Ahogyan anno Mihály Attila (vagy, ahogy mindenki ismerte, Mihu), a hajdúszoboszlói rockerközösség tavaly elhunyt élharcosa és ikonja mondta minden koncerten, melyen részt vett: „Nagyon magas a színvonal!” Túltéve magunkat az Irán – Nigéria mérkőzés borzalmain, már a tegnapi, gól nélkül zárult Brazília – Mexikó mérkőzés kapcsán is elhangozhatott a fent említett mondat, a nemrég véget ért ausztrál – holland meccs esetében pedig ez hatványozottan igaz.
Pedig az első húsz percben jóformán semmi érdemleges nem történt, utána viszont jött az első ütésváltás: Robben szólóból szerzett góljára (vajon miért nem lepődtem meg azon, hogy nem passzolt…?) Tim Cahill a világbajnokság eddigi legszebb találatával felelt. Itt joggal érezhette az ember, hogy bizony visszanyalt a holland fagyi: a spanyolok ellen van Persie és Robben is körülbelül harmincméteres átadás után találtak a kapuba, itt azonban éppen ők kaptak gólt hasonló szituációból.
Az első félidő végén még Martins Indi sérülése borzolta az idegeket, a robosztus védőt hordágyon, leszíjazva kellett – gyaníthatóan egyből – kórházba szállítani (állapotáról a cikk megírásának pillanatában nem volt hír). Az mondjuk furcsa volt, hogy Depay pályára lépését miért várta meg a játékvezető, ugyanis az új ember első hivatalos labdaérintése előtt (a labda a levegőben volt) lefújta a játékrészt.
A szünet után kezdetét vette az őrület: előbb Leckie szerzett majdnem gólt tizenhárom másodperc elteltével – apró szépséghiba, hogy előtte elsodorta Blindet. A másik holland szélső, Janmaat viszont gondoskodott az izgalmakról, a kezezése után jogosan megítélt ausztrál büntetőt Jadinek magabiztosan lőtte be. Azonban ez a csoda is csak három napig, vagyis percig tartott: a hollandok másik csodacsatára, van Persie az elalvó ausztrál védelem hibáját kihasználva egalizált.
Pedig a „socceroos” addig még a spanyoloknál is fegyelmezettebben blokkolta az „Oranje” játékát, jó volt a letámadási szisztéma is, az embernek már-már az lehetetett az érzése, hogy itt bizony tényleg van esélye a kiscsapatnak a pontszerzésre. Azonban jött a mérkőzés „duplacsavarja”, mely két ausztrál játékoshoz köthető. Előbb Oar érthetetlen módon hét méterről lövés helyett Leckie mellére passzolta a labdát – nem meglepő, hogy nem lett belőle gól. Az ellentámadás pedig eldöntötte a mérkőzést: a PSV-ben elképesztő szezont produkáló csereember, Depay huszonöt méteres lövését Ryan nagyon csúnyán elnézte, így a labda a bal alsóban kötött ki.
Újabb fordulat már nem volt, az ausztrálok ereje meglepő módon elfogyott, Cahill pedig valószínűleg utolsó világbajnoki mérkőzését csere miatt nem játszhatta végig, két sárgalapja ugyanis meggátolja abban, hogy pályára léphessen a címvédő ellen. A hollandok matematikailag még nem, gyakorlatilag viszont továbbjutottak, és ugyanez elmondható az ausztrálok kiesésével kapcsolatban. Mindenesetre az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a B csoport mérkőzésein a jövőben is rengeteg gólra számíthatunk – a lejátszott három meccsen esett tizenöt gól mindenesetre biztató adat. Mihu pedig az égi kivetítő előtt ülve csak csettinthetett, mert a vb eddigi legizgalmasabb meccsén valóban eszméletlen magas volt a színvonal.
