Havas táj és véreső

Milyen lenne, ha belepottyannánk egy horrorfilmbe (vagy inkább videójátékba)? Az új Resident Evil videójáték-sorozat adaptációja – ami A kaptár (Resident Evil) cím alatt futott be a mozikba Zach Cregger rendezésével – tökéletesen átadja a történéseit annak, ha egy átlagember belecsöppenne abba a földi pokolba, ami Raccoon City utcáit jelenti. A túlélőhorror-játéksorozathoz már korábban is készültek adaptációk, ami a 2002-ben induló hat részes filmszériával kezdődött, majd 2022-ben egy újabb adaptációval (A kaptár – Raccoon City visszavár) próbálkoztak, ami elkülönült a korábbi filmektől, ráadásul egy sorozat is készült a Netflix-re, viszont a felsoroltak közül egyik sem tudta elnyerni a rajongók tetszését. 

A film egy egyszerű, lineáris cselekménysorozatot tár a nézők elé, miközben mindvégig egy karaktert követünk, Bryan-t (Austin Abrams). A férfi szervszállítóként dolgozik, ami nagyban meghatározza, hogy hogyan is csöppen bele a rémálomba, ami rá vár. Azt a feladatot kapja, hogy Raccoon City kórházába juttasson el egy rendkívül fontos szállítmányt, azonban maga Bryan sem tudja, mit rejt az orvosi táska valójában. Innentől kezdve főhősünk útja tele lesz bukkanókkal, amiben közrejátszik az Umbrella Corporation miatt kirobbant apokalipszis is. Ez megnehezíti egy civil haladását, aki életében nem fogott fegyvert, maximum videójátékokon edződött (tehát olyan a főszereplő, mint a legtöbben, akik játszottak a játékkal). Végül komoly erőfeszítések és rengeteg halálközeli élmény után eléri a célt Bryan, vagyis a kórházat. Pont időben érkezett, viszont számára így is túl késő volt.

Forrás: Sony Pictures Entertainment

Először a legfontosabb kiemelni Bryan karakterét, akit Austin Abrams tökéletesen átad a nézőknek. Sikeresen elérték, hogy a nézők azonosulni tudjanak a főszereplővel, minden apró részlet egyre közelebb hozta a befogadókat a karakterhez. A férfi folyamatos szitkozódása és bénázása valósághűvé varázsolta a főhőst. Azonban nem csak azt váltotta ki a nézőkből, hogy szurkoljunk neki a túlélés érdekében, hanem azonosulni tudtak vele a Resident Evil játék rajongói. Az elvétett lövések, az elrejtett kulcs, ami nélkül nem tudott tovább haladni, ezek mind olyan elemek voltak, amelyek frusztrációt keltettek Bryan-ben, ugyanúgy, mint a játékosokban is. Az ilyen helyzetek után pedig ki tudná megállni, hogy pár (vagy jópár) káromkodás el ne hagyja a száját. 

Bryan karakterén kívül rengeteg tényező volt, ami elősegítette a nézők elmélyülését a film világában.

A belső nézetes kameraállások, amelyek megengedték, hogy a karakter szemén keresztül figyeljük a világot, feszültség fokozóhatással bírtak.

Például, amikor az Umbrella-nak dolgozó férfival ül Bryan a kocsiban és várják Maxine-t (az egyetlen karaktert, aki professzionálisan ért a fegyverekhez és meg tudja védeni őket), hogy visszatérjen. A szélvédőn keresztül látjuk, ahogy Maxine kisétál a látótérből, azonban nem tudjuk követni, ugyanis olyan mintha a nézők eggyé váltak volna Bryan-nel, csak azt látjuk, amit ő lát. A jelenet feszültségét ugyan megtöri a párbeszéd a két karakter között, azonban ez egy tökéletes példa, hogy milyen jól működik az immerzivitás a filmben. 

Viszont sajnos akármennyire is volt hiteles Bryan karaktere, néha a humor vagy épp nevetséges jelenetek elvették a feszültséget és a nyomasztó hangulatát a túlélőhorrornak.

Azt tudni kell, hogy a Resident Evil játékok nem szűkölködnek vicces jelenetekben – ez főleg a régebbi verziókra jellemző – azonban ezek elszórtabbak, tekintve, hogy nem másfélórás a játékidejük, mint a filmnek.

Azonban a legújabb adaptációnak jót tett volna, ha bizonyos jelenetek több feszültséget váltanak ki a nézőből, hogy ellensúlyozza a főhős esetlensége által kiváltott komédiát és a nevetségesnek ható jelenetek egyvelegét. Az első háromnegyed órában voltak jelenetek, amik megnevettettek, azonban a nézőkben megvolt az az érzés, hogy nem nyugodhatnak meg teljesen, viszont ez a hangulat eltűnt, miután beértek Raccoon City-be. 

Ahogy azt az előbb is említettem a film első fele, ami a városon kívül játszódik, feszült atmoszférában telt a humor ellenére is, azonban erre természetesen a horror műfaj egyik legjellemzőbb eleme, a jumpscare is hatással volt. Erre volt példa sötét szobából kiszaladó férfi, aki letámadta Bryan-t. Mindenki érzi, hogy jumpscare várható, viszont annyira túlterhelődtek a sok ingertől a nézők, hogy mégis megijedtek. A ház felé futó nő, akinek halottnak kéne lennie, a hirtelen csörgő telefon, mindeközben Bryan szerencsétlenkedve igyekezte betölteni a sörétest, elejtve egy maroknyi lövedéket. Ezek mind egyszerre történtek és ezt a pillanatot választották, hogy a férfi beszaladjon a szobába leterítve a főszereplőt. 

A film fő elemei közé tartoznak a különféle szörnyek is, amiket az Umbrella Corporation közreműködésének köszönhetünk. Undorítóak? Határozottan. Félelmetesek? Nem.

Ez igaz volt arra a lényre is, ami végig követte a főszereplőnket az útján, mint valami kétségbeesett ex. Egészen attól kezdve rá volt fixálódva a férfira, hogy Bryan elütötte a  Raccoon City felé vezető jeges úton, mikor még csak egy asszony volt (itt se volt már önmaga, de a java csak ezután jött). A hölgyet az sem állította meg, hogy Bryan lerobbantotta a fejét egy sörétessel, mivel ezután a házasság erejével, vagyis inkább a vírus erejével összekapcsolódott a férjével (akit szintén Bryan iktatott ki). A továbbiakban csak nőtt a szörny, egyre több embert gyurmázott magába, és kitartóan üldözte a karaktert, ördögszekérként gurulgatva. Meg kell hagyni, haragtartó asszonyságot ütött el a főhősünk. 

Forrás: Sony Pictures Entertainment

Még ha az angol címmel – Resident Evil – nincs is problémánk, hiszen az eddigi összes adaptációban benne volt ez a szerkezet, azonban túl sok volt a saját változtatás, ami miatt szinte értelmét veszti. A Raccoon City incidens közben játszódik a film, tehát a Resident Evil 2 és Resident Evil 3 cselekménye alatt, 1998-ban, viszont ehelyett 21. századi technológia jelenik meg a filmben, ami arra utal, hogy a jelenkorban játszódhat. Az időjárás sem stimmel, hiszen a havas a táj azt indikálja, hogy tél van, ez viszont egyáltalán nem így jelenik meg a két játékban, hiszen szeptember végén történnek az események. Ha az lett volna a rendező szándéka, hogy visszaadja a játék hangulatát, akkor az előbbi részleteken miért változtatott, hiszen ezek is nagy részét adják a játékbeli atmoszférának. A magyar cím pedig – A kaptár – teljesen felesleges, hiszen a kaptár az Umbrella földalatti laboratóriumára (NEST) utal, ahol nem is jár a főszereplőnk, még csak tudomása sincs róla. Ha ez nem lenne elég, teljesen más lényeket mutat be és egy ismerős rémség se jelenik meg a játékokból, ami hiányérzetet kelt. Főleg annak a tudatában, hogy ugyanabban a városban ugyanaz a borzalom  szabadult el, így lehetett volna több utalás is a videojátékra, mert ezzel nem azt érezteti az alkotás, hogy Raccoon Cityben járunk, hanem egy teljesen másik apokaliptikus városban. 

A kaptár kielégítően átadja, hogy hogyan viselkedne egy átlagember egy olyan elcseszett helyzetben, mint amibe Bryan kerül. Nem érezzük, hogy biztonságban vagyunk, folyamatosan aggódunk a főszereplőért, ami nem bizonyul hiábavalónak. A kameramunka nagyban elősegíti, hogy immerzív élményt nyújtson a nézők számára, így fokozva a feszültséget. Nem ritka, ha valaki a félelmét folyamatos beszéddel, vagy viccekkel akarja elnyomni, ami felmerül a főszereplő folyamatos káromkodásával kapcsolatban is. Sajnos azonban, ezzel és a nevetséges jelenetekkel néhol megtörik a feszült élmény és egy komédia hangulatát teremtik meg. Mint egy egyszerű horrorfilmnél, ez nem volna feltétlenül probléma, de a cím, Raccoon City és az Umbrella említése és egyéb easter eggek a film alatt megakadályozzák, hogy egy különálló műről beszéljünk. Azonban, mint adaptáció visszaadta, hogy a játékosok, hogyan érzik magukat akció  közben. Maga a játék mechanikája is megtalálható benne, mint a lőszerszerzés, számlálás és a kulcs keresése.

A legproblémásabb része az adaptációnak, hogy ugyan visszaadja a hangulatát a játékmenetnek, de játék világának, környezetének nem tud megfelelni.

Ha valóban egy mellékkaraktert, egy áldozatot akart volna bemutatni a rendező ebből a katasztrófából, akkor azt a várost kellett volna átadnia, ami a játékokban szerepel, a már sokak által jól ismert Raccoon City-t. 

Fotók: Sony Pictures Entertainment

FacebookTwitterGoogle+tumblrLinkedInDiggPinterestRedditEmail

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

hozzászólás