A napokban be kellett szaladnom a városba banki ügyeket intézni, amiket meglepő módon egész hamar sikerült letudnom, szűk két órám maradt a buszom indulásáig. Fura érzés fogott el, mert általában mindig sietek valahova, Egyetemre, próbára vagy valami találkozóra, de most volt egy kis időm, hogy szétnézzek kicsit a városban. Szépen sütött a nap, gondoltam leülök a főtéren. Ekkor belém hasított a felismerés, hogy én még soha életemben nem jártam itt. Idegennek, turistának éreztem magam, és be kell vallanom, tetszett amit láttam. Anyukák gyerekkel, idős hölgyek gurulós szekérrel, hajléktalanok borral. A Hatvan utca sarkán harmonika szólt, a helloPasta kilincsét magyar, a Subwayét külföldi egyetemisták adták kézről kézre.
Mindenki mosolyogva bámulta a telefonja képernyőjét, ki-hol csekkolt be utoljára az ingyenes belvárosi wifiről. Aki azt hiszi, hogy a Nagytemplom-kettesvillamos modern, de ugyanakkor tradíciókat tisztelő duójának képét rontotta a főtéren zajló építkezés, az nagyot téved. Ugyanis a munkások folytonos mozgása és a sűrűn járó CAF villamosok cikázása még inkább egy olyan város képét festették elém, ahol nemcsak rendben mennek a dolgok, de még a fejlődés is folytonos. Közben kaptam egy telefont, hogy el kell szaladnom a Füredi útra, gondoltam, épp kapóra jön, felszállhatok az új kettesre. Folytatódott hát a turistáskodásom, fészkelődtem az ülésben, bámultam ki a hatalmas ablakon, nagyot ittam a még belvárosban vett kólámból, amikor hirtelen egyetlen szempillantás alatt, mint a boxoló a be kapott ütés után a sarokban, magamhoz tértem.
Már készülődtem a leszálláshoz, amikor balrafordítottam a fejem és megláttam a volt Domus előtti, Dózsa György úti panel aljában kialakított kis üzletsort. Olvastam korábban egy cikket arról, hogy Budapesten a Váci utcában miért nincs az üzleteknek egységes dizájnjuk. Akkor azzal az írással tökéletesen egyet értettem. Lehet, valaki a debreceni városvezetésből vagy az üzleteket tulajdonlók közül olvasta a cikket, mert megpróbálkozott valami hasonlóval. Az eredménye matt ezüstre mázolt lemezek és az lett, hogy amikor az ember már kezdte elhinni, hogy nagyjából minden rendben, visszacsöppent a valóságba, ahol hamarosan indult a busza.
