Amikor Anna Pavlovna bált rendezett, én voltam Hélène. Szerb Antal Mihályával együtt szálltam le a vonatról Olaszország felé. Hányszor leszálltam arról a vonatról… Tolsztoj Ivan Iljicsével együtt haldokoltam, egyedül. Kosztolányi Édes Annájának kezével fogtam a kést, ültem a kanapén, vártam a semmit, mozdulatlan. Sienkiewicz Quo Vadisában Viniciusként kerestem Istent. Bulgakovnak hála, megtaláltam Őt, a Tverszkaján, aki sárga virágot vitt, és csak engem látott. Majd Saint-Exupéry rókájával vártam a kis herceget, hogy megszelídítsen. Anna Kareninaként léptem vonat elé. Madách Ádámjaként keresem az újat mindig, és eszem az almát Éva szájával. Scarlett O’Harával futottam sötét utcákon Butler után. Boris Vian nagyon máshova vitt. Megmutatta, milyen varázslatos lehet az élet, egyszerre voltam Colin és Chloé. Kundera Búcsúkeringőjében én voltam Frantisek, nem értve, mi történik körülötte. Márquez elvitt engem Macondóba. Olyan, mintha tényleg ott élnék néha, az örök álmatlanságban. Balzac Valentinjaként minden kívánságommal az én életem is mintha zsugorodott volna. Nabokov Lolitája, Adája és Másenykája napokra a négy fal közé zárt. Jadviga párnáját szilveszterkor szorongattam. Szabó Magda volt lányka korom nője, szabadidőm betöltője, könyvespolcom királynője. Dorian Gray kamaszkori alteregó lehet. A skarlát betű meg egy nyár-délutáni kaland volt. Monte Cristóval nagyon fiatalon szöktem el If várából. Dragomán mostanában uralkodott fehér királyával fölöttem. Fábián Lénája pedig szinte biztos, hogy én vagyok! Faustként én is olykor üzleteltem Mefisztóval. Jane Austinnal a gimnáziumi hétvégéket töltöttem. Most meg épp tangózok. Krasznahorkaival.
És itt van még Pilinszky, József Attila, Radnóti, Parti-Nagy, Hamvas, Simon, Závada, Jónás, Borbély…
Örültél, hogy lesz egy jogász a családban. Büszke lettél volna. Ne haragudj, anya. Talán majd egyszer. De tudod, azt hiszem, én Anna Karenina, Scarlett O’Hara és Édes Anna vagyok.
