A DVSC futballklub az ország egyik legmeghatározóbb labdarúgó alakulata, azonban az elmúlt tíz évben a szurkolók kevés jó eredménynek örülhettek. A látványos csúcsra érés, majd a hirtelen lejtmenet és visszaesés okait igyekszem megfejteni a következő riportban. A Lokit az idei szezonban is komolyan veszélyezteti a kiesés szele? Vajon újra talpra tudnak állni?
1902-es megalakulás óta egyébként is jellemző a csapatra, hogy hullámzó a teljesítménye. Egészen a ’90-es évekig, a legtöbb vidéki csapathoz hasonlóan a Debrecen sem tudott beleszólni a fővárosi csapatok versengésébe. A rendszerváltás után viszont megfigyelhető volt egyfajta változás az erőrendben: kezdve a Vác bajnoki címével és a hagyományos nagy budapesti csapatok, többek között a Kispest vagy a Vasas gyengülésével. A DVSC az 1993-as feljutás után már ’95 tavaszán elért egy bronzérmet, ezen évek alatt egy stabil középcsapattá nőtte ki magát, ami a szurkolóknak alighanem több, mint elég volt a korábbi évtizedekhez képest. Az évezred legvégén ráadásul a klub megnyerte első hazai trófeáját, a Magyar Kupát. A 2000-2001-es idény végén igaz, kieső helyen végeztek, de a BKV Előre SC nem tudott indulási jogot szerezni a következő szezonra, így a Loki maradhatott az élvonal mezőnyében. Ezzel pedig valami elindult Debrecenben és beköszöntött a soha nem látott dominancia időszaka.
Az aranykorszak 2003-ban egy bronzéremmel kezdődött, amit egy még drámaibb idény követett. A 2003-2004-es szezonban a Vasutas csapat lett az első magyar gárda, amelyik megélte az európai kupatavaszt az 1985-ben egészen az UEFA kupa döntőjéig menetelő Videoton után. Azonban ez a tavasz nem csak emiatt maradt emlékezetes. A Debrecen a bajnokság utolsó fordulóját az élről várhatta, a harmadik helyezett Ferencvároshoz látogatott az Üllői útra, amely egy győzelemmel és egy újpesti pontvesztéssel nevető harmadikként elhappolhatta a bajnoki címet. Ezen a délutánon ez meg is történt, hiszen a debreceni és az újpesti lábak is megremegtek.
A következő idényben azonban beérett a csapat és magabiztos, 6 pontos előnnyel lett bajnok a Loki történelme során először (az immár ismét 16 csapatos) Magyar Ligában.
A keret ekkor a ma már legendáknak számító játékosokból állt össze. Tagja volt a bajnokcsapatnak többek között Dombi Tibor, Sándor Tamás, Bernáth Csaba és az ifjú Dzsudzsák Balázs is. A 2005-2006-os idény hasonlóan drámai befejezést hozott, mint a két évvel korábbi. Azonban az Oláh Gábor utcai stadionban összegyűlt Lokisták örülhettek, hiszen az utolsó fordulót élen kezdő Újpest hazai pályán botlott a Fehérvár ellen, ezzel a hazai pályán magabiztos sikert arató Debrecen elhappolta a trófeát a lila-fehérektől. A debreceni gyorsvonat pedig tovább száguldott és megszerezte egymás utáni harmadik bajnoki címét, mindezt első vidéki csapatként. 2008 tavaszán egy ezüstérem következett, ugyanis szoros versenyfutásban alulmaradtak az MTK-val szemben. 2009-ben visszatért a csapat a győztes útra és megszerezte negyedik bajnoki aranyát, ami azonban nyáron következett, arra senki sem gondolt volna.
A DVSC ugyanis történelme során először bejutott a Bajnokok Ligája főtáblájára, és összességében második magyar csapatként sikerült ezt elérnie a Ferencváros után.
Ez óriási eredmény volt a klub életében, viszont a hazai meccseket kénytelen volt a Puskás Ferenc stadionban játszani, mert a debreceni pálya nem felelt meg az UEFA előírásainak. Az új stadion gondolata alighanem itt fogalmazódott meg először. A Loki végül a csoportkörben nulla pontot szerzett, azonban nem mondható abszolút kudarcnak a szereplés, mert az olasz Fiorentinát és a többszörös győztes Liverpoolt is sikerült megszorongatniuk. Hazai porondon továbbra is taroltak a cívisvárosiak, ugyanis a bajnoki cím mellett a kupát is megnyerték. Ezután zsinórban második alkalommal sikerült kijutni az európai kupaporondra, igaz, ezúttal csak a második számú sorozat, az Európa-Liga küzdelmeibe. A Loki itt fel tudott mutatni egy győzelmet a Sampdoria ellen, de a tavaszt nem élte meg az egyesület. Hazai pályán sem alakult a szezon a várakozásoknak megfelelően, mert csak az ötödik helyen sikerült befutni. Emellé párosult egy kupagyőzelem, de ezúttal nem lehetett elindulni bármelyik európai kupa selejtezőjében.
Az idény végén hivatalosan is elkezdődött az új Nagyerdei Stadion projektje. A elkövetkezendő három idényben még két bajnoki címet szerzett a Loki. 2013 januárjában megindult az új stadion építése és 2014 májusában át is adták a szezon utolsó két hazai bajnokijára. A stadion 12,5 milliárd forintból épült fel, összesen 20340 férőhelyes, fedett lelátókkal rendelkező építmény, mely méltó otthona a csapatnak a Nagyerdő szívében.
A szurkolók gondolhatták, hogy a szép, új stadionban is ugyanúgy folytatódik a sikerkorszak, azonban ez közel sem alakult így. Az elmúlt 10 évben a Debrecen nulla trófeával gazdagodott.
Csupán három alkalommal sikerült dobogón zárni , de ami a legkínosabb, hogy a klub megjárta a másodosztályt is. A csúfos bukás a 2019-2020-as idény végén jött el, amikor is az utolsó előtti helyen zártak. A visszajutás azonnal sikerült , azóta pedig egy bronzérmet is szerezett az együttes az első osztályban, de ebben a szezonban ismét a kiesés réme fenyegeti a klubot. Újra előkerül a kérdés: vajon hol csúszott félre a DVSC?
A stadionberuházás is lehet a kezdőpont, melynek létrejöttétől kezdve indult el a lejtmenet a klub életében. Ez azonban mégsem reális ok, hiszen a magyar kormány által elkezdett stadionépítési projektek egyik darabja a Nagyerdei Stadion is. Érdekes jelenség viszont, hogy az új arénák építése után, mintha megzuhannának a csapatok. A Vasas, Honvéd, MTK, Debrecen egytől-egyig új létesítményt kaptak, és mindegyik klubba közös, hogy a másodosztályt is megjárták – vagy éppen most is ott tengődnek. Lehet, hogy valamilyen átok ülne ezeken a csapatokon?
Gyakran emlegetik, hogy a nagy debreceni mag kiöregedett és velük a sikerek is távoztak. Ez egy teljesen jogos pont lehetne, ha még mondjuk 2017-et írnánk, de már rég nem ott tartunk. Az elmúlt 10 évben már majdnem egy újabb generáció csengett le a futballban. A klub egy nagy hálózattal bíró, nemzetközi szintű akadémiát üzemeltet, azonban mégsem látni, hogy bárki is igazán feljönne onnan, vagy akár többen is képesek lennének a döcögős csapatot ismét a sikerek küszöbére emelni. Vajon már akadémiai szinten is elromlott valami, vagy tényleg ekkora fejetlenség uralkodik a klub háza táján?
És ott vannak a piszkos pénzügyek. Apróbb kutatásom során nagyon érdekes dolgokat véltem felfedezni, amelyekbe érdemes jobban beleásni magunkat.
A klub 2024-ben 700 millió forint kölcsönt vett fel annak ellenére, hogy az adatok alapján 2023-ban, a Covid-időszaka óta először, ismét nyereséges évet könyvelhetett el.
Az elmúlt 10 évben több tulajdonosváltáson is keresztülment a klub: 2020-ban távozott az addig többségi tulajdonos, Szima Gábor, aki 2001 óta folyamatosan jelen volt a DVSC életében. Ezekkel a szavakkal búcsúzott a kiesés után az elnöki székből: „Rengeteg hibát követtünk el a pályán és azon kívül egyaránt, ez vezetett a kieséshez, amit rettenetesen sajnálok. A búcsúzás ellenére nagyon büszke vagyok arra, amit tizenkilenc év alatt elértem elnökként”. Érdekes, hogy ennyire nyíltan vállalja, hogy 2010 után rengeteg hibát elkövettek, ami hozzájárult a csapat egyre nagyobb színvonalvesztéséhez, ami 2020-ban kieséssel végződött.
A megüresedett helyet a városvezetés vette át, azonban 2022-ben ismét tulajdonosváltás ment végbe. Kósa Lajos, az eddig a Futball Zrt. többségi tulajdonosaként ismert DVSC Egyesület elnöke elmondta, hogy: „Lezárult egy korszak és egy másik kezdődik a Loki életében. Bemutatta a DVSC Futball Zrt. Igazgatótanácsának új elnökét, Ike Thierry Zaengelt, a cégvezető pedig mostantól Makray Balázs.”
Az új többségi tulajdonos nagyon ambiciózus terveket szövögetett, leginkább az akadémiával és nagy összességében a klub jövőjével kapcsolatban.
A Debrecen számunkra egy hosszú távú projekt, fogunk tudni olyan játékosokat hozni, akik akár két év belül visszahelyezhetik oda a DVSC-t, ahol egykoron volt.
Ezekből a tervekből egyenlőre nem sok minden valósult meg. A klubban azóta is rengeteg tulaj és befektető van, ami nem biztos, hogy előnyös.
50,02% | NSE Sport Invest Kft. (Ügyvezető: Zaengel Thierry Serge)
24,83% | DMJV Önkormányzat (Képviselő: Dr. Papp László)
23,11% | Debreceni Vasutas Sport Club, azaz DVSC Egyesület (Képviselő: Kósa Lajos)
2,04% | 12 különböző Kft és Zrt, egyesével 0,04-0,65% közötti aránnyal
A klub bevétele a 2020-2023 közötti ciklusban majdnem a triplájára nőtt. Míg 2020-ban csak 1,9 milliárd forint volt, addig ez a tavalyi évben már 5,3 milliárd forint lett. Az inflációt is figyelembe véve ez így is látványos növekedés és azt gondolná az átlagember, hogy így mégis miért van szüksége a klubnak kölcsönre? Ugyan a 2023-as évben a klub ismét profitban zárt, de emellett meg kell említeni, hogy a költségek is több, mint a duplájára emelkedtek 2020 óta.
Összességében tehát nem állítható, hogy a klub anyagi gondokkal küszködik, és ezért nincs gazdasági keret a csapat megerősítésére. Nagy szeletet birtokol a klubból Debrecen város önkormányzata, mely legkevésbé sem a futballcsapat megerősítésére fordítaná a forrásait. A többségi tulajdonos személyével szintén sokan nincsenek kibékülve és visszasírják Szima Gábor volt elnököt, aki utolsó éveiben hagyott maga után pár kétes dolgot.
A Lokomotív blogon ilyen kommenttel fejezte ki magát néhány szurkoló a témával kapcsolatban:
„Aztán várom már, hogy a városvezetés beismeri, hogy nem tudja finanszírozni a csapatot, mert a városnak sincs annyi, meg másra is kellene a helyi iparűzési adót (ha egyáltalán még lesz felette rendelkezése) költeni, mint a Lokira.
Na és ezt a pillanatot várom a legjobban, mikor kiderül nincs is senki, aki finanszírozná a Lokit… vajon ekkor ki lesz a hibás a tömeg számára…”
„Már a klub eladásakori nagy örömködések közepette írtam másik felületen: jó-jó, de nehogy az legyen a végén, hogy visszasírjuk Szimát, mert biztos lehetett rá sok rosszat mondani, de Ő már régen ráborította volna a gyúró padot ezekre a nagytudásúakra..”
Egészen általános jelenség a csapat körüli bizonytalanság és félelem. Külső szemlélőként is ez az első dolog, ami feltűnik. Az ősz végi Debrecen-Kecskemét mérkőzésre kilátogatva szinte tapintható volt a kilátástalanság. A Loki ugyan előnybe került, de már az első félidőben egyenlített az utolsó helyezett Kecskemét. Negyven perc elteltével pedig meg is szólalt az ultrák felől a „k*rva gyenge” tömör, de sokatmondó rigmus a csapat irányába. A félidőben sikerült pár régóta lelkes szurkolóval beszélnem. Többnyire nagyon megfontoltan sorolták fel az okokat.
Látszott rajtuk a csalódottság, a reményvesztettség, hogy szeretett csapatukat ismét a kiesés réme fenyegeti.
A legtöbbet emlegetett dolog a koncepcióhiány volt a klub háza táján. Az alapvető cél a Fradihoz való felzárkózás lenne, de ez semmilyen szempontból nem tud megvalósulni a céltudatlanság közepette. A bizonytalanság is nagy, hiszen egy rosszabb szerepléssel szponzorokat, befektetőket veszíthet a klub, és könnyen a Haladás sorsára is juthat. Azt is megtudtuk, hogy sem az önkormányzatnak, sem a többségi tulajdonosnak nem a klub felemelése a prioritása. A DVSC nehéz és küzdelmes hónapok előtt áll, hogy megőrizze elsőosztályú tagságát és az újbóli építkezésnek nekikezdhessen. A mérkőzés egyébként 2-2-vel ért véget egy hajrában született hazai egyenlítő gólnak köszönhetően. Az egész stadion csalódott volt, szinte pillanatok alatt kiürültek a lelátók. A szurkolók pedig beletörődve csendesen ballagtak ki a Nagyerdei Stadionból. A Paks elleni mérkőzéshez képest elmaradt a mezlevétel, ami az elmúlt években szinte már hagyomány lett Debrecenben.
Összességében a DVSC hanyatlása sok kisebb-nagyobb dolog miatt következett be, amelyekre valószínűleg lehetne megoldást találni, de ahhoz egy stabil háttérrel és koncepcióval rendelkező vezetőségre, valamint tulajdonosi körre lenne szüksége a cívisvárosiaknak. Addig viszont, alighanem marad ez a rapszódikus teljesítmény a klub életében, ahol néha fent aztán lent találják ismét magukat. A szurkolók frusztráltsága pedig évről-évre csak nő, a régi idők sikerei pedig lassan elvesznek a múlt homályában.
Fotók: Czomba Bence, dvsc.hu
