Alapvetően az extrém metalért rajongom, viszont az igényes zene kedvéért nem vagyok rest stílust váltani. Így történt ez július 8-án is, amikor a jazz jegyében eltöltött estén a Victor Wooten Band koncertjét tekintettem meg az A38 Hajón, előtte pedig a „főszereplő”, az amerikai basszusfenomén workshopját néztem végig. Bátran állíthatom: nem ugyanaz az ember vagyok, mint aki aznap este hat előtt néhány perccel a Hajó kiállítótermébe lépett.
Victor Wooten amerikai basszusgitáros, énekes, zeneszerző, producer, író, valamint – nem mellékesen – öt Grammy-díj tulajdonosa. Magyarországon leginkább a Béla Fleck and the Flecktones zenekarban való közreműködése miatt ismert, de természetesen solo projectje is nagy érdeklődést váltott ki itthon és világszerte egyaránt. Szakmai elismertségét mi sem bizonyítja jobban, hogy még a TEDx Talks sorozatban is szerepet kapott, előadása Music as a Language címmel 146.000 megtekintés fölött jár a YouTube-on. A még mindig csak ötven éves zseni hosszú évek után ismét hazánkba látogatott, a nevével fémjelzett zenekar (Victor Wooten Band) társaságában adott koncertet, előtte pedig a Hajó kiállítótermében tartott workshopot. Nekem volt szerencsém mindkettőn részt venni, s most az időben korábbi eseményről írok.
A workshop 18.00-kor kezdődött, pár perccel előtte már ott sorakoztam a kiállítóterem előtt, remélve, hogy jó helyem lesz. Aztán egyszer csak oldalra néztem, és a lépcsőn maga Victor Wooten sétált lefelé! Mint egy beteljesült álom, gondoltam. Oda is köszönt nekünk, mintha csak rég nem látott ismerősök lettünk volna. Előrement, hogy belépésünkkor lágy basszusfutamokkal fogadjon bennünket, ez igazán jó felvezetése volt a programnak. Amikor már mindenki elfoglalta a helyét, el is kezdte a csodát, melyet úgy hívnak: ZENE. Előbb egy tízperces szólót prezentált a megjelenteknek, majd a hátralévő nyolcvan percben beszélgetett azzal a körülbelül száz emberrel, akik el tudtak jutni erre az eseményre.
Készséggel válaszolt minden kérdésre, valamint igyekezett nekünk átadni valamit abból a hihetetlen tudásból és tapasztalatból, melynek egy részét a TEDx Talks-féle előadásában is ismertetett. Annak középpontjában a zene mint nyelv állt, ezt ezúttal is többször hangoztatta. Szerinte ugyanis az ember úgy tanul zenélni, mint beszélni: lehet, hogy egyszer-kétszer elrontunk valamit, de a végén – a maga módján – mindenki elsajátítja a beszédet.
Több fontos dolgot is kiemelt, például azt, hogy meg kell tanulnunk, hol is a helyünk a színpadon és a zenében.
„Ne arra figyeljetek, hogy a jó hangokat játsszátok. Ti mindig arra figyeljetek, hogy a jó ritmust játsszátok. Mert mi a ritmusszekcióhoz tartozunk, nekünk az a dolgunk, hogy az alapokat biztosítsuk. A többit majd a gitárosok elvégzik.”
Két alkalommal egy-egy rajongót fel is hívott maga mellé a pódiumra, és oda is adta nekik az egyedi Fodera basszusgitárját is – mit ne mondjak, sárgultam az irigységtől. Az egyiküket megtanította a double thumb technika (mely a hüvelykujjal történő dupla pengetést jelenti) helyes alkalmazására, majd arról beszélt, hogy ha már valamit tud az ember, akkor azt nem szabad gyakorolni, hanem egyből alkalmazni is kell – s azt is elárulta, hogyan lehet a legjobban fejlődni.
„Ha valamit már begyakoroltál, minek gyakorlod még tovább? Játszd élesben, zenekarral együtt, vagy csak simán ülj össze a barátaiddal és játsszatok, jammeljetek. Meglátod, egyre jobb leszel. Vegyük például a beszédet: nem egyedül tanultál meg beszélni, hanem a szüleid, aztán más gyermekek társaságában. Mert a gyakorlás öröm. A zenével is ez a helyzet. A zene öröm. Ne félj tanulni másoktól, de ez fordítva is igaz: taníts másokat, ha úgy érzik, szükségük van rád.”
Aztán csak teltek a percek, és teltek az oldalak is a jegyzetfüzetemben, fel sem tűnt, hogy már hetven perce tart a workshop. Annyi mindent írtam le, hogy egy többrészes sorozatot is össze lehetne belőle vágni, ám most tényleg csak a lényeget igyekszem átadni a kedves olvasóknak. A legtanulságosabb rész pedig egy általa feltett kérdés után következett, mely ez volt: mit jelent számunkra a zene? A válaszok (a teljesség igény nélkül) a következők voltak: szabadság, erő, színek, álom, élet. Ő pedig minderre csak ennyit mondott:
„Ti tanulni jöttetek, nem? Ennek ellenére senki nem mondta azt, hogy a zene a harmóniák, a technika, a double thumb stb. És pont ez a lényeg az egészben: a zene gyönyörű szavak összessége. Számomra a zene egy szerelembomba. Sose felejtsétek el ezeket a szavakat és azt, hogy mit jelent nektek a zene.”
Ezekkel a szavakkal engedett minket utunkra a mester, azonban azt mind éreztük, hogy ezeket a szavakat egész életünkre elraktározzuk majd magunkban. Számomra azonban az út nem tartott sokáig, egészen pontosan a Hajó koncertterme előtt kígyózó sor végéig, ugyanis a lényeg hátravolt: negyven perccel a workshop után következett a koncert!
