A gyermekképek útja a világhálón

A modern szülők mindennapi rutinjává vált a közösségi oldalakon való posztolás. Manapság anyák és apák előszeretettel osztanak meg különböző tartalmakat az interneten gyermekükről, egyesek pedig könnyen túlzásba esnek a kisbabás képek posztolásával, hiszen sokszor a gyermek kiszolgáltatott helyzetéről készülnek felvételek, ám ezekről szinte senki nem beszél. Pedig kellene. Annak ellenére, hogy nem rossz szándékkal teszik mindezt a szülők, nem mérlegelik eléggé a következményeit. Ez a jelenség „sharenting” néven vált ismertté, és bár maga a kifejezés 13–14 éves, manapság egyre jellemzőbb.

Riportomban annak járok utána, hogy a szülők milyen döntéseket hoznak a kisgyermekeik digitális jelenlétéről. Azt a kérdéskört járom körbe, hogy mik a legnagyobb kockázatok, illetve hogyan lehet megvédeni a kisgyermekekről készült, sokszor elég személyes pillanatokat, s hogyan lehet a legbiztonságosabb módon kezelni az ilyesmi tartalmakat.

Dr. Baracsi Katalin internetjogász, közösségi média tréner szerint a sharenting nem csupán egy egyszerű szülői internetes tevékenység, hanem jogi és társadalmi kérdés is – egyes országokban radikális lépéseket is tettek ennek érdekében: „Franciaországban például hamarosan készítenek egy statisztikát, hiszen ott már néhány éve a sharenting bűncselekmény.

Hogyha a szülő nem hagy fel ezen tevékenységével, akkor első körben pénzbüntetést, ha pedig ennek nyomán mondjuk bántalmazás éri a gyereket, akár börtönbüntetést is kaphat.”

Magyarországon ilyen szintű szabályozás még nincs, ám a szakértő megjegyezte, hogy a felelősség mindenkit érint. „Az adatvédelmi jogszabályok értelmében Magyarországon a 16. életév betöltésétől már a gyerek maga rendelkezik a saját kép-, hangfelvételéről.” Természetesen fontos tisztázni, hogy a tartalmak megosztása gyermekünkről önmagában nem számít bűncselekménynek, azonban néhány szempontot figyelembe kell venni és lehetőleg be is kellene tartani, hiszen a szülők többsége nincs tisztában, hogy egyetlen fotó vagy videó mennyi személyes adatot hordozhat: „például nem megalázó helyzetet osztunk meg róluk, illetve ne tegyük ki biztonsági kockázatnak.” – mondja az internetjogász. Már egy ultrahangfelvétel is elárulhatja a születés helyét, vagy a rendellenesség jeleit. Rengeteg a személyes adat, amely könnyen kikerülhet a világhálóra.

[A képen: Dr. Baracsi Katalin – internetjogász]

Sok szülő nem tudja meghúzni a posztolás határát, és a büszkeség miatt könnyen túlzásokba eshetnek. Két szülővel beszélgettem a témával kapcsolatban, akik a következő véleménnyel voltak:

„Nyilván, hogyha a gyermek életének fontosabb eseményeiről töltünk fel fényképet, például a születés, ballagás, családi nyaralás, kirándulás, az még belefér a szülői büszkeség határai közé, de ennél több, én úgy gondolom, hogy indokolatlan.” – vallja az édesapa.

„Azt gondolom, hogy magát a szülői büszkeséget elég nehéz visszafogni, hiszen amikor büszke vagy a gyermekedre, akkor nehéz korlátokat szabni annak, hogy mit osztasz meg. Ami számomra öröm és büszkeség, azt feltöltöm: tehát például, ha leérettségizik, vagy az iskolát kezdi, esetleg mesemondó versenyen ér el helyezést. Nem tudom megmondani, hogy hol húzódik a határ, hiszen ez mindenkinek a saját maga döntése. Büszkeségre okot adó pillanatokat úgyis megoszt az ember, én legalábbis azt gondolom.” – mondja az édesanya.

Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy egy kisgyermek, vagy egy csecsemő véleményét hogyan lehetne kikérni egy poszt kikerülése kapcsán. Dr. Baracsi Katalin szerint amikortól a gyerek már tud beszélni, egyértelműen tud nemet mondani bizonyos kérdésekre. Ráadásul amint egyre tudatosabbak, kikérhetik maguknak, hogy a szülő ne osszon meg róluk olyan tartalmakat, amikkel vissza lehet élni. A szakértő szerint ez nemcsak jogi, hanem kommunikációs kérdés is. „Egy 6-7 évessel is el lehet erről a kérdésről beszélgetni. A gyerekeknek van erről véleménye, és pontosan meg tudják fogalmazni az igényeiket is ezzel kapcsolatban.” – tette hozzá.

„A köztes korban is ki lehet kérni a véleményüket, közösen vissza lehet nézni a felvételeket, hogy mit látnak rajta. Magyarországon pedig 16 éves kortól jogilag is a gyerek rendelkezik a róla készült felvételekről.”

Az egyik szülői vélemény ezzel kapcsolatban a következő: „A későbbiekben lehet, hogy a gyermek saját intimszféráját vagy a komfortzónáját sértené az, hogyha posztolnánk róla sűrűbben. Tehát mi nem gondoljuk indokoltnak. Ha nagyobb lesz és úgy dönt, akkor természetesen posztolhat magáról.” – jegyezte meg az édesapa.

Minden kitett kép után számolni kell a kockázatokkal – a személyes adatlopástól elkezdve egészen a hangklónozásig. Az internetjogász szerint annak egy alapvető információnak kell lennie, hogy a közösségi média pont a jobb kapcsolódás érdekében nyilvános profilokkal működik.

Ezért érdemes odafigyelni az adatvédelmi beállításokra, és minden egyes pontját gondosan beállítani, abban az esetben, ha nem akarunk viszontlátni semmiféle tartalmat a világhálón magunkról vagy gyermekünkről.

„Egy brit gyermekvédelmi szervezet szerint, mire egy gyerek 13 éves lesz, több mint 1300 fotó kerül fel róla az internetre.” – idézi a kutatás eredményét Dr. Baracsi Katalin. Azonban a legsúlyosabb probléma mégis az, hogy ezek a képek elképesztő gyorsasággal kerülhetnek rossz kezekbe:

„A féléves és a hatéves kor közötti kisgyermekekről készült fotók 15 százaléka kevesebb mint fél óra alatt a dark weben köt ki. Ez kizárólag abból adódik, hogy nyilvánosan osztjuk meg ezeket a tartalmakat.”

A megkérdezett édesapa is úgy látja, hogy megvan a hátránya a sharentingnek: „Ez egyrészt szerintem veszélyes az interneten. A profil mögé bújva is lehetnek olyan személyek, akik ezeket a fényképeket vagy médiatartalmakat rossz szándékú dolgokra használhatják, valamint szerintem ez már túlesik a szülői büszkeség határán.” – jelenti ki az édesapa.

Az adathalászat esetében a gyermek csak egy közvetítő, és a szülők vannak befolyásos pozícióban, így ha a rosszakarók úgy látják, könnyen átverhetik őket – sajnos ebben a mesterséges intelligencia is közrejátszik. Csalásokat is el lehet követni vele, a gyermek hangját felhasználva, melyhez elég egyetlen videófelvétel posztolása is.

A szakértő felhívta a figyelmet a Stanford Egyetem 2025-ös kutatására, melyből kiderült, hogy akár 30 másodpercnyi hang is elegendő a hangklónozáshoz.

Így könnyen meg lehet zsarolni a szülőt, ha a gyermek elmegy otthonról, hiszen csak kap egy hívást, hogy „Anya segíts!” Egy ilyen helyzet pedig könnyen csapdába csalja a szülőt annak ellenére, hogy még nem működik tökéletesen a hangklónozás, viszont a személyiséglopás már egy létező jelenség.

Vissza lehet fogni a posztolás mennyiségét, amelyre Dr. Baracsi Katalin több megoldást is felkínált: „Amikor gyerekről vagy más érzékeny információkról, akár saját magamról osztok meg ilyen tartalmakat, akkor érdemes például ezeket a beállításokat újragondolni. Mondjuk csak a közeli ismerősöknek mutatom meg, csak egy bizonyos körnek teszem hozzáférhetővé. Nem teszek helyadatokat rá, vagy leveszem a megosztás gombját.”

A szülők arra a kérdésemre, hogy használnak valamilyen korlátozást a tartalmaknál, a következőket állították:

„Nem használok, mivel nem töltök fel róla médiatartalmat, de ha töltenék, valószínűleg használnék. Kizárólag az ismerősök részére tenném láthatóvá a fotókat, illetve azok számára, akikkel még úgy gondolom, hogy meg szeretném osztani.” – jegyezte meg az édesapa.

„Igen, de a Facebook-oldalam úgy van beállítva, hogy csak az ismerőseim láthatják a megosztott képeimet, és nem gondolnám, hogy megosztanák, letöltenék, vagy bármiféle rosszra használnák fel.” – szólt hozzá az édesanya.

Azt vallom, hogy egy megfelelő jelszóval és biztonsággal ellátott Google Drive kielégítő lehet egy nagyobb család számára. Hasonló megoldási javaslatot osztott meg az internetjogász is.

„Egy köztes és jó megoldásnak tartom, hogy érdemes zárt családi csoportokat létrehozni, ahol a szűkebb, tágabb rokonságot meg lehet hívni,

vagy mindazokat a nem vér szerint kapcsolódó barátokat, ismerősöket, akiknek szeretném, hogy a gyereknek a fejlődéséről, mindennapjairól legyen egy rálátásuk.” Itt már csak tényleg azok férhetnek hozzá, akikről tudjuk, hogy egyáltalán nem akarnak rosszat a gyereknek.

„Még a pályám elején hallottam, hogy egy anyuka a gyermeke születése pillanatában létrehozott neki egy megfelelő védettségű e-mail fiókot, ahová minden olyan fotót elküldött, ami meghatározta felnövekedését, és a 18. születésnapján megadta a hozzáférést, így igazából 0-18-ig vissza tudta nézni az életét.” A szakértő szerint nyilván a megosztás tiltása nem kifizetődő, csak edukálásra lenne szükség abból a szempontból, mit ne osszunk meg. Szerinte pozitív tendenciák mutatkoznak meg, például a szülők már betartják, hogy meztelen képet ne rakjanak ki a gyermekről.

A kimagasló esetek közé tartoznak azok a megalázó vagy intim felvételek gyerekekről, amelyek vírusszerűen terjedtek el, és mémmé váltak. Ezek később a felvétel főszereplőjének akár online zaklatás vagy bullying alapjául is szolgálhatott. Ilyen eset történt az akkor még hétéves Daviddel. A fogászati beavatkozás után a kisfiú kábult állapotban volt, amit az apja levideózott, majd feltöltött a YouTube-ra, amin jelenleg több mint 140 milliós megtekintés van. Az eset David After Dentist néven híresült el. Hasonló felvétel a Charlie Bit My Finger néven ismert YouTube-videó, amelyben a baba megharapta a testvére ujját. A felvétel hirtelen felkapott lett, mémmé vált, és számos paródia készült belőle. Az ilyen kimagasló esetekhez például még társulhat az a hatás, hogy „akár egy sharenting miatt elindulhat egy kidfluencer vagy egy momfluencer karrier, ami továbbra is ezt a túlzott megosztást hangsúlyozza.” – azt tapasztalja az internetjogász, hogy egy felfelé ívelő tendencia mutatkozik ezzel kapcsolatban, majd folytatta:

„De ez egy jó beavatkozási terület lehetne, hogy felhívjuk arra a figyelmet, ebben a későbbiekben olyan kockázatok rejlenek, amikre nem is gondolunk.”

Ha tehát a kisgyermek felnő, majd szembesül a róla feltöltött felvételekkel, akkor könnyedén mondhatja azt, hogy a szülei vagy rokonai az interneten árusították ki a gyerekkorát.

„Ez volt például az egyik érve egy osztrák lánynak, aki 18 évesen perelte be a szüleit, pont azért, merthogy mindent is megosztottak róla a közösségi médiában. Én továbbra is hiszem, hogy azért mégsem az az időszak fog ránk köszönteni az elkövetkező 5-6 évben, hogy folyamatosan a gyerekek perelik a szüleiket, hanem hogy kialakul egy egészséges kommunikáció arról, hogy miből mennyit, miért és hogy érdemes megosztani.” – mondta Dr. Baracsi Katalin.

Természetesen a közösségi platformok a maguk módján próbálják ezeket a tartalmakat szűrni, hiszen minden oldalnak vannak közösségi irányelvei, hogy például miket nem lehet közzétenni, és „mindenképpen fokozottan a védett kategóriába kellene sorolni a gyerekeket.” – jelentette ki Dr. Baracsi Katalin. Azonban megesik, hogy nem mindig olyan érzékenyek ezek a szenzorok. A szakértő azt mondja, hogy mindez közös felelősség kérdése inkább, de kommunikációval szinte minden megoldható, és minden esetben a gyermek érdekeit, hozzájárulását kell szem előtt tartani.

„Végig kell gondolni, hogy ha rólunk jelenne meg egy ilyen felvétel, akkor mi hogyan éreznénk magunkat ebben a helyzetben.”

Érdemes tehát a másik szempontjából átgondolni a döntést. Nem utolsósorban, a jogász véleménye szerint jó lenne, ha a feltöltés folyamatában jelezne az applikáció, amikor az adott tartalom nem felel meg az irányelveknek.

A szakértő azzal példálózott, hogy akik az analóg képek korszakában nőttek fel, azoknak az analóg felvételek csak egy bizonyos szűk körnek voltak láthatók, például a család számára. Manapság minden fénykép már digitális formában van jelen, amelyeket gyorsan és egyszerűen lehet a családon kívüli embereknek mutogatni a közösségi médián belül. De mi lenne, ha egyszer csak az analóg képeiket a főtéren vadidegeneknek mutogatná az egyik családtagunk. Valószínű, hogy senki sem örülne neki, hasonlóan érezhetik magukat azok a gyerekek, akiknek szülei rengeteget osztottak meg róluk intimebb helyzetekben. Erre a példára reflektált: „Lehet, hogy néha ilyen érzékenyítésre is szükség van.”

Ilyen érzékenyítést próbált kiváltani a Deutsche Telekomnak az egyik reklámja is:

A reklámban az érzékenyítést oly módon jelenik meg, hogy amikor a szülők beülnek a moziba, nem az aktuális filmajánlóval indul a vetítés, hanem a 9 éves kislányukról, Elláról egy csomó tartalmat osztanak meg. Beköszön Ella, majd az AI-jal megmódosítják, hogy felnőttként mi történhet vele. „Szeretem megmutatni ezt a reklámot kifejezetten óvodás szülők számára, mert összefoglal olyan eseményeket, amiket nem biztos, hogy így elsőre ők gondoltak volna a kisgyermekes tartalmak megosztásáról.” – tette hozzá a szakértő.

A digitális gyermekvédelemben a sharenting, ami már 13-14 éves fogalom, ideje, hogy jogi keretek között is valódi megoldásokat kapjon. Az internetjogász szerint jelenleg mindenki a francia példát figyeli, hogy működik náluk a szabályozás. Szerencsére már eltelt annyi idő, hogy le lehet vonni a következtetéseket, és már más országok is elgondolkoznak, mit tehetnek az ügy érdekében.

A sharenting ma már nemcsak a szülő egyedüli döntése, hanem egy digitális gyermekvédelmi kérdéssé nőtte ki magát. Fontos hangsúlyozni, hogy sok szülő puszta jó szándékból oszt meg tartalmakat gyermekéről,