Havas, csillagokkal átívelt hegycsúcs, fenséges oroszlán a képernyőn vagy akár a WB monogramot sugárzó képkockák: a három közül legalább egy az emberek többsége által ismert filmkezdő motívum, még ha nem is Paramount, Metro-Goldwyn-Mayer, vagy Warner Bros. cégnévvel címkézve. Gyermekkortól kezdve fémjelzik ezek a márkák és nevek a filmezést, azonban mégis mi az az összetevő, ami még a mai, felgyorsult világban is hozzátesz ahhoz, hogy az impulzusvadász embereket a képernyőhöz láncolja? Mekkora az ingerküszöbe 2023 emberének és mi a rövidfilmek jelene? Az október 13-14. között zajló Malter Filmfesztivál résztvevői mellett a vetítések helyszínéül szolgáló debreceni Apolló mozi igazgatója, Fejér Tamás, a városhoz szorosan kötődő Váró Kata Anna filmesztéta, továbbá Karácsony Gergely filmrendező is megszólalt a témával kapcsolatban.
Rövidfilmek + alacsony átlagéletkor = 2023?
Az, hogy rengeteg fiatalt vonzott a kétnapos, péntek késő délután kezdődő esemény, már önmagában felfrissítő érzés volt, főleg, mivel többnyire a kultúrára éhes krémjével találkozhattunk a középiskolás korosztálynak – akik lehet, hogy kis idő múlva maguk is a mozgóképkultúra egy szeletét választják majd hivatásuknak. A rövidfilm-szemle első blokkja előtt igyekeztem megérteni a fiatalok szép számú érdeklődését: „Én a Kós Károly Művészeti Szakgimnáziumba járok, mozgóképes animáció tervező szakon vagyok. A tanáromtól hallottam, hogy van lehetőségünk részt venni ezen az eseménysorozaton, és hogy van egy diákzsűri is. Nagyon tetszett az ötlet, a program sokszínűsége” – mondta egy helyi középiskolás lány. „Benne vagyok a diákzsűriben, ami eddig izgalmas feladat, az esemény végén pedig díjat is átadunk” – fogalmazta meg perspektíváját a Kós Károly Művészeti Szakgimnázium fentebb is kérdezett diákja.
Rövidfilmek. Debrecen. Rövidfilmek Debrecenben?
A 2023-ban jubiláló, a filmipart megszínesítő rövidfilmeket neve alatt hordozó Malter Filmfesztivál az eddigi évektől is erősebb alkotásokat sorakoztatott fel a nagyérdemű előtt az októberi eseményen. A debreceni alkotásokat látva azok története felé vettem az irányt, és a műfaj hajdú-bihari szcéna felől megközelített oldalát vizsgáltam. Kérdésemre Fejér Tamás elmondta: „Budapest a szíve-lelke a magyar rövidfilmgyártásnak, és leginkább az ottani iskolákból kerülnek ki a Malter Fesztivál filmjei is, de ez nem jelenti azt, hogy a cívisvárosban ne lenne egyre nagyobb a zöngés, egyúttal a film, mint fogalom felé fordulás. Pozitívan látom a jövőt, évről-évre egyre nívósabb alkotások születnek. Lehetséges, hogy akár a fesztiválnak is bővülnie kell majd abban, milyen a verseny, hány filmet akarunk beválogatni a programba”.
Az elmondottak alapján nemcsak a korosztály sokszínűsége, hanem a nézőszám is a vártnál jobb arányokat öltött. „2023-ban minden eddiginél több néző lepte el az Apolló termét” – nyilatkozta Tamás, aki a Malter Filmfesztivál helyszínéül szolgáló mozi igazgatója is egyben. – „Hatalmas nézőszámugrás van. Betudjuk ezt az előző évek kemény munkájának, annak, hogy egyre nagyobb merítésben érkeznek hozzánk az alkotások, egyre több sajtóvisszhangot és érdeklődést kapva” – mondta.
A város is támogatja a programsorozatot: abból a szegmensből is adnak át díjakat, de a helyi sajtóorgánumok is figyelemmel kísérik a rendezvényt. Ebben az évben a közönség is eddig nem látott sokszínűséget prezentált. Váró Kata Anna úgy fogalmazott: „Szép számban jöttek el középiskolások is, ami különösen jóleső érzés volt, hiszen úgy látjuk, hogy kezdik egyre jobban felfedezni az emberek a fesztivált.” A filmesztéta a továbbiakban elmondta, hogy nehéz volt a válogatás, számos jó film kimaradt a felhozatalból. Idő hiányában nem tudtak többet bemutatni, úgyhogy sok szívfájdalma volt a zsűrinek. A rövidfilmek különlegessége egyre inkább kibontakozni látszik, az elmúlt pár évben pedig úgy tűnik, a magyar filmes szakma is rátalált a kevesebb időtartamú alkotások sajátos ízére.
Kisebb percmennyiség, kevesebb tartalom
Három éve, a pandémia kezdete óta vágyunk egyre sűrűbb, pulzálóbb ingereket kiváltó szabadidős időtöltésekre – így vált populárissá többek között a TikTok vagy a YouTube Shorts. A filmfesztiválon látottak sem arról tanúskodnak, hogy a hossz és a tartalmasság összefüggne egymással. A második napon 105 perc alatt hat rövidfilm megtekintésére volt lehetőség; egymás után, szünet nélkül eresztették a nézőkre az egyedibbnél egyedibb alkotások kavalkádját – pontosan úgy, mint az esemény első napján lezajlott két felvonásban.
A kulturális svédasztal során bőven akadtak olyan tartalmi egységek, amelyek (kellő költői homályt hagyva) megengedték a nézőknek a mély karakterismeretet és az esetleges továbbgondolást, így helyreállítva az idő rövidsége és a tartalom szellemi mélysége körül támadt kételyeket.
Váró Kata arra a kérdésre, hogy hogyan tudná jellemezni Debrecen és a rövidfilmek kapcsolatát, elmondta, hogy reméli, egyre szorosabb lesz, hiszen amikor Hutanu Emillel elkezdték a programsorozat szervezését, még nem is annyira feltétlenül a második legnépesebb városhoz kötődött az esemény – neki viszont nagy örömére szolgált, hogy sikerült Debrecenbe integrálni.
Generációs- vagy ingerkérdés?
A 2010-es évek derekán újra szilárdabb lábazatot öltött és fellendülni látszott a hazai filmipar: 2015-ben a Saul fia minden idők legsikeresebb magyar filmjeként a cannes-i filmfesztivál nagydíja mellett a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is bezsebelte. Idén szeptember 1-jén került sor a 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválra, ahol Reisz Gábor Magyarázat mindenre című alkotása nyerte el a fődíjat.
Magyar sikerekből az elmúlt időszakban egyre kevesebb hiány van.
A nagyjátékfilmek bővülő technikai és tartalmi repertoárja mellett a rövidfilmek aranykora is elérkezni látszik – mutatja ezt az is, hogy a Malter szervezőinek komoly fejtörést okozott az esemény során bemutatott filmek kiválasztása.
„Nem gondolom, hogy eljönnék egy több napon át tartó, nagyjátékfilmekkel foglalkozó fesztiválra. Nem azért mert nem lenne rá lehetőség, egyszerűen csak a rövidebb filmek jobban érdekelnek. Így van ez a sorozatokkal is: ha választani kell a kettő közül, akkor inkább filmet nézek, mert a sorozatot képtelen vagyok hosszútávon nyomon követni. Így van ez velem a »sima« filmfesztiválokkal kapcsolatban is: szeretem a jó filmeket, de egyszerre csak egyet” – nyilatkozta egy, az eseményen részt vevő gimnazista.
Szkeptikusok számára általános feltételezés lehet, hogy a rövidfilmeket minimálisabb kreativitást igényelnek, hiszen kevesebb idő azokat elkészíteni, és sokszor kisebb szereplőgárdát igényelnek.
Karácsony Péter filmrendező két alkotásával indult a Malteren – A Kis Hatalmasok, illetve a Vasárnapi emberrablás című művekkel –, munkáit pedig három díjjal jutalmazta a szakmai zsűri. Kérdésünkre elmondta, hogy mit gondol munkájáról.
„A Kis Hatalmasok a diplomafilmem. Nyíracsádi vagyok, ott van a Gúthi-erdő a város mellett, ami egy régi vadászterület, gyerekkorom óta tele vagyunk vadászokkal, pálinkákkal és vicces történetekkel, úgyhogy azt valahonnan onnan merítettem” – engedett betekintést a filmkészítésre is hatással lévő hátterére Péter. Általánosságban optimista meglátása született a Malter Filmfesztivál kapcsán, mivel igencsak erős volt az idei mezőny. Ehhez az erős mezőnyhöz azonban generációs- és helyi, a készítők által magukkal hordozott értékek egyértelműen szükségesek ahhoz, hogy útravalót biztosítsanak a közönségnek.
Az ér a legtöbbet, hogy a néhány éve kitört járvány visszaszorult, és minden a régi kerékvágásban folyhat tovább – a filmes szakmával kapcsolatban legalábbis biztosan. A pandémia hatásait azonban nem szabad elfelejteni: olcsóbb, mobilisabb eszközökkel is születhetnek olyan alkotások, melyek amatőr alkotók kezei között jönnek létre, hiszen a Covid olyan kiskapukat nyitott meg a kreativitás terén is, melyek bőven kamatoztathatók az elkövetkezendő időszakban.
Latinul az amator jelentése: valamit kedvelő
„Biztatok mindenkit, hogy aki ezekkel a filmekkel találkozik – akár online streaming, vagy más felületeken, esetleg vetítéseken –, nézze meg, értelmezze és próbáljon meg valamit vinni magával belőlük, hiszen egyre erősebb a színvonal. Az alkotás is több, de a tartalom is” – magyarázta a Kis Hatalmasok rendezője.
A jövő alkotóinak szabad, független térhódítása elengedhetetlen.
A fiatalságot, az elmúlt évek történéseit, illetve a technikai lehetőségeket tekintve mindenképpen fontos a felsorolt dolgok megfelelő egyvelege ahhoz, hogy a magyar film-, de napjaink szokásaihoz, igényeihez mérten akár a rövidfilmipar szárnyra kaphasson.
A fesztivál tapasztalatai szerint a rövidfilmek jelene jó úton halad, az igény növekedésével pedig a kínálat is változó tendenciát fog mutatni – remények szerint új színtereket és perspektívákat meghódítva.
