.
Ahogyan a vonuláson végig skandálták és a tucatnyi molinón és látható volt: tanár nélkül nincs jövő.
Egy rövid monológ, valamint a diáktársadalom 12 pontjának ismétlése után lezárásképpen ezt hangsúlyozták a jelenlévők és nem hagyják a kormánynak, hogy halogassa a megoldását a sztrájkjog elvételéhez hasonló jogfosztásoknak. A fiataloknak üzenték: tartsanak össze, ’folytassák a harcot’, becsüljék meg a jelen és a jövő tanárait és továbbra is álljanak mellettük.
A tüntetéssorozat legfrissebb megmozdulását két héttel később, 27-én láthattuk, ahogy a debreceni Széchenyi utcán képeztek újabb élőláncot a sztrájkolók. Csütörtökön négy alapvető pontot vetett fel az Egységes Diák Front csoport, melyekben követelték a tananyag tanítható- és tanulhatóságát, az iskolai körülmények javítását, valamint több figyelmet kértek az oktatásra és mielőbbi megoldást a tanárhiányra.
