Szerelem a tudományban – kritika az Eszméletlen szerelemről

Miért rajongunk a romantikus könyvekért? Miért ne tennénk? Hiszen ki ne szeretne jól kiérdemelt nyaralásán rábukkanni álmai férfijára, vagy a sok csalódás után belefutni egy rosszfiúba, aki csak rá vágyik? Ali Hazelwood azonban egy kevésbé népszerű terepet mutat be könyveiben: nem a tengerpartot, a gimit, vagy egy királyi palotát, hanem a tudományt.

A szerelem képlete (2021) című könyvével Ali Hazelwood hamar elnyerte a könyvrajongók szívét, műve a TikTokon igazi szenzációvá vált. A tudományos közeg ezt követő könyveiben is megmaradt, a 2023-tól magyar nyelven is olvasható Eszméletlen szerelem (Love on the Brain) egy kutatócsoport munkáját és a vezetőik közötti kapcsolat alakulását vezeti végig. Bee Königwasser idegtudósnak felajánlják egy kutatócsoport vezetését a NASA-nál, ahol egy különleges sisakot kell létrehozniuk az asztronauták számára. Azonban arra nincs felkészülve a fiatal nő, hogy a projektet azzal a Levi Ward-dal együtt kell vezetnie, aki főiskolai évei alatt végig utálta és mindenáron elkerülte. Az izgalmas tudományos szál mellett a versengés, a női tudósok problémái és a románc sem kerülnek háttérbe.

A könyv egyik különlegessége és erőssége, hogy azon belül, hogy STEM közegbe helyezi a történetet, Bee életét párhuzamba állítja Marie Curie-vel, és egyéb fun factekkel színesíti a sztorit.

Bee rajongása a tudósnő iránt nem válik unalmassá, ahogy ezek a felvezetések sem, hiszen mind érdekes és sokszor motiváló is. Bee és Levi karaktere szerethető, elbűvölő, ahogy a mellékszereplőké is. Mindenki különböző személyiségjegyeket hordoz és különleges színes hajával, tökéletes Barbie-szerű megjelenésével vagy sötét humorával. Csupán a háttérbe szoruló, többnyire férfi karakterek lettek sablonosan ábrázolva, ők reprezentálják a női tudósokban kételkedő vagy azokat akadályozó személyeket.

A többi remek karakter azonban nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a könyv hibáit elfeledtessék. Kifejezetten azok számára, akik olvasták A szerelem képletét is az írónőtől. Sok hasonlóság fedezhető fel a két műben, amelyek nem feltétlenül válnak előnyükké.

A klisék alapján arra következtethetünk, hogy Hazelwood kreativitása véges, ugyanazokon a sablonokon alapulnak írásai, amik egyszer már jól beváltak.

Ez már a karakterekben is megmutatkozik: amellett, hogy Bee és Olive hasonló motivációval rendelkeznek, és hasonlóan gondolkoznak önmagukról és a szerelemről, azt sejthetjük, hogy Adam és Levi megjelenését és személyiségét is Adam Driver (munkássága) inspirálta. De a “rosszfiú” kilétében is egyezést fedezhetünk fel, sőt az első könyv alapján akár előre ki is találhatjuk. Maga a történet íve is hasonló. Gondoljunk csak a kapcsolat kezdetére, a kapcsolat bonyodalmára, majd megoldására, a konfrontációkra és a helyszínekre. Mindkét történetben a tudományos konferencia az a helyszín, ahol valamilyen tekintetben fordulatot vesz a történet: legyen szó a főszereplők viszonyáról vagy a karrierjükről.

Ali Hazelwood egy nagyon izgalmas és sok potenciált rejtő világba vezette be a YA regényeket, reméljük, hogy több ebben a műfajban íródott regény is meg fog jelenni a közeljövőben. A tudományt körülvevő izgalmas történetek, bonyodalmak és románcok talán át tudnak lépni a sablonokon, és újat tudnak mutatni a témán, valamint a miliőn túl is.

Borítókép: magazin.libri.hu (Soós Veronika)

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás