Tavaly ősszel zárt be az amerikai tulajdonú Sanmina Magyarország Kft. alsózsolcai, fémmegmunkálással, telekommunikációs kapcsolószekrények és bázisállomások összeszerelésével foglalkozó gyár. A borsodi üzem több mint 200 dolgozó munkahelyét szüntette meg november elsején. A 16 éves fennállása során sokaknak adott állást, köztük csökkent munkaképességűeknek is.
Alsózsolcán eddig sem volt túl sok munkalehetőség, de a helyzet csak romlik. A lakosság nagy része Miskolc és Alsózsolca között ingázik nap mint nap. Az ingatlanárak egyre csökkennek, és aki teheti, elköltözik, ezt jelzi az egyre több ház ablakában megtalálható eladó tábla.
A Sanminában negyedéves időkeretben dolgoztak. Gyakran két műszakot is vállalni kellett, vagy túlórázni. Olykor pedig kényszerszabadságot írtak elő, mert nem volt munka. A munkásokat ingyenes buszjárat hordta munkába és haza. Mágneskártyarendszer működött, amivel a ki- és beléptetést, valamint az ebédszünetben töltött időt ellenőrizték.
Az egyik zsolcai lakos, aki a Sanminában dolgozott, így nyilatkozott – Szerettem ott dolgozni, mert nagyon közel volt. Több munkatársamat már a faluból ismertem. Kapcsolószekrényeket gyártottunk, és dobozoltunk. A kisebb eszközöket a nők csomagolták. 15 fős csoportban dolgoztam, a csoportvezető közvetlen volt, jó volt vele dolgozni. Szerencsére nyáron nyugdíjba mentem, ezért nem érintett annyira rosszul a leállás, mint a fiatalabbakat.
Egy csökkent munkaképességű lakos így gondolt vissza az üzemre – Mivel leszázalékolt vagyok, nehezen találtam hatórás munkahelyet. 2012-ben kerültem a Sanminába. A leszázalékoltak két órával később kezdtek, mint a műszakban dolgozók, és könnyített munkát kaptak, illetve olyan gépekkel nem dolgozhattunk, amelyek testi épségünkre veszélyesek lehettek. A betegszabadságot is szabadabban kezelték nálunk, mivel tudták, hogy tényleg betegek vagyunk. Az ötéves törzsgárdára még ajándékcsomagot is kaptam. Nagyon meglepett a gyár bezárása, jelenleg négyórás munkahelyet keresek.
De volt olyan is, aki nem nagyon bánta a gyár bezárását – Mivel nem találtam más munkahelyet, kénytelen voltam itt dolgozni. A közmunkánál jobb volt. Minden évben november végén létszámcsökkentés volt, majd többen is voltunk, akiket tavasszal visszavettek. Ezt a következő években megismételték. Végül már nem is érdekelt a gyár sorsa. Most munkahelyet keresek.
A létszámleépítés és a gyakori újonnan alkalmazott munkaerő miatt már nem sokan maradtak azok a dolgozók, akiknek végkielégítés járt. Habár sokaknak jelentette a faluban a megélhetést a gyár, mely végleg bezárt.
