Borongós, hűvös idő, polgárőrök és teli parkoló. Az udvaron pakolászó emberek, hangszereiket próbáló zenészek, és az ablakon belesve mindenféle finomság. Ez a látvány fogadta azokat, akik a Nadányi Zoltán Művelődési Házhoz látogattak szombat reggel kilenckor Berettyóújfaluban. Idén is megrendezték – immáron a XIII. – Bihari Mézes Napokat, a helyi és országos mézlovagrendek szakmai találkozóját.
A rendezvény megnyitójaként fél tízkor a lovagrendek felsorakoztak a kultúrház oldalánál, a piac felé irányba állva. A legkülönbözőbb színű talárokban, lobogókban és összetételben, – zenekar felvezetésével – elindultak a 2022-ben ültetett Méhészek Fájához. A menet élén volt Fekete András főszervező, Pickelhaupt Anna 2025-ös Mézkirálynő és Muraközi István, Berettyóújfalu városának polgármestere. Kezdetben kevés nézelődő volt, inkább csak a sajtó munkatársai és a polgárőrök zsongtak a menetoszlop körül. Ez a piacra érkezésig nagyjából így is maradt, ahol már a zene hallatán egyre többen figyeltek fel a menetre és fordították figyelmüket a lovagrendek irányába.
A piac bejáratánál történő megálláskor a program felolvasása következett, hangulatos vőfély jelleggel, majd ezt többször megismételték több megállón keresztül is. A piac népei kiálltak a pultok mögül, telefonnal a kezükben fotózták és videózták a zenés menetet, a gyerekek hol megszeppenve, hol csodálkozva nézték a színes felvonulást. Az utcáról bekukucskálók álltak meg a kerítésnél. Árusok, szakik, idősek és románok, hol méltatlankodva, hol értetlenül, hol konstruktívan beszélgettek a látottakról.
„Ez a mézes izé, nem katonazenekar” – hangzik el egy elcsípett beszélgetés részeként.
A piacon történő átvonulás után öt perccel tíz előtt megérkezik a menet az emlékfához, ahol a mézlovagrendek tagjai egyperces csenddel tisztelegtek azokért a kollégáikért, akik már nem lehetnek itt. Ezek után Fekete András beszédében érintette azokat a tényezőket, amik megnehezítik a méhészek és a méhek életét. Éghajlatváltozás, háborúk, nyomott felvásárlási árak, de kifejezte örömét, hogy ezek ellenére is évről évre meg tudják rendezni ezt a találkozót.
„Az ilyen összejövetelek alkalmával jól esik egy baráti beszélgetés, okfejtés és természetesen a szórakozás is.” – mondta bizakodva Fekete András. „A méhész olyan ember, aki nem adja fel, feláll, tovább megy és bízik a következő évben.” – Ezzel együtt állította párhuzamba kollégáit az emlékfával – mint a megújulás szimbólumával..
A léggömbök felengedése után, pontban tízkor visszaindult a vonulás a kultúrház irányába egy másik útvonalon. Az amúgy is forgalmas útszakasz és piacnap miatt szükség volt a polgárőrség biztosítására, de még így is voltak értetlenkedő autósok, akik hirtelenjében nem jól reagálták le a kialakult szituációt. A visszaérkezésig is folyamatos nézőközönség kísérte a mézlovagrendek menetelését. A lottózónál tapsoló idős hölgy, a lakótelepek erkélyein és ablakain rendre felbukkanó érdeklődők mind azt mutatták, hogy a város lakosságának tetszett a performansz, mondhatni vágyott már rá.
Fél tizenegy után pár perccel a mézkirálynő, Pickelhaupt Anna nyitóbeszédet tartott a kultúrház nagytermében, majd ezután következett volna dr. Vitányi István országgyűlési képviselő beszéde, aki viszont a „politikai túlfűtöttség időszaka miatt” nem tudott megjelenni, így szavait Daróczi Lajos főkrónikás tolmácsolta. Ezután pedig Muraközi István polgármester, immáron 13. alkalommal köszöntötte a megjelenteket, majd beszélt a méz egészséges hatásairól.
„Általában ami finom és jó, az vagy hízlal, vagy illegális, de a méz az egészséges, finom és jó is.”
Az új tagok lovaggá ütését csak gyereksírás töri meg, majd az áldást követően Daróczi Lajos főkrónikás felkéri a Fábián Gyula-díjak kiosztását, amit idén Muraközi István polgármester nyerhetett el.
Tizenegykor, mikor felkérték Fekete Andrást, hogy tűzze ki a szalagokat a lovagrendek zászlóira, szót kért és egy kérést kellett hogy tolmácsoljon, majd felkérte idősebb Daróczi Lajost – az egyik alapító tagot – hogy fáradjon a színpadra. A 92 éves alapító, korára való tekintettel kérte Fekete Andrást, hogy mentse fel lovagrendi feladatai alól, aki megköszönte eddigi tagságának munkáját és azt a rengeteg szakmai jó tanácsot, kritikát, amivel formálta a rendet. Ezután felszólalt Lajos bácsi, kedélyesen, határozottan, csupa életenergiával megjegyezte:
„Tőlem nem ilyen könnyű megszabadulni” – majd ő is beszélt a méz fontosságáról, elmondott egy történetet az újfalusi méhészetről, a méhszúrás gyógyító hatásairól – amit ő maga is végzett orvosi segítséggel.
Végül megjegyezte, hogy jövőre is lesz ugyanúgy Mézes nap, és ő is jön, zárásul pedig verset szavalt. A szalagtűzések után elhangzott a Himnusz és a Székely Himnusz, negyed tizenkettő után pár perccel pedig a rendek a Radetzky-indulóra elhagyták a nagytermet. Ünnepélyes, emelkedett hangulat uralkodott. Mindezek után a már kirakodott kóstolókra és mézárusokra méhként repültek rá a látogatók. Mindenféle különlegességet lehetett kipróbálni, és szavazni róluk. A sor végére már émelygett az ember a nagy mennyiségű különleges finomság után. Kezdve az 5 különböző akácmézzel, 10 féle vegyes virágméz, vagy a különlegességnek számító, zsálya, cékla, citromfű, narancs, vagy csokis mézzel bezárólag.
A nagyszínpadon folyamatos műsor szórakoztatta az idelátogató közönséget, iskolások előadásai, piruett tánciskola produkciói a legkisebbektől kezdve egészen a nagyobb korosztályig, asszonytánc és énekkórus, valamint tombolasorsolás. Délután negyed kettőkor, pár perc késéssel a mézkirálynővel lehetett beszélgetni a színpadon. Kezdésképpen a piruett tánciskola csemetéivel folytatott beszélgetést, majd az idő haladtával már fogadott kérdéseket a közönségtől is.
A mézkirálynőt egyébként – szemben a méhekkel- évente választják meg a Jászberényben megrendezésre kerülő Nemzetközi Mézvásár és Méhésztalálkozón, ami Magyarország legnagyobb méhészegyesültei rendezvénye. A koronát hordó hölgy egy éven keresztül képviseli a magyar méhésztársadalmat egyéb rendezvényeken, ahol egyúttal népszerűsíti is a magyar termelői mézet.
A látogatók száma hullámzóan alakult, míg délre viszonylag lecsendesült, délután egy órára ismét nagy volt a nyüzsgés a nagyteremben. A kihelyezett kóstolók egyre látványosabban kezdtek fogyni. Emellett a képgaléria teremben, az óvodás rajzverseny – témája szintén a méz és méhek – kiállított darabjait lehetett megtekinteni az érdeklődőknek. Az Erdélyi Gábor-teremben pedig délután kettes kezdéssel méhész szakmai előadások zajlottak.
Az udvaron eleinte kirakodott, a méhész szakmával kapcsolatos vásárt viszont már háromnegyed kettőkor elpakolták, csakúgy, ahogy a kürtőskalácsos is kifogyóban volt addigra. A tömeg eddigre ismét mérséklődött, inkább az ország más pontjáról, és a határon túlról érkezett lovagrendek tagjai aktivizálódtak, kíváncsian végigpróbálva a kollégák termékeit. Az alapvetően csendesebb időszakot csak az udvaron, az unokákat fegyelmező nagymama hangja törte meg.
Az esemény végére már csak a díjátadók következtek. Délután három órás kezdéssel a rajzverseny és mézverseny győztese, valamint az Év Méhésze cím átadása volt hátra. Este pedig a polgármester úr invitálására, a Bihari Termálligetben immáron hagyományként, habpartyval zárták az eseményt.
Fotók: Szebenyi Erik
