Ön mit tenne, ha megtudná, csak 30 napja maradt hátra az életből? Az AIDS-beteg Ronald Woodroof történetét feldolgozó Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club) nem szolgál velős életbölcsességekkel, nem hangzanak el benne nagy monológok, a főhős nem készít bakancslistát élete utolsó napjaira. Ám nem is várja mély letargiába a végítéletet, inkább kezébe veszi előre megírtnak hitt sorsát, és igyekszik minél tovább élni – és túlélni. Jean-Marc Vallée filmje (nem csak) másságról, igazságérzetről, egyéniségfejlődésről szóló emberi történet briliáns színészi alakításokkal, amit vétek lenne kihagyni bárki számára.
1985-ben járunk, a helyszín Dallas. A kocsma-sztriptízbár-rodeopálya háromszögben tengeti mindennapjait a villanyszerelőként dolgozó Ronald Woodroof (Matthew McConaughey), aki egy munkahelyi balesetet követően szembesül azzal, hogy HIV-pozitív, az orvosok csak 30 napot jósolnak neki. A férfi céltalan (és talán állíthatjuk: haszontalan) élete a diagnózis után kezdődik el igazán, amikor mexikói forrásból saját illegális gyógyszerelosztó-hálózat üzemeltetésébe fog, hogy segítsen sorstársain, illetve ezzel saját haszonra tegyen szert. A texasi környezet kemény, maszkulin világ, maga a káros szenvedélyeinek élő Ron is vérbeli redneck, így a homofóbia és a rasszizmus mondhatni alapvető paraméterei, ehhez képest paradox módon a transzvesztita Rayon (Jared Leto) lesz üzleti partnere és egyben legközelebbi barátja. Ő egyébként kitalált karakter, nem szerepel az eredeti történetben.
Az idő korábban jelentéktelen volt főhősünk számára. Az egoista Ron a dorbézolásnak élt, hosszútávú tervei nem voltak, a diagnózis után viszont minden perc felértékelődik. Day 1 – megindul a visszaszámlálás, a későbbiekben innen fogjuk tudni, hányadik napnál tart a történet a betegség diagnosztizálása óta. Az öntudatára ébredő vidéki senki gyorsan felfutó üzleti vállalkozása révén egyfajta központi figurává válik, ügyfelei számítanak és felnéznek rá. Ron viszont nem tetszeleg a messiás szerepében, részben megmarad nyersnek és távolságtartónak, részben persze bepillantást nyerünk személyiségének másik oldalába is. Barátsága Rayonnal hallgatólagos, nem látunk tőlük nagy pillanatokat, éppen az apró momentumok és gesztusok teszik igazivá kapcsolatukat.
A film keretes szerkezetű, a rodeopályáról indulunk ki, és oda is érkezünk vissza, de tudjuk, az a férfi, aki az utolsó képkockákon felül a bikára, már nem az, aki az elején volt. Ron karakterfejlődése párhuzamba állítható megformálójának, Matthew McConaughey-nek színészi beérésével. A korábban jobbára felszínes szerepeiről és napbarnított felsőtestének indokolatlanul gyakori megvillantásáról híres texasi macsó az utóbbi évek merész szerepválasztásaival (Killer Joe, True Detective) merőben új mederbe terelte karrierjét. A Mielőtt meghaltambanban nyújtott lebilincselő alakítását az Akadémia nemrégiben a legjobb férfi főszereplőnek járó elismeréssel díjazta, tegyük hozzá: abszolút jogosan. A sokat kísérletező Jared Leto is elvihette a legjobb férfi mellékszereplőnek járó arany szobrocskát, zseniális és megdöbbentő alakításával erre rá is szolgált. A testi transzformáció bár nem elhanyagolható, nem minden (McConaughey 20 kg-ot adott le a szerep kedvéért, Leto pedig több mint 10-et, emellett egész testét legyantáztatta) – színészi játékuk hatása alól jó ideig képtelen kivonni magát az ember. Jared Leto női köntösbe bújtatva elbűvölően különc, ami pedig a sminkeseket illeti, szintén kifogástalan munkát végeztek, nem véletlen járt ezért is egy Oscar-díj.
Noha a film egy halálos betegség köré épül, nagy erénye, hogy nem fordul át melankóliába, nem válik giccsessé vagy közhelyessé. Nem akarja ránk törni az ajtót, visszafogott eszközeivel inkább az ablakon át suhan be, és bújik a bőrünk alá, így marad mély és hatásos. Érezzük a visszafordíthatatlanság nyomasztó érzését – valahogy úgy, mint annak idején a Philadelphiában – ám ezzel egyidejűleg a kitartás, a remény, a fejlődés lehetősége is mindvégig előttünk lebeg, talán nem is egészen úgy, ahogy azt korábban elképzeltük.