A Többesélyes szerelem című film egy 2025 szeptemberében debütált romantikus vígjáték. A főbb szerepekben Dakota Johnson, Chris Evans és Pedro Pascal látható. A filmet Celine Song rendezte, saját forgatókönyve alapján. A filmben társközvetítőként dolgozó Lucy (Dakota Johnson) szerelmi életébe és a munkájába tekinthetünk be.
Főszereplőnk egy esküvőn – mely két ügyfele között történik meg – ismerkedik meg Harryvel (Pedro Pascal), aki egy gazdag befektető és a vőlegény bátyja. Ugyanazon az esküvőn tűnik fel régi szerelme, John (Chris Evans) is. A két férfi teljesen más életet él. Harry egy gazdag befektető, John pedig egy szegény férfi, aki a színészi pályán szeretne befutni. A film azt mutatja meg, hogy Lucy végül is melyik mellett dönt és milyen bonyodalmakba botlik a két férfi mellett. Ezen felül betekinthetünk egy kicsit jobban a foglalkozásába is, ami szintén sok nehézséget hoz számára. Munkája lényege, hogy egyedülálló embereket hozzon össze és segítségével megtalálják az igazit. Elsőként egyedül találkozik ügyfeleivel, ahol megtud róluk minden fontosabb információt, ezt összeveti egy másik alannyal és ha mindkettőjüknek megfelel, akkor mehet is a randi.
A film leginkább a modernkori párkapcsolatokat, ismerkedést, anyagi kérdéseket boncolgatja.
A történet elején két ősembert láthatunk, egy férfit és egy nőt. A férfi fátyolvirágot visz a nőnek és a virágból egy eljegyzési gyűrűt készít. Azt gondolom, az elején ezt a részt sokan nem igazán tudják értelmezni. Személy szerint én is furcsálltam ezt a kezdetet, de a mű végén teljesen kibontakozik az, hogy miért így teltek az első jelenetek,, plusz a játékidő alatt is voltak rá utalások. Ilyen volt például az, hogy John ugyanúgy fátyolvirággal kéri meg Lucy kezét a film utolsó szakaszában. Azt gondolom, hogy kreatív ötlet volt ezt beletenni és szép keretet kapott így a történet.
A film leginkább Lucyról és az ő szerelmi választásairól szól. Lucy és Harry kapcsolata azt mutatja, milyen vonzó lehet az anyagi stabilitás, ugyanakkor mennyire törékeny, ha nincs mögötte valódi érzelem. Lucy anyagiassága végigkíséri a filmet, ami egyszerre teszi a karaktert hitelessé és kissé ellenszenvessé. Ezzel szemben John az álmait kergető művész, aki viszont nem tud stabil opciót nyújtani anyagilag.
Lucy a pénzt, az anyagiakat nagyon fontosnak tartja és többször érződött úgy, hogy nem is a szerelmet, hanem a pénzt keresi valakiben. Harryt ,,egyszarvúnak” hívja, ami az ő munkájukban a 10/10-es férfit jelenti. Azaz gazdag, magas, jóképű és stb. Lucyt luxus éttermekbe viszi randizni, kap tőle egy nagyon nagy csokrot is. Elviszi magával a szintén luxuskategóriájú házába is, ahová másnapra már saját kulcsot is kap. Az egész kapcsolatuk nagyban az anyagiak körül forog, hiszen pár nap együttlét után már Izlandra tervezik a közös útjukat.
Ebből a viszonyból megállapíthatjuk, hogy a pénz nem minden egy kapcsolatban, de mégis sokat tesz hozzá.
Ennek szöges ellentéte a szegény, színészi álmait kergető John, akivel 5 évig párkapcsolatban voltak. Egy utcai veszekedés alatt szakítottak, ahol szintén a pénz miatt vitáztak. John nem akart 25 dollárt fizetni a parkolásért, Lucy pedig nagyon szerette volna, ha már megállnak valahol, hiszen lekésik a foglalásukat egy olcsó étterembe. Innen indul a vita. Majd a film eleji esküvőn a két volt szerelmes újra találkozik.John és Lucy kapcsolata sokkal inkább az érzelmi vonalat képviseli, a bonyodalmakat itt főként az anyagiak okozzák.
A Lucyt megtestesítő Dakota Johnson nagyon jól játsza a szerepet, hitelesen adja elő a „gold digger” típust. Azt gondolom, nem sok emberben váltott ki szimpátiát a karakter. Másrészről azonban ez a szerep mégis valamilyen szinten a mai modern kapcsolatokat és embereket mutatja be. A mai világban központi téma a pénz és sajnos hamarabb választanak már az emberek anyagi biztonságot, mint valódi érzelmeket. Persze kivételek mindig vannak. De nagyon jól szemlélteti azt a film, hogy a javak mégsem jelentenek semmit, ha nincs mögötte érzelem, szerelem.
Pozitív fordulat volt a filmben az, hogy Lucy mégsem az anyagiakat választotta és bár nehezen, de le tudta küzdeni valamilyen szinten ezt a vágyát. Johnnal a kapcsolatuk, ahogyan már említettem az anyagaik miatt ért véget. A filmben újra sok időt tölt együtt a két ember, és többször történik meg, hogy Lucy a férfit hívja fel, ha bármi gondja akad. Egy másik esküvőn szintén összevesznek, hogy miért kellene és miért nem kellene újra együtt lenniük. Azt gondolom ez a rész még több emberből vált ki unszimpátiát Lucy felé, hiszen nagyon csúnyákat vág John fejéhez a férfi anyagi gondjai miatt. A film végén kapcsolatuk kisimulni látszik, ugyanis John nagyon szereti Lucyt, így megígéri neki, hogy változtat korábbi életmódján és hozzáállásán azért, hogy működjön a kapcsolat kettőjük között.
Lucy karaktere a vége felé talán már pozitívabb irányt vesz, de még mindig nagyban függ az egzisztenciális körülményektől, ezért azt gondolom, teljes szimpátiát senkiben sem tud kiváltani, vagy csak nagyon kevesekben.
A film műfaja a romantikus kategória mellett vígjáték is, de ez nem teljesen bontakozik ki az alkotásban. Ezen felül Celine Song nem épít annyira a helyszínekre, a vizuális világra. Ebben a filmben fontosabb az, hogy mi történik és nem feltétlen az, hogy hol. Bár a helyszínek választása teljesen illik a filmhez. Ugyanúgy a zene is általában a helyzethez kapcsolódik. Leginkább a könnyedebb dallamok érvényesülnek.
A történet kiszámítható, főleg azoknak akik több romantikus filmet fogyasztanak. Emiatt nem sok mindenben láthatunk újítást, esetleg meglepő dolgokat. Bár maga a történet, az anyagi jólét iránti vágy mégis egy nem megszokott megvilágítás. Nem sokan beszélnek egy filmben a pénzről és arról, hogy mégis mennyi mindent befolyásol ez. Jó perspektíva volt ez a modern kori kapcsolatokra nézve.
Érdekes volt az is továbbá, hogy a két teljesen külön utakat járó férfi mennyire más személyiségeket jelenítenek meg. Harrynél láthattuk azt is, hogy boldogtalan, hiszen az egyik részben meg is említi azt, hogy valószínűleg már nem is képes szeretni. Másik oldalról pedig ott van John, aki szintén nem a legboldogabb ember, de Lucy képes boldoggá tenni.
Ekkor már az anyagiak sem számítanak annyira, ha két ember tiszta szívből szereti egymást, hiszen együtt mindent meg akarnak és meg tudnak oldani.
A színészek szereposztása jól megy a filmhez. Dakota Johnson jól előadja az alapvetően jó lelkületű, de mégis taszító Lucyt. Pedro Pascalhoz szintén illik a gazdag, jól menő üzletember stílus. Ezen kívül Chris Evans John bőrébe bújva jól testesíti meg a laza stílusú, szegény srác karaktert.
A filmben megbújik egy másik fontos gondolat is, mégpedig a bántalmazás. Lucy egyik ügyfelét, Sophie-t egy randin bántalmazza partnere, aki szintén Lucy ügyfele volt. Ez megmutatja azt, hogy sosem tudhatjuk igazán, milyen is egy ember. Rávilágít a film arra is, hogy minden éremnek két oldala van és nem érdemes elhinni mindent, ami elsőre szépnek tűnik. Lucy magát hibáztatja ebben a helyzetben és próbál megoldást találni rá kisebb-nagyobb sikerrel. Ez szintén egy fontos gondolata volt a filmnek, ami egy másik, mellékes szálon futott.
Összességében számomra ez a film az ,,egyszer nézhetős” kategóriában kap helyet. Mindenképp pozitív volt számomra, hogy ilyen fontos témákat dolgoz fel, mint például az anyagi gondok egy kapcsolatban és akár a bántalmazás.
Ezektől függetlenül számomra a mű kicsit összecsapottnak tűnt és nem volt elég izgalmas.
Azt gondolom, hogy ezekről a témákról egy sokkal érdekesebb filmet lehetett volna készíteni, akár ugyanezzel a forgatókönyv alappal. Az ősemberekről szóló rész a végén kifejezetten tetszett, még akkor is, ha az elején nem értettem, de a végén keretet adott a filmnek.
Mindenesetre azt egyáltalán nem mondanám, hogy ez egy rossz film volt, vagy soha többé nem nézném meg, de nem ez lesz az, amit egy unalmasabb estémen bekapcsolok.
