Palcsák Bencével, a Semmi zenekar énekes-gitárosával beszélgettem semmiképp sem szokványos bandájukról. Többek között szó esett a feltörekvő együttes történetéről és zenei munkájukról, a Csaknekedkislánnyal való együttműködésről, valamint Bence személyes gondolatairól a zene világával kapcsolatban.
Hogyan ismerkedtél meg a zenével, milyen előadók, zenekarok inspiráltak?
Az egyik meghatározó pillanat az volt, amikor tizenegy évesen először hallottam a Beatles A Hard Day’s Night című albumát. Nagy rajongója vagyok az ikonikus négyesnek a mai napig, a zenei látásmódomra jelentősen hatottak. Az a kreativitás, ami áthatotta a munkásságukat, valahogy mind a mai napig inspirál. Persze nem kizárólag a Beatles slágerein nőttem fel, az 50–60-as évek zenéje fogott meg igazán.
Valahogy úgy érzem, abban a korszakban a zeneipar ugyanúgy üzlet volt, mint manapság, de mégsem korlátozta az előbb említett kreativitást.
A zenészek szabadabban kibontakozhattak, és ez hatalmas lendületet adott a zene fejlődésének. A The Doors, a The Kinks, a Creedence Clearwater Revival és Bob Dylan különösen nagy hatással voltak rám. Valószínűleg túlidealizálom ezt az időszakot, de számomra az az alkotói szabadság és korszellem, ami akkor jelen volt, hiányzik a 21. századból.
A gitáros és énekes pozíció betöltése mellett te vagy a banda zeneszerzője is. Hogyan kerültél kapcsolatba a hangszerrel?
Gyerekként nem álmodoztam arról, hogy hangszeren játszom. Általános iskolás éveim során rengetegen jártak zeneiskolába körülöttem, és taszítottak a látott tradicionális oktatási módok, a tanórák és vizsgák. Viszont mindig szerettem zenét hallgatni. Egy nap kezembe akadt egy Beatles-dalos gitároktató könyv, és elkezdtem tanulgatni a benne lévő akkordokat. Kaptam egy régi, csehszlovák nylonhúros gitárt a gyakorláshoz, aztán egyre jobban belemerültem. Később lett elektromos gitárom is – először egy egyszerűbb, majd amikor zenekart alapítottunk, egy komolyabb szintet képviselő Epiphone, amit a mai napig használok.
Mik a dalszerzési módszereid?
Ami a zeneszerzést illeti, rendkívül változó tud lenni a folyamata. Nem szoktam semmiképpen sem erőltetni, az úgy nem lehet működőképes. Igazából csak hagyom, hogy jöjjenek az ötletek, amik általában kis szövegrészleteknek felelnek majd meg. Egyébként bármikor érkezhetnek ilyen gondolatok, akár ha egy koncertre elmegyek, vagy esetleg miközben sétálok egyet a parkban. Az ötleteimet gyakran először csak fejben gyűjtögetem, aztán ha már nem tudom megjegyezni, leírom őket egy füzetbe. A befejezés általában otthon, egyedül megy a legjobban.
Előbb a dallam készül el, például gitáron, aztán írod meg hozzá a szöveget, vagy esetleg fordítva történik?
Mindkét módon előfordulhat, de gyakoribb, amikor a szöveg születik meg hamarabb, és azután jön az instrumentális rész. A kettő együtt adja meg az egésznek a lényegét, azonban úgy érzem, ha minimálisan is, de a szövegírás az, ami előnyt élvez, gyakorlatilag azt tartom fontosabbnak.
Mikor és milyen körülmények között történt a zenekarrá válás?
A zenekarunk három tagból áll: Balogh Gábor a dobosunk, aki az apukám, Balogh Titusz pedig a basszusgitáros, ő az öcsém. Gabi gyerekkorában rendszeresen dobolt, majd annak a hatására, hogy elkezdtem gitározni, belevetette magát régi hobbijába. Tituszt saját magam kezdtem tanítgatni gitáron, majd basszusgitárra váltott. Igazából azt tudom mondani, adta magát a helyzet, hogy a szabadidőnket zenéléssel töltsük el. Mielőtt Semmi néven kezdtünk volna zenélni, főleg 60-as évekbeli feldolgozásokat játszottunk akusztikus gitárral. Ez inkább csak próbálkozás volt, nem igazán nevezném komoly zenekari időszaknak. Aztán valamikor 2020 környékén kezdtük el használni a Semmi nevet. Az első igazi koncertünk, ha jól emlékszem, 2021 novemberében volt Mosonmagyaróváron. Akkor még nem igazán volt közönségünk, Mosonmagyaróvár sem épp a koncertélet központja, de valahol el kellett kezdeni. Ott nyilván azoknak játszottunk egy szórakozóhelyen, akik már eleve ott tartózkodtak. Nem mondanám, hogy különösebb érdeklődéssel figyeltek, de tapasztalatszerzésnek tökéletes volt.
A zenekar családi jellege mennyire könnyíti meg a közös munkát?
Szerintem az, hogy a zenekarban a családtagjaimmal játszom, inkább megkönnyíti a közös munkát. Egyrészt többet vagyunk együtt, másrészt a kommunikáció is természetesebb így. Nem volt még olyan zenekarom, ahol nem családtagok lettek volna a társaim, de el tudom képzelni, hogy ott nehezebb lehet nyíltan megbeszélni a problémákat.
Persze nálunk is akadnak viták, néha komolyabb összezördülések is, de mivel ismerjük egymást elég régóta, ezeket mindig meg tudjuk oldani.
Ráadásul a próbákat is könnyebb összeegyeztetni így. Otthon szoktunk zenélni, viszont nem rendelkezünk semmilyen profi felszereléssel, csupán egy számítógéppel dolgozunk, egy átlagos mikrofonnal, illetve egy hangkártyával. A munkát egyértelműen meghatározza, hogy én írom a dalokat, így sokszor hozzám igazodnak a többiek, de nyilván mindenkinek megvan a saját feladata, és emellett ugyanolyan beleszólása lehet a folyamatokba. Például előfordult már, hogy Titusz megzenésítette Szabó Lőrinc Különbéke című versét, amit koncerteken is játszani szoktunk. Mindig próbálom kerülni, hogy engem tartsanak a zenekar főnökének, inkább csapatmunkaként jellemezném a tevékenységünket.
Szabó Lőrinc mellett megjelenik Petőfi Sándor is a művészetetekben, de például Odüsszeuszról is esik szó egy külön dalotokban. Milyen kapcsolatban álltok az irodalommal? Az ilyen kezdeményezésekkel szeretnétek eljuttatni másokhoz az irodalmat?
Nincs tudatos célom azzal, hogy dalokban irodalmi vagy mitológiai utalásokat használjak, ezek egyszerűen részei annak, ami engem érdekel. A családunkban mindenki szeret olvasni, ez anyukánktól ered. Engem főleg a regények és a történelem vonz. Jó érzés, ha egy dal gondolatokat ébreszt vagy kíváncsiságot kelt, de ez inkább ösztönös. Akadnak még olyan dalötleteink, amikben mitológiai utalások is megjelennek – majd meglátjuk, mi valósul meg belőlük.
Alternatív rockzenekarként hivatkoztok magatokra, azonban a Szamuráj című dalotok például a rap műfaja felé mutat. Szándékosak ezek az eltérések?
Úgy gondolom, ez is a Beatles hatása, ők is bátran kísérleteztek stílusokkal, a metáltól a folkon át a jazzig. Tetszik ez a hozzáállás, hogy ha valamit szeretnének, miért ne csináljanak olyat? Én is így vagyok ezzel. Unalmas lenne mindig ugyanolyat írni, szóval szeretek zeneileg kísérletezni.
Milyen lehetőségek lehetnek Sopron környékén a zenei karrieretek felfutásához?
Vidéki zenekarként nehéz helyi közönséget építeni, mert kevés a fellépési lehetőség. Sopronban például csak két helyen rendeznek rendszeresen koncerteket, és oda főleg ismert, budapesti zenekarokat hívnak. Nekünk is csak tavaly sikerült először itt fellépnünk. Ha megnézzük például a Spotify-hallgatóinkat, jól látszik, hogy a legtöbbjük budapesti, így nekünk is leginkább ott érdemes koncertezni. Ami esély lehet a kitörésre, az egyértelműen a közösségi média felületei. Nekünk a TikTok adta meg az első lendületet. Az Antiszociális dal című alkotásunkból vágtunk ki egy részletet, ami meglepően nagy nézettséget hozott, és sokan azóta is követnek minket emiatt.
A közösségi média ma már elengedhetetlen, a zenészeknek sokszor legalább annyit kell foglalkozniuk a marketinggel, mint magával a zenével.
Ez viszont nekem nem annyira testhezálló, sosem volt különösebb indíttatásom erre, azon kívül, hogy szeretném, ha minél többen hallgatnák a zenénket.
Az elmúlt időszakban közös turnén vettetek részt a Csaknekedkislány előzenekaraként. Hogyan kerültetek kapcsolatba velük, és milyen volt maga a turné?
Még tavalyelőtt keresett meg a Csaknekedkislány, hogy lennénk-e az előzenekaruk a Kobuci Kertben egy koncerten. Lehet, hogy a Kikeltető tehetségkutató után figyeltek fel ránk, ahol bár nem nyertünk, beválogattak minket a fellépők közé. Nem tudjuk, van-e összefüggés, de nagyon örültünk a lehetőségnek, mert mindig is szerettük a zenéjüket. Később újra hívtak egy másik Kobuci koncertre, majd idén év elején egy kis turnéra is velük tarthattunk. A közös koncertek során sokat tanultunk tőlük, beszélgettünk a backstage-ben, tanácsokat is adtak, érdekes volt látni, hogyan dolgoznak. A fellépéseik után például kiértékelték a koncerteket, és őszintén beszéltek arról is, ha épp nem voltak elégedettek magukkal. Már az is sokat jelentett, hogy érdemesnek tartottak minket arra, hogy meghívjanak, ami adott egy kis önbizalmat is, mert hajlamos vagyok megkérdőjelezni magam. Ráadásul Olivér (a Csaknekedkislány frontembere) megdicsérte az egyik új dalunkat, a Csörgőkígyót, ami jól esett.
Voltatok előzenekara a Müller Péter Sziámi AndFriends zenekarnak is. Velük milyen élményeitek voltak?
A Sziámi-turné is jó élmény volt, idővel jól összebarátkoztunk. Náluk idősebbek voltak a hallgatók, míg a Csaknekedkislánnyal közös koncerteken érezhetően több fiatal jelent meg, nagyobb volt az átfedés a közönségeink között. Volt, hogy már a mi dalainkat is énekelték az első sorban, ami megtisztelő és fantasztikus érzés.
Kitűztetek-e bármilyen célt magatok elé az elkövetkezendő egy évre?
A meglévő ötleteink befejezése egy adott cél, az is, hogy minél több dalt tudjunk kiadni, emellett két kisebb fesztivál van betervezve a nyárra, amin biztosan fellépünk majd. Az egyik a most induló Bazalt Fesztivál, a másik pedig az Era Nova fesztivál Nemeshanyban, ahol már harmadik éve fogunk fellépni.
Szerző: Horváth Zétény
Fotók: Semmi zenekar
