Bodrogkeresztúr egy látványos település Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Tokaj-Hegyalja borvidék szívében. Első ránézésre azt mondhatnánk, hogy csak egy szokványos, kisebb község Kelet-Magyarország területén, azonban ha jobban megismerjük, hamar kiderül, hogy tévedünk.
Egy átlagos borsodi falu főutcáján sétálva az ember rendszerint egy komótosan bicikliző nénivel vagy bácsival találkozik; ez a megszokott, ismerős falusi látkép. Bodrogkeresztúr viszont érdekes kivétel. Itt ugyanis gyakran egészen más arcok jelennek meg az utcákon: fekete kalapos, hosszú kabátos zsidó férfiak, vallásos zsidó családok, zarándokok a világ minden tájáról. Gyakran járok a faluban, és nem emlékszem olyan alkalomra, hogy ne futottam volna össze haszid zsidó emberekkel.
A jelenség oka mélyen a település történelmére vezethető vissza, egészen a 18. századig. Bodrogkeresztúr egykor jelentős zsidó közösségnek adott otthont, amelynek egyik legmegbecsültebb alakja az 1851-ben született Steiner Jesájá, a híres bodrogkeresztúri csodarabbi volt. Tanításaival, személyes karizmájával és a neki tulajdonított csodákkal messze földön ismertté vált, így halála után sírja a zsidó vallás egyik fontos zarándokhelye lett. Évente több ezren érkeznek Izraelből, az Egyesült Államokból, Nyugat-Európából és más országokból, hogy imádkozzanak, megemlékezzenek, vagy csak átéljék a hely szellemiségét. Ellátogattam Bodrogkeresztúrra abból a célból, hogy megtudjam, mit gondolnak a település lakosai a kialakult helyzetről.
A helyiek és a zsidó közösség közti kapcsolat
„Hogy milyen az együttélés a zsidó közösséggel? Röviden; együttműködéstelen” – mondta egy helybeli nő, aki arról számolt be, hogy semmilyen közvetlen kapcsolat nincs a helyiek és a zarándokok között, ami problémákhoz vezet.
„Ők éjszaka élnek, mi éjszaka pihennénk” – folytatta tovább, majd kiemelte, hogy rövid távon nem lát megoldást a kellemetlenségek megszüntetésére.
Egy idősebb lakos szintén erre panaszkodott. Állítása szerint több, mint százszor hívta a rendőrséget csendháborítás okából, azonban semmilyen eredménye nem lett a kitartó próbálkozásainak. „Olyan hangosak éjszakánként a zsidó emberek, amilyen hangosan még mi sem énekelünk a templomban” – mondta az idősebb nő. Az itt élők elmondása alapján ugyanis az idelátogató zsidó vendégek esténként gyakran mulatoznak, amit nem csendben tesznek. Örök igazság, hogy az emberekben leginkább a rossz emlékek maradnak meg és hamarabb elfelejtik a jó dolgokat. Nyilvánvalóan ez a helyiekkel is így van, de némi panaszkodás után felbukkantak másféle gondolatok is az interjúalanyokból.
„A szomszédjaim zsidók és velük nincs semmi problémám. Beszélgetni nem szoktunk ugyan, de rendesnek tűnnek. Összességében semleges a véleményem a közösségről. Vannak köztük jó és rossz emberek is, de ebben nincs semmi különleges, hiszen ez nagyjából minden közösségről elmondható” – osztotta meg véleményét egy idősebb férfi.
„Egyszer a kertben fárasztóan dolgoztam, amit kiszúrt egy Manchesterből érkezett zsidó vendég az utcán. Éppen arra járt és felajánlotta, hogy segít nekem.”
„Ezután jót beszélgettünk, majd megkérdezte mi a véleményem a keresztúri zsidó közösségről, mi az, ami esetleg zavar és változtatásokra lenne szükség” – mesélte egy bodrogkeresztúri nő. Elmondta azt is, hogy sokszor ő is segít a zsidó zarándokoknak, legfőképp tájékozódni, de előfordult, hogy autóval szállította őket a helyi vasútállomásra. „A legközvetlenebb esetem a közösséggel az volt talán, mikor még évekkel ezelőtt egy zsidó férfi kopogtatott az ajtónkon. Szállást kért az éjszakára, amit meg is adtam neki. Semmi gondot nem okozott, reggel még meg is ágyazott maga után és úgy távozott tőlünk. Ezután a következő években többször is visszajárt hozzánk és valami kis aprósággal készült nekünk, hálájának jeléül.”
Hogyan fér el több ezer zarándok egy kevesebb, mint 900 fős faluban?
A legtöbb látogató áprilisban érkezik, ugyanis ekkor tartják minden évben a csodarabbi jorcájtját, azaz a halálának évfordulóját. Ilyenkor egy hatalmas, több napon keresztül tartó ünnepséget rendez a zsidó vallású közösség, ahol a zarándokok száma meghaladhatja akár a tízezret is. Ez idő alatt rengeteg rendőr veszi körbe a települést, egy szervezett védelmi rendszert alakítanak ki. Ennek részeként például hivatalosan kizárólag olyan emberek léphetnek be Bodrogkeresztúr területére az esemény alatt, akik rendelkeznek keresztúri lakcímkártyával vagy itt dolgoznak és fel tudnak mutatni iratokat, melyek igazolják mindezt. A környék autóútjain a települések táblái héberül is megjelennek. Mobilházakat húznak fel a jelentős mértékű tömeg miatt, emellett pedig a falu belső részét is lezárják, a lakosokat még az utcák között is terelgetik. Kis túlzással élve a feje tetejére áll ebben az időszakban Bodrogkeresztúr.
„Konkrétan a házam elől nem tudok kiparkolni a kocsimmal. Az év ezen szakaszán nekünk kell úgy rendezni az életünket, hogy belekalkuláljuk ezt a káoszt” – mondta egy lakos.
Emellett kitért arra is, hogy szerinte indokolt a viszonylag nagy rendőri felügyelet, hiszen ezt a kialakult káoszt kordában kell tartani. „Mi egy olyan utcában lakunk, amit ilyenkor teljesen lezárnak és csak egy óriási kerülővel tudunk bejutni a házunkig autóval. Emellett a falun belül rendkívül vigyázni kell a közlekedéssel, mert a zsidó vendégek nem igazán figyelnek a helyiekre.” – mesélte egy fiatal keresztúri lány, majd egy érdekes történettel folytatta. „Egyszer az ünnep idején beszédbe elegyedtem egy taxissal, aki Budapestről szállított le zsidó zarándokokat hozzánk. Nem értette, hogy pontosan micsoda ez a nagy felhajtás, így hát elmagyaráztam neki. A taxis megvárta az utasait és vissza is vitte őket a fővárosba, ezzel rengeteg pénzt keresve.” Persze nem csak a taxisok járnak jól az ünnepséggel. Egy környékbeli buszos vállalkozást is sokszor vesznek igénybe zsidó látogatók. Ők szintén szállítanak Budapestről is vendégeket, azonban előfordul, hogy a Rabbiháztól a zsidótemetőig visznek fel kisebb buszokkal zsidó ünneplőket, ami egyébként gyalog is csak pár perc séta lenne.
Különleges munkalehetőség
A zsidó közösség egészen különleges munkalehetőségeket is teremt. Egy környékről származó fiatal fiúval beszélgettem, aki már évek óta Bodrogkeresztúrban dolgozik. Így számolt be a tapasztalatairól: „2022-ben kezdtem itt dolgozni iskola mellett az egyik vendégháznál. Az évek során kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de elég sokat jártam. Olykor nehezen volt megoldható, hiszen este kellett dolgozni és reggel már kezdődött a suli.”
A lehetőség szóbeszéddel terjedt. A hír hamar eljutott a fiatalok közé: itt szívesen fogadnak minden nem zsidó, dolgozni akaró fiatalt. A fiú így idézi fel az első benyomásokat:
„Ez a lehetőség a fiatalok körében terjedt el, hiszen iskola mellett remek pénzkeresési kiegészítésnek bizonyult.”
„Én is így kezdtem el dolgozni a barátaimmal együtt. Eleinte fura volt. Egy teljesen más világ tárult elénk. Más nyelv, más vallás, eddig nem ismert szokások, de pont ez volt az izgalmas benne. Fontos tudni, hogy a zsidók három nyelvet beszélnek, az angolt, a hébert illetve a jiddist. Ha valaki nem tudott angolul, az problémát jelentett, hiszen nem volt közös nyelv.”
A munkakörök gyorsan bővültek a fiú számára. Felszolgálóként kezdett, később azonban számos más feladatot is rábíztak. Volt már rá példa, hogy többször is sofőr vagy akár fordítói szerepkört kellett betöltenie. A szombati napokon sokszor szokatlan feladatokat és kéréseket kap a személyzet a sábát következtében. Ilyenkor a vallási előírások miatt a vendégek nem dolgozhatnak, nem érhetnek elektronikus eszközökhöz, nem utazhatnak, tehát szigorúan pihenéssel kell tölteniük az idejüket péntek napnyugtától szombat napnyugtáig.
„Ebből eredtek már fura feladataim, mint például babakocsit tolni. A nagyon vallásos zsidó embereknél ugyanis ez szintén munkának számít.”
„A legextrémebb eset az volt talán, amikor építőipari munkát kellett végeznem, valamint biztonsági őrként is kellett már funkcionálnom.” A szezon időnként hatalmas tömegeket vonz. Csendesebb hetekben ő is egyszerű felszolgáló, de nagyobb zarándoklatok idején vezetői szerepet kap: „Vannak olyan időszakok, mikor több száz ember érkezik, akkor általában menedzseri pozíciót töltök be. Feladatokat kell kiadnom és lefordítanom.”
Arról is kérdeztem, mit gondol magukról a zsidó emberekről, hiszen heti szinten többször is szorosan érintkezik velük. „A zsidó közösség nagyon összetartó, családcentrikus és pozitív világnézettel rendelkezik. Vannak zsidó barátaim, akikkel munkahelyen kívül is tartom a kapcsolatot. Viszonyom velük általában inkább baráti, minthogy azt mondjam, munkatársak vagyunk. Már-már családi a viszony. Általában örülünk egymás sikereinek, beszélgetünk a magánéletben történt dolgokról is. Nyilván nem lehet mindenkit kedvelni, de ez nem vallás- vagy származás, hanem emberfüggő. A vendégháznak köszönhetően külföldön is lehetősége nyílt a fiatal fiúnak munkát vállalnia. Legutóbb Izraelben töltött két hetet.
„A zsidó újévre mentünk pár barátommal mint felszolgálók. Eleinte elég kétes volt, hogy megvalósul-e az utunk. Az utolsó pillanatban döntöttük el, ami azt jelenti, hogy hajnalban vettük meg a jegyeket és délben már indult is a gépünk. Az izraeli határellenőrzés elég szigorú volt, tekintettel a háborús helyzetre. Nyilvánvalóan nem szívesen látnak idegeneket, még ha csupán turistákról is van szó. Szerencsésen átjutottunk minden ellenőrzésen és Jeruzsálem óvárosa felé vettük az irányt, ahol egy szállodában lettünk elszállásolva. Minden nap 300-400 fős rendezvényeket bonyolítottak le. Sokféle feladattal bíztak meg minket, például a konyhai segédkezés, a hely berendezése asztalokkal, székekkel, emellett felszolgáló munkát is kaptunk. Mindezt naponta 12 vagy akár több órában is. A legtöbb ott dolgozó ember kizárólag héberül beszélt, ami egy kis nehézséget okozott, de idővel sikerült megértenünk egymást. Két hetet töltöttünk Izraelben, ami nagyon tanulságos volt számomra több szempontból is.”
A beszélgetésünk végén elárulta azt is, hogy hosszú távon nem tervez ezzel a munkalehetőséggel élni, nem azért mert ne szeretné amit csinál, csupán más tervei vannak az életben. Azt viszont felfedi, mi várható a közeljövőben: Izrael után nagy eséllyel New York lesz a következő külföldi állomás, ahol munkát vállal majd.
Házak felvásárlása
A zarándokok az év minden szakaszában érkeznek, nemcsak az ünnep idején, azonban egy új tendencia alakult ki Bodrogkeresztúr életében; egyre több házat vásárolnak meg zsidó vallású emberek. „Már az összes szomszéd ház zsidó emberek tulajdonában van. A legújabb vásárló egy gyémántkereskedő zsidó férfi volt, aki múltkor a mi házunkba is bekéredzkedett, csinált egy-két képet, felmérte a helyzetet, majd távozott. Ez egy lehetőség a falubelieknek, hogy egy kis extra pénzhez jussanak. Annyi baj van ezzel, hogy hosszú ideig lakatlanok ezek az ingatlanok, nincsenek karbantartva, ezáltal rengeteg koszos, gazos udvart láthatunk egy omladozó ház kíséretében” – közölte velem egy nő, kiemelte viszont, ha ő egyszer elköltözne innen valamilyen oknál fogva, az nem a zsidó közösség miatt történne.
Ezek az ingatlanok aránytalanul magas összegekért kelnek el, amiből az következik, hogy a település fiatalabb lakóinak esélyük sincs versenybe szállni az általában jóval tehetősebb zsidó vallású vásárlókkal szemben.
„Én semmiképp sem itt képzelem el a jövőm, de ez nem feltétlenül a zsidó vendégek helyzete miatt van így”
– mondta egy fiatal keresztúri lány, majd folytatta – „Jelenleg Debrecenben tanulok, a hétköznapjaimat ott is töltöm, és néha eléggé hiányzik a légkör, amit Bodrogkeresztúr ad, főleg az unalmas alföldi vidék tekintetében. Viszont a kevés munkalehetőség és az elöregedő környék következtében szinte muszáj vagyok másban gondolkodni, amit valahol nagyon bánok.”
Az idősebb lakosok egyhangúan nehéz és lehangoló jövőt jósolnak a falunak. „Akik el tudják adni a házukat, azok nagyon jól járnak, akik viszont nem, azokra egyre nehezebb idők várnak. Én már itt maradok biztosan” – mondta szomorkásan egy öreg férfi. Egy másik idős megszólaló így fogalmazott: „Kifejezetten rossznak látom a falu jövőjét. Bodrogkeresztúrból ’zsidótúrt’ csinálnak!”
A lakosok elmondása alapján pár évvel ezelőtt terítékre került egy ötlet az önkormányzaton belül, miszerint a település mellé építeni kéne egy zsidófalut, ahol külön intézmények működnének a zsidó vallású emberek számára. Azonban ebből a kezdeményezésből nem valósult meg semmi. A megkérdezett helyiek nagy része megoldásként az elköltözést tudta javasolni nekem, egyedül egy fiatalabb nő vázolt fel egy másféle elképzelést: úgy gondolja, korlátozni kéne az önkormányzatnak az ingatlanok eladását valamilyen szinten, azonban ezt ő sem tudta kifejezni, pontosan hogyan.
Végezetül egy olyan tendenciára hívta fel a figyelmemet egy itt élő nő, ami bizakodásra adhat okot a helyi lakosok számára – 2025-ben tartották a csodarabbi halálának 100. évfordulóját, azonban a jubileumi alkalom ellenére a megszólaló elmondása alapján közel sem jelentek meg annyian, mint az ezt megelőző években. Megemlítette, hogy az ingatlanokat is nehezebben tudják értékesíteni a falubeliek, mint pár éve. Előfordulhat, hogy ez a folyamat, ami Bodrogkeresztúrban történik, ha nem is áll meg, de mérséklődik a jövőben.
Fotók: Horváth Zétény
