Kürtőskalács, forralt bor és fényfüzérekbe burkolt utcák. Az ünnepi készülődéshez hozzátartozik a karácsonyi vásárok látogatása, mintha csak gyermekkorunk karácsonyi hangulatát a túlárazott töltött káposzták és a ledek előtt készült fotókban keresnénk. Ellátogattunk a debreceni forgatagba, hogy utánajárjunk, hogyan élik meg az adventi időszakot azok, akik hetekig fagyoskodnak portékáik mellett, illetve mennyi pénzre van szüksége egy egyetemi hallgatónak ahhoz, hogy megvásárolja magának a karácsonyi varázst?
Debrecen adventi vására idén Európa figyelmét is felkeltette. A European Best Destinations rangsorában az 5. helyen szerepel, ezzel pedig (el)ismert karácsonyi vásárokat – mint például a bécsi, vagy párizsi – utasított maga mögé. “A Debreceni Advent az ország második legnagyobb városát egy ragyogó ünnepi világgá varázsolja, ahol a hagyomány és a modern látványvilág találkozik.” – olvashatjuk az European Best Destinations oldalán.
A vásár hivatalosan november 28-án, pénteken nyitotta meg kapuit, és december 23-áig várja a látogatókat. A rendezvény az elmúlt években látványosan kinőtte magát. Sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor az ünnepi forgatag szinte kizárólag a Kossuth térre koncentrálódott, azonban mára a villamosvonal mentén sorakozó faházak csupán egy szeletét jelentik a vásárnak. Az esemény a Dósa Nádor térrel és a környező sétálóutcákkal egészült ki, így a látogatók egy több helyszínen átívelő karácsonyi világban kalandozhatnak.
Debrecen belvárosának ezen része ilyenkor ünnepi ruhát ölt. A jól ismert angyalkás fényinstallációk, kisvasút és körhinta, masnival átkötött városháza és nem utolsó sorban Michael Bublé teremti meg az adventi alaphangulatot. Az egyik legnépszerűbb és leglátványosabb elem a jégpálya, amely november végétől egészen január 4-éig üzemel. Az idei évben ez is megújult, és nem csak az alapterülete növekedett, de egy mesébe illő híd öleli át a jégfolyosót, ahonnan belátható az egész pálya, illetve a Kossuth tér.
Mindezen kívül december szinte minden napjára készülnek valamilyen programmal – táncelőadások, kórusfellépések és különböző koncertek színesítik a már önmagában is grandiózus és ingerekben gazdag forgatagot.
Azonban ahhoz, hogy a fényfüzérekben gyönyörködve vásárolhassunk, forró itallal felmelegedhessünk és megtalálhassuk a tökéletes ajándékot szeretteink számára, nagyon sok ember fáradságos munkája szükséges.
Azokkal az árusokkal beszélgettem, akiknek az egész december a karácsonyról szól, akik hónapokon át készülnek erre a sűrű időszakra, és akik munkájukkal életre keltik a karácsonyi varázst.
A Garai Kerámia több évtizede járja a különböző vásárokat országszerte, Dorcsák Andrásné pedig már nyolc éve segédkezik nekik a debreceni adventi vásárban. A munkakapcsolatuk különlegessége, hogy nem ismerik egymást személyesen. A tulajdonosok elküldik az árut, az eladók pedig berendezik a standot, majd telefonon egyeztetnek. Elmondása szerint teljes bizalom van közöttük, ami a mai világban a legértékesebb. A korábban Hortobágyon parkolóőrként dolgozó asszony számára a vásári időszak igazi feltöltődést jelent az egész éves monoton munka után.
„Először itt kezdek el lélekben készülni az ünnepre”
– mondta, mivel rengeteget jelent számára, hogy ennyi emberrel találkozhat és beszélgethet ebben az időszakban. Mesélt a szervezők rugalmasságáról is, hiszen tavaly a standjukat a színpad mellé helyezték, ahol egy koncertek során a kerámiák együtt rezonáltak a zenével. A problémát végül sikerült megoldani, és a dísztárgyak számára kedvezőbb helyre költözhettek.
Ez a példa is jól mutatja, hogy a visszajáró eladók sem választhatnak helyet maguknak. Bár az Egyedi Fatermékek több éve visszatérő szereplője a debreceni vásárnak, és tulajdonosa, János, termékeivel gyakran segíti a Meseváros dekorációját, standjának helyét így sem ő választhatja. Mesélt arról, hogy a helypénz szinte minden évben emelkedik ugyan, de elmondása szerint ez nem drasztikus mértékű. A bérleti díj fejében a rendezvényszervezők biztosítják a szükséges világítást, valamint a mosdóhasználat lehetőségét az árusok számára.
János tapasztalata szerint nem lehet egy vásárról megalapozott véleményt mondani az első napokban, de még az első részvétel után sem. „Csak ha már másodjára is kipróbálja az ember a helyszínt és a forgalmat, akkor lehet látni, hogy nyereséges vagy veszteséges az egész vállalkozás. Ha az hoz valamit, akkor nem szabad abbahagyni” – tette hozzá.
János szerint a vásár sikere és színvonala abban rejlik, hogy olyan árusokat engednek be, akik saját készítésű termékeket kínálnak és csupán néhány viszonteladó van jelen. János nagyra értékeli a kézműves portékákat, más eladóktól is szokott vásárolni, sőt, saját bevallása szerint saját szerettei számára az ajándékokat is gyakran szerzi be innen.
A Magna Shop tulajdonosa, György immár hatodik éve állandó résztvevője a forgatagnak. „Erre készülünk egész évben” – kezdte válaszát. „A többi rendezvényen csak 1-2 napot töltünk, megyünk egyikre, majd a másikra, de a karácsonyi vásár a főszezon.”
György még nagyobb betekintést nyújtott a vásár „belső körének” működésébe. Elmondása szerint az állandó tagoknak a szervezők automatikusan küldik a részvételi megkeresést, majd a szerződést. Új árusok bekerülésére csak akkor van lehetőség, ha egy visszatérő szereplő már nem kíván élni a lehetőséggel – ekkor keresnek új partnert a felszabadult helyre.
A Magna Shop termelői borokat és pálinkákat kínál – ilyen mennyiségben csak ez a stand árul a vásárban. György azt is hozzátette, hogy nem érez versenyt a többi alkoholt árusító pulttal, ez annak is köszönhető, hogy már négy éve ugyanabban az árban dolgozik.
„Ha bent vagy, akkor jó, de ha egyszer kiszállsz, nem biztos, hogy könnyű újra visszakerülni.”
– mondta a Karácsony Ékei nevű stand tulajdonosa, ráerősítve ezzel György szavaira, miszerint a vásárba való bekerülés egyfajta „belső kört” feltételez.
A folyamatosan emelkedő helypénzek és a gazdasági helyzet miatt kihívást jelent az árakat úgy kialakítani, hogy egyszerre vonzóak legyenek a vásárlók számára és a kereskedőknek is nyereséget hozzanak.
Több év tapasztalata alapján ismerték fel, hogy szükség van olcsóbb és drágább, valamint exkluzív darabokra is, hogy minden vásárlói réteget elérjenek, hiszen sok a turista – főleg orosz látogatók – de többször iskolai osztályok is ellepik a standjukat. „Úgy lehet megoldani a versenyt, hogy mindenféle árkategóriában vannak termékeink” – hangsúlyozta. A Debrecen számára megítélt European Best Destinations kitüntetés miatt idén több látogatóra számítanak, de úgy gondolják, hogy a legnagyobb tömeg továbbra is péntektől vasárnapig érkezik majd.
Ahogy az eddigiekből kiderült, a debreceni vásárba nem egyszerű újként bekerülni az állandó kereskedők közé, a Sarmis szarvasgombának ez mégis sikerült, így idén először vannak jelen a forgatagban. Valentin elmondta, hogy a gombákat ők maguk keresik és dolgozzák fel, így termékeik gondos odafigyeléssel készülnek. Mivel egyszerre vannak jelen Szegeden és Debrecenben is, az adventi időszak számukra maximális leterheltséget jelent. A standok csak december 24-én délután 2 óra körül tudnak összepakolni és csak utána indulnak haza, ezáltal a kereskedők a saját karácsonyukat gyakran fáradtan és ünnepi elcsendesedés nélkül tudják megélni.
A kommunikáció szak megannyi újságírója is kilátogatott egy hétköznap este, hogy letesztelje, mennyit költ egy hallgató, ha megkóstol pár hagyományos karácsonyi finomságot, illetve ha jégre merészkedik. A késői órákban érkeztünk a korcsolyapályához, ahol rendkívül kedvesen figyelmeztetettek bennünket, hogy mivel már csak rövid idő volt hátra a zárásig, nem biztos hogy megéri kifizetni a belépődíjat. Ennek ára fejenként 2000 forint volt, ami viszont nincs időhöz kötve – a nyitvatartás alatt elméletileg korlátlan ideig maradhatsz a jégen. Volt, akinek korcsolyát is kellett bérelnie, ez további 2500 forintos kiadást jelentett személyenként. A pálya azon kívül, hogy jól karban volt tartva, mérete miatt még a kezdő szaktársaink számára is ideális volt a siklás tudományának elsajátítására.
A fáradalmak és az esti hideg ellen elengedhetetlen volt a vásár gasztronómiai kínálatának tesztelése. A választás a klasszikus, elmaradhatatlan fogásokra esett; egy kenyérlángossal csillapítottuk éhségünket, forró punccsal melegedtünk fel és természetesen egy kürtőskaláccsal koronáztuk meg a látogatásunkat. A vásár nagy részén – leginkább az ételárusító standoknál – nem lehetett készpénzzel fizetni, csak a feltöltőpontokon kiváltott kártyával vagy pedig saját bankkártyánkkal volt lehetséges.
Az általunk választott ételek egységesen 2500-3000 forintba kerültek, míg az alkoholmentes puncsból 1200 forintba került két deciliter.
Lássuk be, egyetemista pénztárcával nem könnyű finanszírozni egy teljes estét a karácsonyi forgatagban,
így utánpótlásért a Kálvin tér felé vettük az irányt. Itt bukkantunk rá a környék legnagyobb fogására, egy 230 forintos automatás forró csokoládéra.
A debreceni adventi vásár látogatóként idén is lélekmelengető élmény, az árusok számára azonban hetekig tartó jelenlétet jelent a hidegben, teli zsongással, késő esti zárásokkal. Miközben egy forró ital társaságában nézelődünk, ők minden nap próbálják megteremteni azt a hangulatot, ami miatt a vásár és szívünk is évről évre megtelik.
