Amikor mexikói hullám indul egy mérkőzés negyvenedik percében, az azt jelenti, nagy a baj. A közönség unja a cirkuszt, a kenyerét pedig már valószínűleg rég megette, de még öt percet bírnia kell az előadásból, hogy aztán a vendéglátó ipari egységeket megrohamozza, és jó pénzért legalább a cirkusz-kenyér kettős egyikét pótolja. Majd eljő’ a várva várt pillanat, és a tizenöt perces intermezzo után robban a bomba: Costa Rica sokkolja a világot!
Az Uruguay-Costa Rica találkozó legnagyobb kérdése az volt, hogy a Los Ticos tud-e pontokat csenni a dél-afrikai világbajnokság negyedik helyezettjétől, ezzel tökéletesen kellemetlen helyzetbe hozva az uruguayi csapatot még az olasz-angol csoportrangadó előtt. Az első félidő izgalmait jól jellemzi a tény, hogy leginkább azon agyaltam, miért nem tudja Caseres felhúzni a nadrágját, illetve hogy a sportszergyártó cégek hogyan tudják eladni neon-zöld és magenta színű futballcipő-költeményeiket.
A nem túl izgalmas félidő derekán aztán büntetőhöz jutottak a dél-amerikaiak. Lassan kiérdemli a brazíliai esemény a tizenegyesek és lesgólok jelzőt, ám ezúttal teljesen jogos ítélet született.
A costa ricai védőnek, Junior Diáznak valószínűleg szerződést is kínál majd egy NFL-franchise, hiszen ettől tökéletesebb szerelést nem igen lehetne abban a ligában bemutatni, mint itt a tizenegyes szituációt megelőzően. Csak a sisak és a vállvédők hiányoztak. Cavani értékesített, Uruguay előnnyel vonulhatott pihenőre.
Ami aztán magyar idő szerint tíz óra tíz perc magasságában kezdődött, azt minden szívfájdalom nélkül illethetjük az Uruguay vezeklése címmel.
Aki leírta a costa ricai tizenegyet a torna előtt, mondván nehéz csoportban vannak, csak a pofozógép szerepet töltik majd be, az bizony nagyot tévedett. Joel Campbell már az első félidőben is megvillantotta mozsárágyú énjét, majd a második félidőben mezőnymunkája góllá érett. Mielőtt bárki el akarná adni valami szupersztár csapatnak, jelzem: ő ugyanaz a játékos, aki a Bajnokok Ligájában gólt szerzett a Manchester United elleni győzelem alkalmával az Olmypiacos színeiben. Naná, hogy Arsenal játékos, és kölcsönben rúgja a bőrt Görögországban.
Costa Rica három perc alatt küldte padlóra a dél-amerikaiakat. Tették mindezt látványos támadásokkal, és kíméletlenül kihasznált pontrúgásokkal. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a második “gazdag parti” gólt leshelyzet előzte meg, de komolyan, ezen a VB-n ez már kit érdekel? A gólvonal technológia szabadalmaztatása után lassan a les-vonal technológia fejlesztésére is érdemes lenne fejlesztő csoportokat létrehozni.
Ez a találat sokkolta az urukat. Fejben és lélekben is elhagyták az impozáns fortalezai stadiont, letargiájuk csúnyán eladott labdákban, és felesleges szabálytalanságok formájában öltött testet. Maxi Perreira a harmadik, mindent eldöntő costa ricai találat után pedig úgy érezte, neki elég volt ebből, a következő összecsapáson inkább ül a lelátón, és a hentes szakma fortélyait elsajátítva kiiktatta a rá maradó costa ricai embert. Megszületett ezzel a VB első kiállítása, és a D jelű kvartett első combos meglepetése.
Forlán dicstelenül hagyta el a pályát, az uruguayi támadógépezet ezúttal csúnyán besült, pedig szövetségi kapitányuk épp ezt hangoztatta, hogy ha valaki, hát akkor az ő csapata tud támadni. Ma nem tudott. Ma a pályán a jobb csapat győzött, de ez nem a négy éve még szenzációs menetelést végrehajtó dél-amerikai alakulat volt. Nincs még vége brazíliai tevékenykedésüknek, de innentől kezdve iszonyatosan nehéz dolguk lesz, ha tovább akarnak menni a kvartettből.
Reszkess Azurri, rettegj Anglia, mert legújabb kihívód, nem más, mint Costa Rica!
