Végeláthatatlan tömeg várakozott a debreceni Lovarda bejárata előtt, egy október 8-i kora délutánon: itt zajlott le ugyanis a Koreai Kulturális Nap. Az ingyenes belépés és a színes programkínálat minden korosztály számára elérhetővé tette a szórakoztatást és az ismeretterjesztést, de mégis – miért pont erre a nemzetiségre esett a választás? Miért szeretjük mi, egyetemisták a koreai kultúrát?
A koreai napot a Szedzsong Király Intézet és a Debreceni Koreai Kulturális Egylet szervezte a Koreai Kulturális Központ támogatásával. Az esemény annak alkalmából jött létre, hogy az 1440-es években Nagy Szedzsong királynak köszönhetően kialakult a koreai ábécé, vagyis a hangul. Ezt Koreában október 9-én ünneplik, de az érdeklődők kényelméért egy szombati napra helyezték a már másodjára megrendezett alkalmat.
Kelet-Ázsia Kelet-Magyarországon
A Debreceni Koreai Kulturális Egylet misszióját a Facebook-oldalukon olvashatjuk: „[…] a keleti régiókban sajnos kevés olyan esemény van, ahol megoszthatjuk az érdeklődésünk tárgyát, és egy programokkal teli napon vegyünk részt. Mindannyian egyetértünk abban, hogy a koreai kultúra csodálatos javakat képvisel, amiket tovább kellene adnunk a magunk tudásának megfelelően, így célunk olyan nívós programokat készíteni, ami több emberrel ismertetheti meg Koreát.”
A Debreceni Egyetem hallgatóiként többen véljük úgy, hogy azoknak, akik érdeklődnek a koreai vagy bármilyen más kultúra iránt, sokat segít, hogy az efféle nemzetközi programok nemcsak a fővárosban, de a kálvinista Rómában is rendelkezésre állnak – ráadásul a szóban forgó helyszín éppen a Kassai úti campus területére esett. Ennek egyik ellenpéldája lehetett az idei Koreai Filmfesztivál (október 14-21.), melynek keretein belül ugyan Budapesten és Debrecenben is vetítettek, de a közel negyven filmből csupán négy volt megtekinthető a mi Apolló mozinkban.
Ehhez még hozzátehető, hogy ingyenes program lévén a Koreai Kulturális Nap könnyebben megengedhető bárki számára, míg a Koreai Filmfesztiválra jegyeket kellett venni – egy egyetemistának ez is sokat számít.
Legyen tánc!
Hogy miért olyan népszerű a fiatal korosztály körében a koreai kultúra, mintha nyílt titokként merült volna már fel a megnyitón is: a koreai popzene, azaz a k-pop miatt. Rémlik valakinek Psy 2012-es száma, a Gangnam Style? Ismerősen hangzik a BTS, a 2014-ben köztudatba robbanó fiúbanda? Talán hozzájuk és ezekhez az évszámokhoz köthető ez a világszintű fenomén, ami a koreai popkultúra egészét, például a k-drámákat is magában foglalja.
Azt vettem észre, hogy a nyugati popdalok inkább negatív oldalról közelítik meg például a kudarcot vagy a szakítást. Mikor a keleti zenébe menekültem, ártatlanabb és kevésbé erőszakos számokra találtam
– ezt mondta nekem az egyik korombéli rajongó, mikor megkérdeztem, hogyan szerette meg a k-popot.
Van még valami, ami ezt a műfajt igazán egyedivé teszi: a táncos koreográfia, ami rendszerint pörgős dalokat kísér, a tehetségesebb együttesek pedig olykor akrobatikus elemekkel fűszerezik meg. A színpadon a BWave! Kpop Dance Cover Team indította a műsort, akik olyan meghatározó előadók táncait adták elő, mint például a Kep1er, Itzy, Stray Kids, (G)I-dle, Aespa és Blackpink. Különös figyelem terelődött még az MCND számra, a #MOOD-ra, amihez a koreográfiát a táncosok maguk találták ki, és előadhatták a fiúbanda magyarországi koncertjén is.
Az elismerést kivívták a koreai nap fiatal résztvevőinél is, akik nem győzték őket tapsviharral kísérni – az első pár sor kivételével, akik ehelyett szorgalmasan videóztak. Estefelé a BWave! ismét megjelent a színpadon, hogy betanítsák a Blackpink Shut Down című számának koreográfiáját. Így, hogy a buzgó közönség is „színpadra” került, messziről látszódott, mekkora élményben volt részük, míg a táncosok minden reakciójukra odafigyeltek.
Ahol régi és új ütközik
Természetesen nem Koreai Kulturális Nap lett volna az esemény neve, ha csakis kizárólag k-popról szólt volna. A Kék Bolygó Egyesület taekwondo bemutatóján mesteri, levegőben pörgő rúgásokat láthattunk, melyek döbbent arcokat és vastapsot hagytak váltottak ki. Nemcsak a nézők életkora volt változatos, de a fellépőké is – tökéletes egyensúly jött létre a profi felnőttek és az aranyos gyerkőcök között. Várható volt, hogy ez fogja a legnagyobb közönséget vonzani, amiért több közös érdeklődési ponttal rendelkezik.
Megfigyeltem, hogy néhány BTS-pólós lány ezután már inkább a standoknál sürgölődött, vagy a ruhapróbánál tartotta fel a sort, miközben hanbokban, koreai népviseletben szelfizett. A hagyományőrző előadások pedig zömében a nyugdíjasokat kötötték le, akik a modern táncokat kihagyták és csak később érkeztek. A gyerekeket várták tradicionális játékok és kézműves foglalkozások is, úgyhogy azok az idősek, akik családdal érkeztek, le voltak kötve az unokáikkal, de akik egyedül jöttek, mintha lyukakat próbáltak volna ütni a szervezési gyengeségeken. Az ételkóstolónál tolakodtak – annak ellenére, hogy csak a rendezvényre elsőként érkező négyszász vendégnek tudtak vacsorát biztosítani – és a tombolánál is elégedetlenkedtek.
Így, bár tényleg hatalmas létszám igazolta a koreai nap sikerét, észlelhető volt a generációs széthúzás és az ebből kialakuló apróbb káosz.
Egy földszinti standnál különös béke honolt – gyerekek, fiatalok, idősek festettek egymás mellett koreai motívumokat. Tóth Kornélia (közösségi médiában Néli’s Art) saját rajzait és alapanyagait hozta ide, az asztal mögötti falon pedig meseszép, koreai stílusú festményeit állította ki. Végtelen türelemmel, kitartással bátorította és segítette a workshopos tanítványait.
Mégiscsak megtaláltam a harmóniát az ellentétes pólusok között.
Kérdéseimre több egyetemista felelt hasonló válasszal: a barátaiknak köszönhetik, hogy megismerkedtek a k-poppal, és bár az eseményre ez volt a legnagyobb húzóerejük, élvezték a többi programot is, valamint örültek, hogy többet tudhattak meg Dél-Korea történelméről. Énmagam is hasonló csónakban evezek, bár a kínai és a japán hagyományokat ezelőtt jobban ismertem. Ezelőtt rengeteg különbséggel nem voltam tisztában a három kelet-ázsiai kultúrát illetően – rengeteget tanultam ennek a napnak köszönhetően, így számomra felejthetetlen emlék marad.
A nap lezárta után a szervezők a Facebook-eseményénél több bejegyzésben is megköszönték a részvételt. Akik csak megjelentek alatta, mind elmondták, mennyire élvezték, és hogy jövőre is ott lesznek majd. Egy bácsi megosztott egy népviseletes képet magáról, és büszkén hozzátette, hogy egy kicsit ő is koreai lehetett.
