Popcornillat, lelkes filmrajongók, Oscar-hangulat – így telt az idén tizenkettedik alkalommal megrendezett Malter Filmfesztivál, melynek záróállomásának immár sokadik alkalommal Debrecen adott otthont. A kezdeményezés egy nyírbátori alagsorból indult ki, ami mára országos vándorfesztivállá nőtte ki magát, ahol a rövidfilmek és alkotóik négy versenyblokkban mutatkozhattak be az Apolló mozi vásznán a nézők előtt.
A rendezvény szellemi atyja, Hutanu Emil, már februárban megkezdte a Magyar Alter Filmfesztivál előkészületeit; begyűjtötte a nevezett filmeket, tartotta a kapcsolatot az alkotókkal, de munkája jóval túlmutat a szervezésen – ő a rövidfilm-fesztivál igazi kötőanyaga. Nem véletlen, hogy sokan a fesztivált az „Oscar előszobájának” tartják.
Elég csak felidézni, hogy Deák Kristóf is itt mutatta be Mindenki című filmjét, amely később elnyerte a világ legrangosabb filmművészeti díját.
Október 9-én a délután már a készülődés jegyében telt – a szervezők a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szak, illetve a Bán Imre Kultúratudományi Szakkollégium hallgatóival készítették elő a helyszínt a vetítésmaratonra.
A hivatalos program öt órakor kezdődött egy kiállításmegnyitóval a mozi előcsarnokában, ahol bemutatták a Medgyessy Ferenc Gimnázium grafikus- és mozgókép-animációtervező diákjainak plakátjait, melyeket a rövidfilmekhez gondoltak újra. A diákplakátokra a fesztivál közösségi oldalain lehetett szavazni, a legtöbb voksot kapó alkotás pedig különdíjban részesült.
Nem ez volt az egyetlen, amiről a nézők dönthettek. A fesztiválra látogatók érkezésükkor kaptak egy programfüzetet, amely szavazólapként is funkcionált, amellett, hogy tartalmazta a filmek rövid leírását. A nézők 1-től 5-ig értékelhették a látott filmeket, és a leadott szavazatok alapján dőlt el, mely alkotás nyeri el az idei Közönségdíjat. Az eredményt az eseményt záró ünnepélyes díjátadón hirdették ki.
Hat órakor Hutanu Emil köszöntötte a nézőket a Kertész Mihály-teremben. Az első blokkban fiatal debreceni tehetségek rövid animációs filmjeit vetítették az elmúlt tíz évből. Az este utolsó programjaként, nyolctól következtek a korábbi évek válogatott Malter-filmjei, amelyek a design, vizualitás és kortárs kultúra témakörét járták körül.
Pénteken a programok ismét öt órától kezdődtek, ezúttal a cívis alkotók rövidfilmjeinek vetítésével. A közönség Katona Klaudia Tóth Tibor (nem Lakatos) és Bovan István Espresso című munkáját láthatta.
Hat órakor kezdődött az első versenyblokk, amely rögtön erős felütéssel indított. A vetített alkotások bátor kézzel nyúltak olyan témákhoz, mint a megfelelési kényszerrel átitatott apa-fiú kapcsolat, a versenysportok kemény világa, de szó volt a szerelem és randizás kevésbé humoros aspektusairól, valamit arról, hogy nem mindig hasznos, ha az embernek figyelmes szomszédjai vannak.
A második versenyblokk sem maradt alul, amelyet Hajdu Szabolcs filmrendező, az esemény egyik védnöke nyitott meg. Beszédében a fiatal tehetségeknek üzent, felhívva a figyelmet a kreatív közösség erejére: „Ha meg lehetne fogalmazni, hogy mi egy kortárs filmrendező feladata, hát az, hogy nyakon csípje a jelent, kimetsszen az időfolyamból egy darabot, azt megvizsgálja, és abban benne lesz minden, ami erre a korra jellemző. Valahol itt van köztetek egy író, egy rendező, aki keresi a társát, úgyhogy keressétek, és tartsátok meg egymást.”
A filmek ebben a blokkban kiemelkedően erősek voltak. Egy demens mester és a feltörekvő író tanonca, kihasznált, családjától fosztott pásztor – a blokkot pedig egy szemet gyönyörködtető animációs mese zárta, a Nova, mely ha csak rövid időre is, megidézte Jankovics Marcell stílusát. A blokkal együtt véget ért az első napja a fesztiválnak, elvarázsolt nézők serege lepte el az Apolló mozi kijáratát.
A fesztivál második napjának programsorozata 12:30-kor kezdődött. A program szerinti első esemény a Kitekintő Blokk volt, ahol nemzetközi filmeket mutattak be, szerte a nagyvilágból. Grúz, német, francia filmeket is láthattak a látogatók, viszont messze kiemelkedő fekete gyöngyszeme a listának egy indiai film, az Untold Agony. Modern korunk rabszolgaságának egy fájdalmas szeletét vetítették a vásznon, ami hamar könnyekkel és a szipogás hangjával töltötte meg a termet, majdnem elfeledtetve a nézőkkel a rövidfilm tapsra érdemességét. A blokk összesen nyolc alkotásból állt, levetítésüket pedig rövid szünet követte.
A szünetben új emberek érkeztek, láthatóan többeket érdekelt a következő program, ami a Magyar Versenyfilmek harmadik blokkja volt. Ezt egy animációs film indította be és hamar egy sokszínű menü bontakozott ki a filmre éhezők szeme láttára.
Szürreális pesti-esti életkép, párkapcsolaton belüli nemi erőszak, Nők Lapja szerkesztői levelek, és az egyedülálló apaság terhei.
Ezek a témák mind elrabolhatták a néző figyelmét, és el is rabolták – ebben a blokkban rejtőzött az első helyezett is.
A negyedik versenyblokk előtt ismét kis szünetnek fért hely, ami alkalmat adott arra, hogy még több látogató érkezhessen, lassan közelítve a teltházhoz. Az utolsó versenyblokkban szintén hét film volt megtekinthető, mindegyikük kiemelkedő alkotás, nagyon erős zárást adva a programsorozatnak. A blokkot a Boulevard De La Mort nyitotta meg, ami azért fontos számunkra, mert a kommunikáció- és médiatudomány szak volt hallgatója rendezte, Koszorus Benedek. A Csak ki ne derüljön című film volt talán a legkiemelkedőbbje ennek a szakasznak – egyszerű bizonyíték rá, hogy története olyan mély gondolkodásba taszította a nézőket, hogy most nem csak „majdnem” felejtettek el tapsolni a vetítés végén, és csak a legutolsó pillanatban kapcsoltak, hogy több mint érdemes volt a hangos elismerésre.
A versenyblokkot követő szünetben valósággal felrobbant az Apolló Mozi előtere.
Alkotók és látogatók jártak-keltek, köztük pedig a médiások szokásos kapkodásos tébolyukban próbáltak minél több embert megfogni, hogy interjú készülhessen velük. Minden csapat ugyanannál a háttérnél szeretett volna dolgozni, ami pont a folyosó közepén lett felállítva, így komoly „torlódás” alakult ki, de nem okozott fennakadásokat csak apró tolongásokat. Mindenki sietett, hogy gyorsan megpihenjen, pár szót váltson, hogy aztán a három nap csúcspontját kedvenc helyéről nézhesse – a Díjátadó Ünnepséget.
A díjátadó házigazdája Váradi Ferenc, a Campus rádió műsorvezetője volt. A köszöntők sorát Dr. Puskás István, Debrecen város kultúráért felelős alpolgármestere kezdte, aki utólag így nyilatkozott Facebook-posztjában: „Tegnap este életem legvidámabb, legszimpatikusabb díjkiosztó gáláján voltam, a Malter Rövidfilm Fesztiválon, az Apolló Moziban”. Beszédét követően – amiben Debrecen kulturális életét méltatta – Vadász Dániel a Csokonai Nemzeti Színház ideiglenes igazgatója és Lakó Zsigmond, egyetemi oktató és a debreceni kulturális élet meghatározó alakja is kiemelték a Malter fontosságát és szerepét a hazai filmes szcénában. Érdekes szegmense volt a nyitóbeszédeknek, amikor Vadász Dániel, bár elismerte, hogy a filmipar a színház legnagyobb konkurense, mégis az együttműködésben látja a jövőt.
A beszédeket követően elkezdődött a díjak átadása, kezdve a különdíjjakkal. Először a gimnáziumok és szakgimnáziumok által delegált diákzsűrik nevezték meg választott filmjeiket, így jutott eredményhez A Mester, A randizás kozmikus horrorja, illetve a Mobil kisállat hamvasztás. Ezt követően a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék zsűrije – mely hallgatókból és oktatókból állt egyaránt – adta át oklevelét és jutalmát a választott filmjének. A zsűri – elmondásuk alapján – nagyon nehezen tudott csak döntést hozni, és végül úgy ítélték meg, hogy a technikai dimenzió és téma egy filmben találkozott igazán: Csak ki ne derüljön! A rendező-operatőr páros, Bendó Zsuzsanna és Machichka László megköszönték a zsűri döntését, valamint megemlítették lányukat is, aki türelemmel viselte a filmkészítés időszakát.
A különdíjasok sorát a Csokonai színház ideiglenes igazgatója zárta. Az erős mezőnyre való tekintettel két filmet is díjaztak – az Osztozom és a Jimmy Hard Balladája –, nyeremény gyanánt pedig egy workshopot ajánlottak fel az alkotókkal való későbbi együttműködés jegyében. AA fődíjak előtt még a közönségdíj következett. A leadott szavazólapokat kevesebb mint fél óra alatt számolták össze, az eredmény pedig azt mutatta, hogy a Találkozás tetszett a legjobban a mozilátogatóknak. Mielőtt a Malter Filmfesztivál értékelő bizottsága átadta volna a három fődíjat, Hutanu Emil elmesélte a történetét a “malter kazettának”. A harmadik helyezett díját Váró Kata Anna adta át, ami a tanszékünkáltal már díjazott Csak ki ne derüljön! volt. Őt követte Fejér Tamás, aki a második helyezett díját adta át, beszédében pedig a bántalmazó kapcsolatok toxikus dinamikájáról beszél. A díjazott film Fördős Bence Párduc című rövidfilmje volt. Az izgatottan várt első helyezést pedig Szénási Miklós író, újságíró adta át az Egy szelet sült-nek. A rendező, Goretic Péter nem tudott személyesen eljönni, de videóüzenetében elmondta, hogy mennyit jelent számára és a stábnak a helyezés, illetve maga a Malter Filmfesztivál.
Az Apolló Mozi és a Malter Filmfesztivál ismét bebizonyította, hogy a rövidfilmes alkotók és a magyar filmes kultúra egyik legfontosabb találkozóhelye.
Az egész hétvégén atívelő programsorozat idén is precízen került kivitelezésre. A filmek témában és zsánerben sokszínűek voltak, minden látogató találhatott valamit, amiért igazán rajonghatott és szurkolhatott a díjazásnál. Az alkotókkal való találkozások és interjúk nemcsak számunkra, hanem minden mozirajongó számára inspiráló és maradandó volt.
Szerző: Kiss Csenge, Tekse Mátyás
