A versenyszellem a hip-hop műfajának egyik mozgatórugója. Denzel Curry ezzel a mentalitással a Kenny Beats-el közösen készített legújabb, ii névre hallgató albumán a legjobb rapperré koronázza magát. Trónigényét laza alapokra helyezve, a hírnév oldalait a nehézségektől a hencegésig átívelő körképet alkotva támasztja alá.
Denzel Curry az elmúlt tíz év egyik legkonzisztensebb rappere. Karrierje kezdete óta szinte éves rendszerességgel jelentkezik legalább egy, játékidejékben változatos, de mindenképpen minőségi megjelenéssel. Ezek között vegyesen találhatunk introspektív albumot, mint a Ta13oo, tudatos rap lemezt, mint a Melt My Eyez See Your Future, valamint szórakoztató kislemezt is, akár csak az Unlocked. Utóbbi Denzel első kollaborációs projektje Kenny Beats zenei producerrel, mely 2020-ban jelent meg. A húsz percnél rövidebb lemez kohézióját nem egy összefüggő narratíva, hanem a zeneisége hozza létre: a torzított vokálok, éles dobok, dübögő basszusok és bevágott hangminták teremtik meg a számok nyers hangulatát. Mindez nyomokban felismerhető az idén augusztusban kiadott ii című albumon, azonban már a lemez minimalista elnevezéséből következtethetünk arra, hogy nem az Unlocked folytatását, hanem a rapperből és producerből álló páros közös munkájának következő fejezetét kaptuk meg.
Arra tekintettel, hogy a ii és az Unlocked között hat év telt el és ezáltal teljesen más kontextusban készültek, hiba lenne összehasonlításukat kritikám központi elemévé tenni. Ugyanakkor ha semmiféle párhuzamot nem állítanék a két projekt között, gondolatmenetem hiányossá válna. Mindkét lemez rövid, illetve tehetséges szövegírói és produceri munkát tartalmaz. Azonban a ii szakít az Unlocked sötétebb, agresszív hangzásával, és egy nyugodtabb, nyárias hangulatot teremt. A producer és rapper előzőleg is jól működő kémiája ebben az új atmoszférában kiteljesedik.
A ii-höz hasonló kollaborációs projekteknek egyik eszköze, hogy néhány zenei alap szöveg nélkül marad – ennek legjobb példája az MF DOOM és Madlib Madvillainy című albumán található instrumentális számok, de az Unlocked-on is találkozunk ilyennel. Ezek a dalok a produceri munka kiemelésére szolgálnak, hiszen a főelőadó személyisége háttérbe szorul rajtuk. A ii nem él ezzel a gyakorlattal, de nem is szükséges neki, mivel az alapok a szövegek alatt is képesek kitűnni.
Az album hangszerelése jellemzően – már-már – elhangolt gitármelódiák és kellemes hangminták kaotikus feldarabolásából áll össze.
Mindezt különböző bevágott hangeffektek színesítik, míg a számok ritmikáját pedig összetett dobjátékok adják meg. A zenei alapok tehát meglehetősen komplexek, belőlük mégis egyfajta kontrollált káosz érzete sugárzik. Ennek végeredménye pedig egy laza, kissé maszatos, nyárias hangulat, melyet legjobban talán az angol laid-back kifejezés tudna leírni. A lemez egységes hangzása azonban nem jelenti azt, hogy egyhangú, így a rajta lévő dalok változatosak és egyediek tudnak maradni.
Mivel az albumon csak kilenc szám található, a hangszerelés összképén már egy kiálló alap is rontana. A ii nem ütközik ebbe a problémába, feszes dallistája miatt fontos mindegyiket közelebbről megvizsgálni. A Gone Fishing kirobbanó, a hangokat egymás után csúsztatva játszott gitárjai szinte behúzzák a hallgatót a lemez világába. Viszont a projekt hangzását legjobban a Candlelight című dal írja le. Egy hipnotikus gitárdallamot kísér végig szinte hamis orgonaszó, melyet a sample éneklése néha megtör, majd teljesen átvesz. A második refrén után Denzel hangmintával való harmonizálása építi fel az alap gitárszólós kivezetését, amely a számnak – és talán az egész albumnak – a csúcspontja.
A Benjamin fő témája szintén egy fülbemászó gitármelódia, de néhány helyen felbukkan egy rézfúvós hangszer is, amely elegáns hangulatot teremt. A felhasznált hangmintának szövege beleépül Denzel mondanivalójába, a számot pedig a sample kellemes zongora- és kürtjátéka zárja. Felépítésében a Product című dal fordítottja az eddig taglaltaknak. Vágatlan hangmintáját nem befejezésnek, hanem az energetikus szám nyugodt felvezetésének használja. Ezt a dalt a dob – különösen a pergődobok – és basszusgitár együttes ritmusa teszi különlegessé.
A leginkább nyárias hangulatú szám az albumon a Ups, amely némileg szörfrockra is emlékeztet. Már-már szintetizátorként zengő gitárdallamát a szöveg témájához illő csengetés hangeffektek színezik ki. A Cold Night in Hell atmoszféráját melankolikus gitár és zongora, valamint egy érthetetlenségig manipulált kórus hangmintája teszi kissé borongóssá. A hangulatváltás azonban nem töri meg a hangzás egységét, sőt inkább megmutatja mennyire széles skálán képes kényelmesen mozogni az album. Ennek a másik oldalán található a lemez legagresszívabb száma, az Evil Grin, mely zenei alapján torzított gitárok nyomják el a refrénként használt, alig kivehető hangmintákból felépített szövegeket.
Az utolsó előtti Crown című dalt zongora és szaxofon kíséri végig, melyek ezúttal nem csak elegáns hangulatot alakítanak ki, hanem az album lezárásának hangulatát is magukban hordozzák. A lemezt ténylegesen kivezető Difference ezért egyrészt ráadásnak érződik, másrészt pedig visszahúzza a hallgatót az album világába, mert az első számból kölcsönzött, minimálisan módosított témával indít. Ennek a számnak a tracklist végén való elhelyezése, illetve a lemez rövid játékideje miatt szinte arra kéri a hallgatót a ii, hogy az utolsó hang után újra lejátsszuk.
Az album szójátékokkal, változatos rímképletekkel és magabiztos, hencegő szövegekkel van tele.
Egy eléggé alulértékelt aspektusa Denzel képességeinek, hogy fülbemászó, emlékezetes refréneket ír. Ez ugyan nem egyedi a hip-hop világában, rengeteg ilyet találhatunk különböző előadók katalógusában, de Denzel állandósága ebből a szempontból kiemelkedő.
Hogy témáit tekintve miről szól az album, nehéz egyszerűen válaszolni, hiszen egyértelmű narratívát nem fest, a számok témáin keresztül mégis körvonalazódik egy absztrakt ív. A szövegek a hip-hop műfajára jellemző motívumokkal dolgoznak, az ego, a materializmus és a hírnév mind megjelenik bennük. Ezért mondhatni újdonságot egyik dal alapgondolata se mutat, inkább az ötletek tálalása teszi őket karakteressé.
Az album laza narratívája Denzel önmagát a legjobb rappernek való megkoronázásáról szól. A Gone Fishing megalapozza, miszerint őt nem a titulus érdekli, csak hogy minél több pénzt keressen. Olyan könnyed szórakozásként tekint a rappelésre, mintha elmenne horgászni. Amíg a dal célja megmutatni mennyire erőlködésmentesen képes szöveget – vagy éppen albumot – írni, Denzel ezt a tehetséget mégis leleményesen, humorosan emeli ki: „My verse is like a heavy hand on bald heads, it’s hard not to slap it”. Az Evil Grin nyitósorán ez a karizmatikus hozzáállás vegyül a hip-hop versenyszellemének erőszakos megjelenítéseivel: „Cap to the back of his head like a yarmulke”. Kifejezett célpontja nincs ennek a sornak, a továbbiakban azt taglalja Denzel, hogy bármilyen kihívója ellen megnyerné a csatát – már mielőtt elkezdődne. Mindeközben felvezeti és saját szintjére emeli a szám vendégelőadóját, Jpegmafia-t. Közreműködése tökéletesen illeszkedik a témához, energiája talán Denzelét is felülmúlja.
A Candlelight Denzel törekvéseinek ünneplése, fülbemászó refrénje élete kézben tartásáról szól. Ugyan soha nem dolgozott hagyományos munkahelyen, a rapszakmában felmutatott teljesítménye és kitartása miatt rengeteg mindent megengedhet magának. A refrén utáni hangminta alatt az új autójáról mesél valakinek, amely azt az érzetet kelti, hogy egy beszélgetés közben vette fel a dalt, ezzel is erősítve az albumhoz való könnyed hozzáállását. Ezt követően a Product című szám a szegény sorsból való kitörés nehézségeit taglalja. A „’Cause I come from the hood, I’m a product” sor kétértelmű: színesbőrűként vagy a származásodnak vagy a zeneiparnak leszel a terméke.
Előbbi a bűnözők, utóbbi a sztárok életútját sugallja.
A lemez legnyugisabbnak ható számán, a Ups-en Denzel egy futár szerepét játssza, miközben ellenségeinek elpusztításáról rappel. Ezeket a fenyegető szövegeket teljesen nyugodt tónusban adja elő, egyfajta mosolygós főgonosz képét festve magáról. Ezután a Benjamin-on a materializmus társadalomban elfoglalt, a személyiségeket anyagi javak értékévé redukáló szerepét emeli ki. Ebben a jelenségben Denzel tudatosan vesz részt, önmagát is eltünteti a pénz mögött: “I shouldn’t give a rat’s tail ’bout cheese / But if it’s all about the Benjamins, it’s not about me”. A Cold Night in Hell Denzel művészi hanyatlását veszi számba. Kimondja, hogy ez akkor fog bekövetkezni, ha a pokolban hideg lesz, de ha mégis elindulna a lejtőn, az a fényűző életmódba való belekényelmesedése miatt történne.
Az album ezen pontján Denzel már tételesen bizonyította, hogy a Crown-on miért érzi magán a legjobb rapper koronáját.
Hiszen a mélyrehatóbb gondolatokat is végig szórakoztatóan, könnyedséggel adja elő. Képzeljük el milyen lenne, ha komolyabban próbálkozna. Westside Gunn vendégszereplésében megállja a helyét, viszont Denzel szakmáról szóló éles kritikái adják meg a szám a fénypontját. A Difference mindent összegezve nem csak ráadásnak, hanem győzelmi körnek érződik. Az online értelmezések alapján Denzel szövegei régi barátjára, Spaceghostpurrp-re irányulnak. A dalon megjelenő Yebba refrénje szinte kísértetiesen hat Denzel célzottan karaktergyilkos rímei mellett.
A ii Denzel Curry és Kenny Beats együttműködésének szintlépése. Mindketten elképesztő tehetséget mutatnak az album elejétől egészen a végéig. Teljesítményüket a jól működő kémiájuk, a zenei alap és előadó közti tökéletes szinergia emeli százszázalékossá, kihozzák egymásból a legjobbat. A lemez legnagyobb gyengeségeként a rövid játékidejét említeném, viszont töltelékdalok hiányában tömörsége az újrajátszhatósági faktorát erősíti. Szívesen meghallgatnék tőlük egy 50-60 perces projektet is. Talán majd a következő hosszabb lesz…
Denzel karizmája, rímjátékainak változatossága és a dalok témáihoz való lenge, bár szükségszerűen komoly hozzáállása megerősíti pozícióját, mint a jelenlegi egyik legkonzisztensebb rapper a zeneiparban.
Egészítsük ezt ki a Kenny Beats alapjai által szolgáltatott egységesen kikapcsoló hangulattal, és végeredményként egy olyan albumot kapunk, melyet leginkább egy egész délutánt felölelő augusztusi autós kirándulás folyamán lehúzott ablakkal bömböltetve végig el lehetne hallgatni.
Képek forrása: Denzel Curry
