Baráth István 32 éves, ennek ellenére nevéhez olyan szinkronszerepek tartoznak, mint a Kis herceg hangja, Peter Parker és Spongyabob, de számos animekarakter magyar hangját is ő adja. Nagyjából 23 éve van a szakmában, de hamarosan új filmekben ismét hallhatjuk hangját.
Viszonylag fiatalon elkezdtél szinkronszínészként dolgozni. Régi álmod volt, hogy elhelyezkedj ebben a szakmában?
Baráth István: Körülbelül 9 évesen kezdtem az egészet. Nem mondanám régi álomnak. Inkább csak megtörtént a dolog. Kipróbálhattam magam, aztán 17-18 évesen kezdtem igazán komolyan venni a dolgot, és akkor merültem bele igazán a különböző technikai dolgokba, amiket a mai napig tanulgatok.
Milyen tulajdonságokra, képességekre van szüksége valakinek ahhoz, hogy sikeres, eredményes szinkronszínész lehessen?
Baráth István: Vagy egy nagyon jó orgánum szükséges, vagy sok technikát kell ismerned, ezáltal több hangot is tudsz csinálni. A sikerhez, eredményességhez persze szerencse is kell, hiszen én is kaptam már úgy szerepet, hogy egy rendező meghallotta, ahogy éppen valamilyen karaktert imitálok, és ezután hívott be egy castingra.
Mennyire fontosak számodra a visszajelzések? Inkább a közönség, a barátaid vagy a szakma véleményére hallgatsz jobban?
Baráth István: Szerintem mindenki számára fontos. A közönség részéről azért, mert tudom, hogy nézik azt, amit csinálok, foglalkoznak vele, esetleg megjegyeznek. A szakmai pedig sok esetben egy reality check tud lenni.
A szakmai barátok véleményére adok igazán, mert ők tényleg szakmai szemmel nézik és ők valóban megmondják, ha valami rosszul sikerült.
Kik azok a kollégák vagy szakmai társak, akiket értékesnek tartasz, esetleg kikéred a véleményüket?
Baráth István: Általában nem kérek véleményt. Ha valami nagyon rossz, vagy valami nagyon jó, akkor az csak eljut hozzám valamilyen módon. Maximum a menyasszonyom véleményét kérem ki, mert ő is kollégám.
Hamvas Dániel munkásságát tartom igazán értékesnek.
Mi a különbség egy animációs film és egy élő szereplős film szinkronizálása között?
Baráth István: Sok esetben semmi, mert az amerikaiak ugyanolyan natúr módon beszélnek azokban is, nekem pedig reprodukálnom kell azt.
Hogyan készülsz fel egy-egy szerepre? Milyen kihívásokkal kell szembenézned ilyenkor?
Baráth István: Ha tudom, hogy mit fogok csinálni (mert sok esetben csak ott döbbenek rá), akkor rákeresek YouTube-on az adott filmre. Meghallgatom a karaktert és fejben megpróbálok valamit kitalálni rá, vagy a kocsiban kicsit rákészülök.
Mennyire tudsz azonosulni a karakterekkel? Mennyire maradnak veled ezek a történetek?
Baráth István: Szomorú, de nagyon sokat elfelejtek.
Te magad is nézője/rajongója vagy azoknak a filmeknek, amikben szinkronizálsz?
Baráth István: Ritkán. Inkább, ha rajzfilmekről van szó. Valahogy azokért jobban rajongok. (Az Adventure Time például kimondottan ilyen volt.)
Milyen filmeken dolgozol jelenleg?
Baráth István: Most éppen egy The Boys spinoff-on dolgozunk. Valamint készül egy új Spongyabob kisfilm is.
Szereted a herkentyűburgert?
Baráth István: Kipróbálnám, az fix.
Pár éve zenei karrierbe kezdtél. Ennek mi a története?
Baráth István: Szerettem ezt a zenét, és már ismertem a kiadatlan darabokat. Viszont ahhoz, hogy korán hozzájuss ezekhez, ahhoz neked is zenéket kell írnod, és ismerned kell ezeket az előadókat, hogy megkapd. Talán ez volt az első motivációm. Később, nyilván ez változott.
Mik a célkitűzéseid zenei téren?
Baráth István: Minél több külföldi buli.
Fotó: szinkronjunkie.blog.hu
