Szabados Ágival, az RTL Híradó korábbi és a Reggeli című műsor jelenlegi műsorvezetőjével, a Nincs időm olvasni kihívás (NIOK) fantázianévre hallgató, olvasást népszerűsítő kezdeményezés elindítójával és a Libertine Kiadó, illetve a Libertine Könyvesboltok tulajdonosával beszélgettem az olvasás szerepéről a modern világban.
Jelenleg több mint 84.000 tagja a Nincs időm olvasni kihívás (NIOK) olvasás-népszerűsítő kezdeményezésed Facebook-csoportjának. Milyen érzés, hogy az elmúlt hét évben ennyi embert inspirálni tudtál az olvasásra?
Fantasztikus érzés, néha csak pislogok, hogy egyre csak gyarapodik a közösségünk – anélkül, hogy célzottan hirdetnénk. Természetesen folyamatosan célunk népszerűsíteni a NIOK-ot, de nincs kifejezetten erre fókuszáló reklám- vagy marketingkampányunk. Mondhatni organikusan növekszik a csoport létszáma. Ezzel párhuzamosan nyilván egyre nagyobb felelősség is a csoport irányítása, de úgy tűnik ezzel egyelőre a szuper adminok megbirkóznak. Kicsit úgy működik a csoport, mint egy online magazin, muszáj folyamatosan moderálni, hogy milyen posztok kerülnek ki.
Tavaly már a harmadik könyvesboltodat nyitottad meg, ezúttal Debrecenben. Mennyire van jelen a NIOK-közösség a Libertine-üzletekben?
A kettő szinte elválaszthatatlan. Mindig remek érzés, amikor NIOK-tagok érkeznek valamelyik könyvesboltomba és tudunk beszélgetni egy kicsit. Az üzleteket tulajdonképpen a közösség működteti, illetve az az élmény, hogy egy olvasásba szerelmes közeg tagjai vagyunk.
Elképesztő érzés, hogy az online térből kilépve mostmár személyesen is tudunk kapcsolódni a boltjaimban, Budapest és Szeged után végre Debrecenben is.
Az a vágyam, hogy a Libertine-üzletek – a NIOK-ot kiegészítve – olvasásra inspiráló közegként működjenek. Nemcsak akkor lehet bejönni hozzánk, ha vásárolni szeretnél, hanem akkor is, ha vágysz tíz percre, amit könyvek között tölthetsz, leemelheted őket a polcról, belelapozhatsz.
Áprilisban is megjelentél már a Debreceni Egyetem egyik rendezvényén, illetve most a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék májusi szakhetén is részt veszel. Tudatos döntés volt, hogy ennyire fókuszba kerüljenek a debreceni egyetemisták?
Abszolút tudatos. Nagyon fontosnak tartom az egyetemi hallgatók megszólítását, hiszen nekik a legnehezebb kedvtelésből olvasni. A tanulás, szak- és záródolgozatírás, beadandók, szakirodalom-olvasás, netán még munka mellett kevés ideje marad a hallgatóknak a hobbi olvasásra. Nem akarom fejrázással ejnye-bejnyézni, hisz ez mindannyiunkra jellemző, de véleményem szerint a digitális transzban eltöltött idő – amikor tulajdonképpen öntudaton kívül görgetjük a telefonunkon a különböző közösségimédia-felületeket – kiváltásaként remek időtöltés az olvasás. Mindig legyen nálad egy könyv, amit elő tudsz venni akár napközben, akár este, amikor fél óra szabadidőd akad. Nem kell egy nekifutásra végigolvasni egy könyvet, nem az számít, hány oldalt haladsz, hanem pusztán a tény, hogy aznap is fellapoztál egy izgalmas olvasmányt. Ezt a gondolatot szeretném közvetíteni most a debreceni egyetemisták felé.
A digitális transz leküzdése mellett milyen további előnyei vannak a rendszeres olvasásnak?
Számos előnyünk származhat abból, ha olvasásra adjuk a fejünket. A XXI. század egyik nagy téveszméjéről, a multitasking-ról is le tudunk így szokni, hiszen kizárólag a szöveg értelmezésére koncentrálunk, nincsenek olyan párhuzamos pótcselekvések, mint egy sorozat megnézése közben a telefongörgetés vagy éppen az evés. Sőt, a mentális egészségünk megőrzésének is az olvasás a záloga.
Társadalmi szempontból fontosnak tartod, hogy a huszonéves korosztályban is szokássá váljon az olvasás?
Igen, hiszen ez lenne a kulcs ahhoz, hogy az utánuk következő generáció is tovább vigye ezt és így tovább. Azok a gyerekek válnak felnőttkorukra olvasóvá, akik ezt látják a környezetükben – ideális esetben a szüleiktől. Így tehát egy olvasni vágyó társadalom fenntartásában hatalmas felelőssége van a mostani egyetemistáknak és fiataloknak, hiszen legtöbbjük idővel a szülő szerepében találják majd magukat.
Ha már szóba került a felnövő nemzedék, mit gondolsz az otthoni minta mellett a kötelező olvasmányok rendszere milyen hatással van az iskolás gyerekek olvasási szokásaira?
Korábban próbáltam ebben a témában óvatosan nyilatkozni, mert összetett terület az oktatáspolitika, viszont úgy érzem ezen a ponton ki kell mondani, hogy a jelenlegi kötelező olvasmányok nagy része elavult. Nemhogy ösztönöznék a gyerekeket az olvasásra, hanem épp az ellenkezőjét érik el.
Kialakul az a torz kép az iskolásokban, hogy a kötelezők maguk az irodalom, pedig ez nem igaz.
Rengeteg olyan szórakoztató irodalmi vagy ifjúsági regény létezik, amik sokkal befogadhatóbbak lehetnének ennek a korosztálynak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kötelező olvasmányok ne lennének fontos és értékes művek. Csupán arról van szó, hogy a célközönségük nem a tizenéves korosztály, és talán éppen itt csúszik el a dolog. Sok esetben olyan témákat dolgoznak fel ezek a könyvek, amik egy kamasz számára semmitmondó, értelmezhetetlen üzenetként csapódnak le.
Hogy látod, a közösségi média felületek milyen viszonyban állnak a könyvfogyasztással? Szükségszerűen vetélytársai egymásnak vagy lehetnek szimbiózisban is?
Nem gondolom, hogy egymás „ellenségei” lennének, sőt a Libertine-boltokban is rengeteg olyan könyvünk van, amik BookTok-on lettek felkapottak, illetve a NIOK is szorosan kötődik a Facebook-hoz. Ha meg tudnánk találni egy egészséges egyensúlyt a közösségi média felületek használata és az olvasási idő között, akkor ezek tökéletesen kiegészítenék egymást.
A probléma akkor kezdődik, hogyha kibillen ez az egyensúly a túlzott telefonhasználat felé, ami a korábban is említett digitális transzhoz vezethet.
Ha nem hagyjuk, hogy az okoseszközeink, a közösségimédia-oldalak átvegyék az uralmat az életünk felett, akkor tökéletes kiegészítői lehetnek a mindennapjainknak, így az olvasásnak is.
Árad belőled az irodalom és az olvasás iránti szeretet, sőt talán nevezhetjük szerelemnek is. Tervezel esetleg saját könyvet írni?
Nagy álmom, hogy egyszer saját könyvet írhassak, de közben van bennem egy félsz is: „Kinek gondolom én magam, hogy azt gondolom, tudnék könyvet írni?” Viszont mindenképp szeretném egyszer átélni azt az írás közbeni flow-élményt, amiről annyi író beszámolt már. Amint szembe jön velem egy olyan történet, amiről írni kell és majd úgy gondolom, alkalmas lennék a papírra vetésére, nem lesz semmi, ami megakadályozhatna benne.
Szabados Ágival a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék idei szakhetének keretein belül találkozhattok május 8-án 12:00-tól a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban. További információkat a rendezvény Facebook-eseményében találhattok.
Borítókép: Debreceni Literature
